Eltelt egy kis idő a legutóbbi könyvajánló óta, úgyhogy gondoltam megosztom veletek a “legújabb” élményeim. Az első ilyen jellegű bejegyzésben már említettem, hogy talán 5. osztály óta az első könyv amit elolvastam az a Hopeless volt. Most lehetőségem lett elolvasni a második részét is, igaz két évvel később.

A sorozatról röviden annyit, hogy ugyanazt a történetet meséli el, két külön szemszögből. Lehet unalmasan hangzik: elolvasni valamit, aminek úgyis tudod a történetét. Nekem a két rész között eltelt két év, és nem bánom. 

 Colleen Hoover a kedvenc írom. Számomra megelőzi a Harry Potter könyveket is. Hogy miért? Az első könyv ami az írónőtől a kezembe került a Hopeless volt. Addig nagyon nem akartam olvasni, nem is találtam olyan könyvet, ami ennyire magába szippantott volna. Azóta az olvasási szokásaim változtak. Nyitott vagyok, és van, hogy pár nap alatt elolvasok egy 400 oldalas könyvet, viszont vannak olyan korszakaim is, amikor semmi kedvem. Ez így ment az elmúlt két évben is, mindössze talán 3-4 könyvet olvastam el eddig. 

Na jó, hagyjuk a felesleges beszédet, következzen Colleen Hoover Hopeless sorozata!

Hopeless 

A történet főszereplője Sky, aki egy kicsit sem könnyű múlttal rendelkezik. Van egy legjobb barátja, aki meleg, a legjobb lánybarátja külföldön tanul, és itt véget is ér a baráti köre. Zárkózott lány, aki nem érti mi miért történik körülötte. Nem emlékszik arra, hogy kicsoda ő valójában, teljesen elzártan el a technológiától - mindezt nevelőanyja, Karen nyomására. Ám egyszer megismerkedik a suli fenegyerekével, Dean Holderrel, aki teljes valójában megváltoztatja Sky életet. 

Igazat megvallva azt hittem túlzás a borító. Azt hittem túlzás a ‘kell a zsebkendő’ és a többi megjegyzés. Annyi váratlan fordulat történt, és annyira szívbe markoló az egész, hogy letenni sem tudtam. Két éve olvastam, de még mindig érzem a szívemben milyen volt várni, hogy mégis mi fog történni. Mikor elolvastam, szomorú voltam, mert véget ért. Tudtam, hogy nem lesz mégegy ilyen jó könyv a kezemben, de annyi erőt adott nekem a Hopeless, hogy örültem is, hogy vége lett, és mindneki boldog. 

Losing hope

A történetet most Dean Holder szemszögéből ismerhettem meg. Igazat megvallva teljesen elfelejtettem (egy-két fő eseményt leszámítva), hogy mi is történt pontosan az előző kötetben. Lényegében egy teljesen más eseménysorozatot olvastam, mint anno. Egyáltalán nem volt unalmas, sőt. Az első kötetben Dean múltja rejtélyes, titokzatos. Most viszont fény derült mindenre, minden egyes apró eseménynek óriási jelentősége volt a fiú számára. Ugyanolyan hányatott sorsú, mint Sky, nem is tudom melyikük élete volt nehezebb. 

A történet ugyanúgy magával ragadott, mint az első kötet. Csodálatos élmény volt olvasni, és ugyanazt érzem, mint két éve. Erőt adott nekem a könyv, a szereplők. Szívembe zártam Sky és Dean kapcsolatát.

Két éve nem volt barátom. Legalábbis elég rossz tapasztalataim voltak a pasik terén. Mikor elolvastam az első kötetet, számomra Dean Holder lett a tökéletes. Annyira csodálatos a karaktere, az, ahogyan szereti Skyt, hogy eldöntöttem nekem is ilyen kapcsolatra van szükségem. És csodák csodájára, megtaláltam az én Dean Holderem. Igaz, egyikünk múltja sem olyan titokzatos és szívszorító mint az említetteké, mégis úgy érzem, hogy az én boldog kapcsolatom részben ennek a sorozatnak köszönhető. 

Nem tudom, hogy a két könyv olvasása közben hányszor gyűltek könnyek a szemembe, ahogyan azt sem, hogy hányszor nevettem egy jót. Amolyan érzelmi hullámvasút, a maga nemes egyszerűségében és bájában. 

Hogy kinek ajánlom? Azoknak, akik nem szeretnek olvasni. Akik csalódtak könyvekben, és valami igazán nagy dobására várnak, ami bebizonyítja, hogy igenis van értelme elolvasni egy 400 oldalas sztorit. Azoknak, akiknek valami szörnyű dolog történt a múltjában, és szeretnének továbblépni. Azoknak, akik boldogan élnek, mert mindnekinek tudnia kell, mi történhet akár a szomszéd házban. 

Ez a sorozat nem csupán egy romantikus könyv, melyben egy fiú és egy lány egymásra talál. Nem csupa mese habbal. Borzalmas, hogy ilyen dolgok a valóságban is megtörténhetnek, és Colleen Hoover borzalmasan élethűen adja át az érzelmeket. 

Ha arra szánod magad, hogy elolvasod ezt a csodát, készülj fel. Egy érzelmi hullámvasút áll előtted, zsebkendő nélkülözhetetlen, de egyet megígérhetek: teljesen másképp fogsz gondolni a világ dolgaira, mint eddig.