Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Úgy érzem, hogy valamiért összeegyeztethetetlen a budapesti és a vidéki életem. Vidéken gond nélkül megyek ki a melegítőben a helyi kocsmába, hogy megigyak egy kólát/sört és megbeszéljem a rég nem látott barátaimmal, ám itt más a helyzet. Valamiért azt értem, az a nyomás van bennem, hogy annyi szép, vékony, hosszú hajú, dekoratív lány van körülöttem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne öltözzek csinosan, hogy ne figyeljek oda a külsőmre. Persze, normális dolog nem szakadtan öltözködni, és megjelenni valahogy, de nem tudom, azért szeretnék kinézni valahogy.

Amúgy a napjaim egyre sűrűbbek, holnap kerül sor az első zh-mra, pontosabban informatikából. Emellett megkezdődött szinte minden tárgyból a vad pontgyűjtögetés, amolyan utolsó lehetőség még zh előtt, hogy összevakarjon az ember néhány pontot, ami talán ad neki egy kettest. Aztán őszi szünet után jön a közgáz és a számvitel zh, amiktől kicsit jobban tartok. :D

Még nem volt ilyen jellegű bejegyzésem, mégis, kb nyitás óta terveztem megírni ezt a típust is. Személy szerint, nagyon szeretem olvasgatni más bloggerek kedvenceit, nem feltétlen a havi kedvenc sminkeket (mert attól néha ki tudok futni a világból), hanem kedvenc filmek, zenék, éttermek, stb, stb. Szóval gondoltam, hogy most megosztom veletek az én zenei kedvenceimet, akik elég széles skálán mozognak.

Olyan 8. osztályos korom óta elkezdődött a lázadó korszakom, és az osztályban volt egy kis bandánk, akikkel éltük a Leander Rising-ot. A Szívidomár albumról az összes számot tudom oda-vissza, és életem egyik legmeghatározóbb koncertélménye a Rising utolsó turnéjának első állomása volt, Székesfehérváron a FEZEN-ben. Itt mindössze 14 éves voltam, de annyi mindenen mentem keresztül, hogy a dalok mintha a szívemből szóltak volna.

Először is, szeretném megosztani veletek legújabb ötletem. *dobpergés* Szeretném feleleveníteni a régi idők nagy hagyományát, a hírdetőkönyvet. Számomra mindig is egy menedéket jelentett a G-portál, az összes létező blogom és oldalam ezen a tárhelyen volt, és hiába próbálkoztam más tárhelyekkel, valamiért egyiket sem éreztem magaménak. Ezért is fontos számomra, hogy 2018-ban is legyen egy kis G-portálos család, ahol tudjuk, hogy minden tagja aktív szerkesztő. Ezért is indítottam útjára a G-portál közösségmentés névre keresztelt kis projectet, melyben szeretném összegyűjteni az aktív oldalakat (elsősorban blogokat). Remélem sokan csatlakoznak majd (mondjuk semmilyen kritériumnak nem kell megfelelni), és így kialakul a mi kis G-portálos családunk. A későbbiekben (ha sikeresnek bizonyul a kezdeményezés) kihívásokkal és versenyekkel szeretném színesebbé tenni a mindennapokat. A project és a jelentkezés ezen a linken érhető el.

Teljesen belefordultunk az őszbe, én például már vastag kabát nélkül ki sem megyek az utcára. Budapesten amúgy még mindig jobb idő van, mint otthon. A napjaim egyre zűrösebbek és hosszabbak, most már tanulni is kell, szóval holnaptól nekifekszek a számvitel csodálatos rejtelmeinek. De mindenekelőtt, mielőtt még nekiindulnék az őszi életnek, gondoltam összegyűjtöm szeptember legemlékezetesebb, legfontosabb eseményeit. Remélem ti is találtok valami érdekeset a felsoroltak között, amit talán ki is próbáltok.:)

Legfontosabb mérföldkő számomra egyértelműen a továbbtanulás és a költözés volt. Mint már (nagyon) sokszor említettem, lelkileg elég megterhelő számomra egy ilyen mértékű változás, de amint látszik, eddig túléltem. Az új környezettel lassan de biztosan barátkozom, néha még vannak éjszakák, amikor nem találom a helyem, és csak pörgetem az instagrammot, van youtube videót nézek, hogy végre a totál kimerülés miatt el tudjak aludni. Amúgy ahol lakom és ahol az egyetem van kicsit olyan környék, mintha egy kisvárosban lennék. Nincsenek óriási emeletes házak, nincs akkora forgalom, útközben se busz se villamos, sok a kertes ház, szóval elég nyugodt és békés környék. Ami nekem nagyon tetszik.

Kegyetlen sok káros szokása van az embernek, és én sem szenvedek hiányt belőlük. Időről-időre eszembe jutnak a rossz dolgok, amelyeket csinálok. Ezeket általában ideig-óráig jónak tartom, később persze érthetetlen okokból, és jön a pofára esés, hogy ennek mégis mi értelme volt?

Számát sem tudom, hogy az elmúlt 18 évem alatt hány rossz szokást sikerül napi rutinná fejlesztenem. Visszagondolva megvannak azok a bizonyos okok, és igen, többnyire a közösség nyomása miatt kezdtem el ezt-azt. Mégis, most egy olyan lépésre szántam el magam, melyet már több hét eredménye igazol. Sokszor merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan szokj le a cigiről? Elmondom én hogyan tettem.