Annyira rohan az idő, és már azon kapom magam, hogy október vége van, pedig még csak most írtam meg a szeptemberi összefoglalómat. Most, hogy visszanéztem szeptembert rájöttem, hogy ugyanolyan helyeken voltam, kocsmákban. Basszus. Nem mondom azt, hogy nem lesz egy-két izgalmas pont is ebben a bejegyzésben, de mindenesetre tessék felkészülni, elvetemült egyetemista élet?

Egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy legalább heti egy alkalommal elmegyünk, és megnézünk egy nevezetes helyet, teret, kiállítást, és bár ebben a hónapban csak egy ilyen programot tudtunk összehozni, a későbbiekben persze bővülni fog a lista.

Első utunk a Budavári Palotába és a Halászbástyához vezetett. Nagyon-nagyon szép volt maga a terület, az épületek, és bár rengeteg turistacsoport volt ott, jutott idő fotózásra is. Bevallom, elég furcsa érzés volt ott sétálni, ahol egykor királyok, hercegnők és más-más udvari népek tették. A kilátás gyönyörű volt. Ott volt a Frida kiállítás is, ám mivel sem időnk, sem pénzünk nem volt a megtekintésére, és amúgy nem is nagyon vonzott minket, ez most kimaradt az életünkből.

A Halászbástya is hasonló élmény volt, a gyönyörű építészete teljesen ámulatba ejtett minket, engem biztosan. Itt is találtunk egy nagyon jó fotós helyet, ám előttünk néhány kínai srác készített képeket. Teljesen elhaltam, hogy mennyire lelkesek, ilyen póz, olyan póz, fotós srác össze vissza guggolt, fordult, hajolt, hogy tökéletes képet készítsen. Kb 20 percet vártunk arra, hogy sorra kerüljünk, ám a jó helyválasztás miatt már mögöttünk is egy kisebb sor alakult ki, szóval élmény volt kb 20 vadidegen ember előtt fotózkodni. :D

Hazafelé beültünk egy kávéra/teára a Deák téri Cafe Frei-be, ahol talán életem egyik legfinomabb teáját fogyasztottam el. Akkora már elég hűvös lett az idő, szóval duplán jó érzés volt kint ülni és inni a meleg teát. Amúgy nagyon szeretem a Cafe Frei kávézókat, ugyanis tényleg óriási a választék, és nem 1000+ egy kávé, mint mondjuk a Starbucksban.

Mint tudjátok, jelentkeztem a kari HÖK-be, és októberben teljesedett ki ez az egész dolog. Nagyon sok feladatra jelentkeztünk, és hetente találkozunk is, szóval lényegében egy nagyszerű kis családunk lett. Nagyon megkedveltem mindenkit, egyre több emberrel kezd a kapcsolatom baráti formát ölteni, és ennek nagyon örülök. A csapattalálkozókat általában egy kávézóba, kocsmába vagy más közösségi helyszínre szervezzük, így terítékre került a Habibi bár is, ahová egyértelműen a vízipipa miatt mentünk. Sajnos kint nem volt hely, bent meg vágni lehetett a füstöt, és másnapra elég komoly fejfájásom lett. Mindenesetre elég érdekes a hely, nem feltétlen olcsó, de egyszer mindenképp megéri elmenni.

Még szeptemberben megadtam az e-mail címem, ezzel pedig jelentkeztem ilyen mindenféle hirdetésre. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek, megadtam én is, ahogy más 200 ember is. Aztán jött az e-mail, hogy lehetőségem van ingyen elmenni egy Showder Klubbos TV felvételre. Visszajeleztem, hogy mennék, aztán már kaptam is a válasz e-mailt, hogy várni fognak.

A felvétel a Symbol-van volt, ami egy elég puccos rendezvény helyszín. Gyönyörű volt a hely, a dizájn valami fantasztikus volt, és egész gördülékenyen ment a felvétel is. Mindig is azt hittem, hogy ezek a felvételek elég durván meg vannak szerkesztve, hogy 5 helyen villog a lámpa, hogy „tapsolj”, vagy „nevess”, ám erre itt nem volt példa. Az elején volt egy rövid tájékoztató a miheztartásról, bár ez egy TV felvételnél érhető. Aztán, mint a TV-ben, mindenhova forogtak az operatőrök, egymást váltották a jobbnál-jobb humoristák. Óriási élmény volt számomra ez a lehetőség, tekintve, hogy nem mindennap jut el az ember egy felvételre.

Tekintve, hogy egy elég nívós helyszínről van szó, ahol megkövetelik, hogy elegánsan érkezz egy TV felvételre IS, gondoltuk, hogy nem lesz olcsó az itt eltöltött idő. A ruhatár 300 Ft/ruhadarab áron futott, valamint 2 db 250 ml-es kólát is 1100 Ft-ért kaptunk, ami visszafogottan szólva is kicsit drága.

Mint ahogy említettem, szerdán megírtam az első közgáz illetve az első számvitel zh-mat, melyekre rengeteget készültem. Igazából erre a 2 zh-ra többet tanultam, mint az összes gimis évem alatt, talán azért, mert itt elvárás is van, teljesíteni kell, hogy maradj. Nem egy embertől hallottam, hogy a fizetősök úgyis kiesnek, mert nem elég okosak. Nos, erre szeretnék rácáfolni. Van államis ismerősöm is, és önköltséges is, és talán 30 embert megkérdeztem, hogyan is sikerültek a zh-k, és elég önigazoló válaszokat kaptam. Nem húzom tovább, a közgáz zh-m 88%, a számvitel pedig 92% lett, amelynek én végtelenül örülök. Mindig is az volt bennem, hogy hülye vagyok azokhoz képest, akik szakközepesek voltak, ám most bebizonyítottam (leginkább magamnak), hogy ez nem feltétlen van így.

Októberben utaztam Szlovéniába, melyről már korábban írtam egy élménybeszámolót, amit a következő linkre kattintva el tudsz érni.

Ide szeretném még sorolni Avril Lavigne új számát, a Head Above Water csodát, ami bár szeptember 27-én jött ki, hozzám október elején ért el a hír. Kisebb koromban is imádtam az énekesnőt, egyik kedvencem volt hosszú éveken át, és most, hogy visszatért, kicsit úgy érzem, mintha én is a régi önmagam lehetnék, aki a barátaival üvöltötte a What the hell-t, miközben életünk első korty sörét próbáltuk ki.

♫ Avril Lavigne - Head Above Water

Valamint, megtaláltam az egyik új kedvenc bulikás zenémet, amihez nem igen tudok mit hozzáfűzni, csak belinkelem, hátha van olyan elvetemült rajtam kívül, akinek tetszeni fog ez a tekergős dalocska.

♫ The Prince Karma - Later Bitches

Nemsokára érkezem a már ígért bejegyzésekkel, addig is kellemes időtöltést, élvezzétek ki a hosszúhétvégét,