Kezd az agyamra menni egy a lehűlés-melegedés. Mintha bolondját járatná velünk az időjárás. Nem is tudom, hogy jövő héten a télikabátomat vigyem-e vissza, vagy egy átmeneti kabátot, esetleg még néhány pulcsit? Egyre kevésbé lehet az időjárás előrejelzésre, legalábbis az én személyes tapasztalataim ezt mondják. Mégis, valamiért annyira, de tudom imádni ezt az évszakot. Hogy miért? Ezt szeretném most megosztani veletek!:)

1. Hiába, ez a kicsit csípős idő is a kedvenceim közé tartozik. Tetszik, hogy ha reggel kinyitom a teraszajtót a szobámban, friss levegő jön be, még úgy is, hogy mellettünk egy viszonylag forgalmas út van. Ilyenkor már lehet variálni az öltözködést, egy vastagabb pulcsi, egy bőrdzseki, a lehetőségek száma pedig végtelen.

Teljesen belejöttem már ebbe az egyetemi életbe, legalábbis szerintem, és amennyire néhány hét alatt lehetősége van az embernek. Tovább tanulással kapcsolatban már több bejegyzést írtam, ezeket (nemsokára) az egyetem címke alatt megtalálhatjátok. Tehát, már régebben összeszedte, egy-két olyan bejegyzés típust melyet tervezek megírni, így most egy régóta dédelgetett téma kerül terítékre. 

Már három hete vagyok félig Pesti (félig nem :D), és ezzel együtt az egyetemi életbe is volt lehetőségem kicsit belekóstolni. Épp ezért szeretnék egy valamennyire átfogó bejegyzést megosztani veletek, melyben a személyes tapasztalataim fognak felsorakozni. Hogy milyen témában? Hogyan éltem túl az első napokat elsőéves hallgatóként? Mire kell figyelni (legalábbis nekem mit mondtak/mire jöttem rá) tárgyfelvételkor? Mi is az a neptun és miért utálja mindenki? Persze lesz még egy-két dolog, amit fontosnak tartok megosztani veletek.:)

Az igazat megvallva, nagyon boldog lettem volna, ha a nagy továbbtanulási láz közepette találtam volna egy ilyen bejegyzést. Teljesen elveszettnek éreztem magam, és nem csak azért, mert megint menni kell máshova, hanem mert tudtam: teljesen új rendszer vár rám, és sehol nem találtam egy normális, érhető megfogalmazást arról, hogyan is működik ez a bizonyos rendszer.

Eltelt egy kis idő a legutóbbi könyvajánló óta, úgyhogy gondoltam megosztom veletek a “legújabb” élményeim. Az első ilyen jellegű bejegyzésben már említettem, hogy talán 5. osztály óta az első könyv amit elolvastam az a Hopeless volt. Most lehetőségem lett elolvasni a második részét is, igaz két évvel később.

A sorozatról röviden annyit, hogy ugyanazt a történetet meséli el, két külön szemszögből. Lehet unalmasan hangzik: elolvasni valamit, aminek úgyis tudod a történetét. Nekem a két rész között eltelt két év, és nem bánom. 

Sikerült úgy felvenni az óráimat, hogy rengeteg szabadidőm van (még), úgyhogy kicsit megváltoztattam a blog kinézetét, ötleteltem, és még itthon is tettem ezt-azt. Tulajdonképpen nagyon motiváltnak érzem magam, és nagyon jól haladok abban, hogy lépésről lépésre érjem el a céljaimat.

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem érzem magam rosszul, amikor én Budapesten vagyok, barátom meg olyan 150 km-el arrébb. Rájöttem, hogy igazából nincs miért rosszul éreznem magam, szeretem, ő is szeret, bízom benne és ő is bennem. Gondoltam arra, hogy megírom szerintem mi az, amitől működik egy kapcsolat, de az élet úgy hozta, hogy a mitől nem működik egy kapcsolat lesz megírva.