Annyira rohan az idő, és már azon kapom magam, hogy október vége van, pedig még csak most írtam meg a szeptemberi összefoglalómat. Most, hogy visszanéztem szeptembert rájöttem, hogy ugyanolyan helyeken voltam, kocsmákban. Basszus. Nem mondom azt, hogy nem lesz egy-két izgalmas pont is ebben a bejegyzésben, de mindenesetre tessék felkészülni, elvetemült egyetemista élet?

Egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy legalább heti egy alkalommal elmegyünk, és megnézünk egy nevezetes helyet, teret, kiállítást, és bár ebben a hónapban csak egy ilyen programot tudtunk összehozni, a későbbiekben persze bővülni fog a lista.

Első utunk a Budavári Palotába és a Halászbástyához vezetett. Nagyon-nagyon szép volt maga a terület, az épületek, és bár rengeteg turistacsoport volt ott, jutott idő fotózásra is. Bevallom, elég furcsa érzés volt ott sétálni, ahol egykor királyok, hercegnők és más-más udvari népek tették. A kilátás gyönyörű volt. Ott volt a Frida kiállítás is, ám mivel sem időnk, sem pénzünk nem volt a megtekintésére, és amúgy nem is nagyon vonzott minket, ez most kimaradt az életünkből.

Most ért véget az őszi szünetem, és újult erővel tértem vissza Budapestre, hogy sikeresen teljesítsem a következő 2 zh dolgozatomat. Reményeim szerint minden menni fog, de nemsokára erre is megkapjunk mindannyian a választ.

Sokat gondolkoztam azon, hogy ma mégis milyen bejegyzést hozzak, ugyanis időm van rá, ám annyi minden kavarog a fejemben, hogy inkább hagyom kicsit ülepedni a dolgokat, és mikor én is átlátom őket, leírom. Amúgy nagyon sok ötletem van, szeretnék írni mindenről, nemsokára jön a havi összegző is, szóval bőven lesz tartalom (a zh-k után természetesen).

Mint ahogy ígértem, szeretném feltölteni a régebbi utazós élményeimet, és most elérkezett a pillanat. Mindenekelőtt szeretném megemlíteni, hogy gőzerővel tanulok a számvitel és közgáz ZH-mra, remélem sikeresen fogom teljesíteni őket, mondjuk utóbbitól kicsit jobban tartok. Mindenesetre az előző bejegyzésben leírtak is kezdenek tisztulni, szóval amolyan boldog békeidők vannak most.

Következő (amúgy előző) úticélom Lengyelország, pontosabban Krakkó és környéke. Előszóban annyit, hogy anno 2015-ben voltam először Lengyelországban a zenekarral, de akkor nem volt lehetőségünk annyi mindent megnézni, pláne a napi kétszeri fellépések mellett, viszont jutott idő egy-két városnéző túrára is. Ezeken az emlékeken felbuzdulva indultunk el családosan (meg egy másik család) közösen egy hétre Lengyelországba, 2018 nyarán.

Most hágott a tetőfokára az, hogy nem tudom mi történik körülöttem, hogy nem tudom értelmezni az eseményeket, és már idióta magyarázatokat találok ki olyan dolgokra, amik lehet, hogy végtelen egyszerűek. Kezd egyre bonyolultabb lenni minden, sűrűbbek a programok, és már kezdem úgy érezni, hogy egyedül kevés vagyok ehhez.

Túl vagyok életem első ZH-ján, ami amúgy egész jól sikerült, csak a nagy izgalmak között elfelejtettem megcsinálni egy feladatot, bár nem hiszem, hogy sok múlna egy fkeres függvényen. Ezentúl jövő héten lesz még 2 ZH-m, mondjuk az egyikről nem tudni semmit, még időpontot sem, de elvégre még ráér, nem? Tanulást tekintve igazából ennyi lenne a nagy sztori, szépen lassan haladok akadályról akadályra, és remélem sikerül mindegyiket legyűrni.

Hogy mi történt velem az elmúlt héten? Megírtam életem első ZH-ját, épphogy elértem a vonatot, megjártam Szlovéniát, és beleszerettem Szlovéniába. Nagyon boldog voltam mikor megtudtam, hogy lehetőségem lesz a hétvégét Szlovéniában tölteni, pontosabban 2 külön városban. Mivel még egy élménybeszámolós bejegyzés sem került fel a blogra, ezért gondoltam, megvárom míg lesz egy aktuális, és a későbbiekben megírom az eddigi élményeimet is.

Szóval, csapjunk a lovak közé, indulunk Szlovéniába!

Bevallom, Szlovénia soha nem szerepelt a bakancslistámon. Valamiért azt hittem, hogy egy jelentéltelen kis ország, a névrokonaihoz hasonlóan 0 történelemmel, egy-két szép várossal, és ennyi. Mikor megtudtam, hogy ez lesz a következő úti cél, kicsit utána olvastam a helynek, és annyira megtetszett, hogy már nem is bírtam kivárni az utazás napját. Fontosnak tartom tisztázni, hogy hiába van tényleg ezernyi látnivaló, a két napba sajnos nem tudtunk túl sok helyre eljutni.