A legfontosabb, de szinte mindenki által nyomatékosan közölt tény: nincs osztályfőnök. Amíg középiskolában az osztályfőnök többnyire/valamennyire egyengette a kis 9.esek majd a 12.esek útját, hát egyetemen ilyen nincs. Sőt, osztály sincs. Legalábbis, ha mindenki magának veszi fel a tárgyakat, elég kicsi az esélye, hogy x emberrel (hiába vagytok ugyanazon a szakon) minden órára együtt megy az ember. ((Néhány egyetemen a kötelező tárgyakból az iskola készít egy órarendet, és azt megkapják a hallgatók, így egyértelműen, akik egy szakon vannak (valószínűleg) ugyanazokra az órákra fognak járni.))
Ehhez hozzátartozik a következő lényeges dolog: teljesen magadra vagy utalva. Jó, ebben is van egy kis trükk: mindenki magára van utalva, és együtt könnyebb elveszettnek lenni és megtalálni a jó termet, mint egyedül. Valamint azért vannak a felsőbb évesek, azért van a HÖK és a porta, hogy segítsen neked boldogulni. DE az első pár nap után már mindenkinek elkezdődik a hajtás, mindenki össze-vissza fog menni. Totál önállónak kell lenni, meg kell tanulni megcsinálni a rangsort, hogy mi a fontosabb, mi éri meg és mi nem. És itt pontosan egyre gondolunk: megéri elmenni szerda este egy buliba/találkozóra, ha csütörtök reggel órád van? Nincs katalógus (katalógus=jelenléti)? Akkor megteheted nem? Lesz, aki elküldi a jegyzetet? Biztos, hogy vagy olyan szinten, hogy magadtól érts meg valamit? Ezek a gondolatok motoszkálnak az én fejemben is.
Mint tudjátok, a felsőoktatás csodálatos rendszere a neptun. Ez egy internetes program, amit le lehet tölteni telefonra/tabletre, de nekem nem működik olyan formában. Szóval. Mint említettem, vannak egyetemek, ahol első félévben kész órarendet kapsz, máshol (mint például nálunk) már első félévben is magadnak állítod össze az órarendet. Ennek persze rengeteg előnye és hátránya van. Mindenesetre nálunk egy szerdai napra volt meghirdetve este 8 órára. Én már (tanácsra) 7 órakor készenlétben voltam. Készenlétben? A rendszer nem bírja, ha sokan akarnak csinálni bármit is, ezért lefagy, kidob, nem enged belépni. És szépen lassan mindenki felveszi a tök jó időpontban lévő gyakorlatokat, előadásra nem jutsz be, és még sorolhatnám. Nos, a tárgyfelvétel már fél 8-kor elindult, és szerencsés helyzetben voltam, mert sitty-sutty felvettem a kötelező tárgyaim, tök jó időpontokra. Aztán jött a fekete leves, elfogyott a választható. (Választható tárgyak lényege: kreditet kapsz értük.) Aztán végülis angol nyelven vettem fel egy tárgyat, amitől eleinte féltem, de már nagyon tetszik.
Több ismerősöm is mondta, hogy néhanapján este 6kor is órái vannak, mert ő azt hitte, hogy az este 8 az este 8. Lemaradt a jelentkezésről, és hiába tolták ki egy héttel a tárgyfelvételt, ha nincs hely, nincs hely.
Az ügyintézés is egy kellemes procedúra. Mondjuk, ha diákigazolványt akarsz igényelni, akkor kell neptunon is meg személyesen is. Persze ahol ezeket az ügyeket intézni tudod, mindig tömve van, óriási sorok várnak, vagy éppen nincs is nyitva. Aztán szépen telnek a napok, és azon kapod magad, hogy nincs iskolalátogatási, se diákigazolvány, stb stb. Nagyon fontos, hogy mindent fejben kell tartani, mindenben pontosnak és precíznek kell lenni.
Szintén köztudott info, hogy az előadás nem kötelező. Éppen ezért él mindenki úgy, mint Marci hevesen, rengeteg szabadidő, elvégre ha nem kell bemenni, akkor nem is megy be az ember. Jó, megjegyzem, nekem 4 előadásom van egy héten, abból az infora nem járok be. Unalmas, az oktató szó szerint azt olvassa fel ami a dián van, és ezért nem éri meg ott szenvedni. Legalábbis nekem. Ez nem azt jelenti, hogy otthon, önszorgalomból nem olvasom el a tanár által feltöltött diasort. Mindössze szabad egy délutánom. Másik oktatónk nem tölti fel az előadás anyagát, ha megjelensz kapsz egy diasort tartalmazó nyomtatványt, és ez hangzik el az előadáson. Ennek az a lényege, hogy ha bemész, tudod miről van szó, ha nem, akkor nem. Persze el lehet kérni másoktól, de ha a haveri körödből senki nem megy be, akkor kitől?
A jegyzetelkérés megint egy érdekes téma. Olvastam már, hogy nyugodtan menj oda mindenkihez elkérni, úgyis odaadja, neki is szüksége van jegyzetre, átérzi a te helyzeted, stb. Hát nem. Van egy haverom, aki nem hajlandó bejönni egy előadásra sem, és mindig megkér másokat, hogy „pls küld már el mi volt”. Dolga nincs, másokból él. Nekem annyira nem fekszik ez a hozzáállás, ezzel könnyen lehet időt spórolni, de nem értem, hogy mégis mi szükség van erre a nagy takarékosságra. Persze, ha nekem jönne közbe valami, és nem tudnék elmenni, én is elkérném barátnőm jegyzeteit, de az nagy luxus, ha mindig ezt teszi az ember. Indokolt esetben nagyon szívesen segítek másoknak, de az, hogy belőlem éljen valaki, felejtős. Ha én tudok másfél órát szakítani a délutánomból arra, hogy meghallgatok egy számviteli előadást, akkor más is.
Nos, szerintem elsőre ennyi lett volna a nagy egyetemi kisokos. Remélem tudtam segíteni azoknak, akik jövőre folytatják a tanulmányaikat.:)