Hogy mi történt velem az elmúlt héten? Megírtam életem első ZH-ját, épphogy elértem a vonatot, megjártam Szlovéniát, és beleszerettem Szlovéniába. Nagyon boldog voltam mikor megtudtam, hogy lehetőségem lesz a hétvégét Szlovéniában tölteni, pontosabban 2 külön városban. Mivel még egy élménybeszámolós bejegyzés sem került fel a blogra, ezért gondoltam, megvárom míg lesz egy aktuális, és a későbbiekben megírom az eddigi élményeimet is.
Szóval, csapjunk a lovak közé, indulunk Szlovéniába!
Bevallom, Szlovénia soha nem szerepelt a bakancslistámon. Valamiért azt hittem, hogy egy jelentéltelen kis ország, a névrokonaihoz hasonlóan 0 történelemmel, egy-két szép várossal, és ennyi. Mikor megtudtam, hogy ez lesz a következő úti cél, kicsit utána olvastam a helynek, és annyira megtetszett, hogy már nem is bírtam kivárni az utazás napját. Fontosnak tartom tisztázni, hogy hiába van tényleg ezernyi látnivaló, a két napba sajnos nem tudtunk túl sok helyre eljutni.
Első nap megismertük Postojna városát. Mint megtudtuk, a város fontos történelmi jelentőséggel bír, mind az OMM, mind a Jugoszláv korszakból. Elvileg egy közel 10.000 lélekszámú városról beszélünk, és az ország második legmagasabban fekvő települése. Volt lehetőségem megismerkedni egy helyi kis csapattal, akik közül az egyik lány idegenvezetőként dolgozik, valamint az egyik sráccal rengeteget beszélgettem az itteni életről. Elmesélték, hogy Postojnában átlagosan 50 km/h-s szél van, és télen gyakori a -20 fokos, 70+ km/h-s időjárás is.
Szombaton szerencsések voltunk, szinte semmit nem tapasztaltunk meg az említett ítéletidőből, ám másnap már kegyetlenebb volt velünk az anyatermészet, és egy általam nem gyakran tapasztalt jelenségnek lehettem szemtanúja. Akkora szél volt, hogy az egyik kávézó elől gond nélkül felkapta a berendezést, kifújta az útra, majd át a túloldalra. Az út másik felén játszó gyerekek, valamint a sofőr, aki már reflex szerűén állt meg a random repülő tárgyak előtt nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a történteknek, mi pedig úgy álltunk ott, hogy úristen mekkora szél! Tény és való, nálunk nem nagyon lehet tapasztalni ilyen sebességű szelet.
Akkora különbég van város és város között (földrajzilag), hogy könnyedén meg lehet állapítani, hogy az ország melyik részén is él az ember. Az említett srác mesélte, hogy múltkor Ljubljana-ban pulcsiban mászkáltak, míg mások kabátban, és többen is megjegyezték nekik, hogy biztosan Postonjából érkeztek. Mikor én két réteg pulcsiban és vastag kabátban éppen a halálra fagyáshoz közeli állapotban küzdöttem az életemért, egy helyi srác hosszúujjúban mászkált.
Másnap ellátogattunk a fővárosba, Ljubljana-ba. Funfact, előző este megpróbáltak valamennyire megtanítani szlovénül, ami úgy-ahogy sikerült is, és a gyorstalpaló alatt megtanultam jól kimondani a főváros nevét. A két város között nincs egy órás út, szóval viszonylag hamar értünk át. Az idő kedvezett nekünk, mondjuk amúgysincs akkora szél, mint az előző városban. Ljubljana-t, Budapesthez hasonlóan egy folyó szeli ketté, a Száva. A város kinézetre kicsit hasonlít (egyik kirándulós társam szerint) Amsterdamhoz, ugyanis az épületek nagyon színesek, gyakoriak a szűk kis utcák, ahol nem mellesleg nagyon jó képeket lehet készíteni.
A fővárosban mindössze néhány órát töltöttünk, de épp elég idő jutott egy kis sétáláshoz, városnézéshez, valamint egy tea is belefért. Ljubljana amúgy nagyon dekoratív város, gyönyörűek az épületek, a hidak, valamint a folyó mellett rengeteg étterem/kávézó telepedett le, és annyira jó érzés volt leülni a parton, egy csésze teával, kicsit kiélvezni a hely hangulatát.
Az élménybeszámoló mellett néhány érdekességet is szeretnék megosztani veletek, amiket a helyiek meséltek nekünk. Szlovéniában közel 12.000 barlang található, ezzel Európa egyik legjobb turistalátványossága, legalábbis azok számára, akik szeretik a barlangokat. Ezen barlangok között vannak vízzel teli, valamint jégbarlangok is, ugyebár a hegyvidéki léte miatt. A több ezer barlang közül mindössze pár darab van, mely látogatható, ilyen a Postojnai barlang is (ahová sajnos nem volt alkalmunk eljutni).
Érdekesség még, hogy a városok teljesen (számomra) fura módon vannak felépítve. Nekem megszokott, hogy a hasonló jelentőséggel bíró épületek egy helyen vannak, gondolok itt a sétáló utcákon lévő üzletekre, drogériákra, szalonokra, éttermekre,stb. Nos, Szlovéniában ez nem mérvadó. Mikor Postojnában jártuk az utcákat, amik amúgy mindenféle rendszer nélkül keresztezték egymást, elszórtan voltak a különböző szalonok, kisboltok. Az idegenvezető lány elmesélte, hogy az egyik fodrászatot például egy majdnem 80 éves öreg néni vezette, a helyiek imádták, de korára való tekintettel bezárta az üzletet, ám mindenki azt várja, hogy újra kinyissák az ajtókat. Számomra nagyon furcsa volt ez a szinte mindenki ismer mindenkit dolog, nálunk leginkább falukban, vagy kisvárosokban jellemző ez, nem egy 10.000 fős városban.
A szlovén konyha megegyezett a vártakkal, káposzta minden mennyiségben. Szlovén különlegességnek számít még a ©nopc, ami a pálinka közeli rokona. Érdekesség, hogy imádják az almát, és számukra nincs olyan étel/ital, amihez nem használnának almát. Vacsora alatt felszolgálásra került 100%-os, általuk készített alma juice, almás rétes, almás pite, alma pálinka, és még sorolhatnám. Amolyan nemzeti kincsként tekintenek rá, és a sajátos eljárás során készített juice-okat rengeteg helyre szállítják.
Egy helyi legenda szerint egy Ljubljana-hoz közeli tóban élt egy sárkány, melyet egy görög királyfi pusztított el. Ennek állít emléket a fővárosban található Zamajski (sárkányos) híd, valamint a helyiek előszeretettel árulják a sárkányos emléktárgyakat is. Ahogy már említettem, a rengeteg barlang található az országban, és ezek számottevő részében élnek a vakgőték, melyek szlovén neve „emberi gyíkot” jelent. Ezek a kis lények teljesen vakok, és nevüket a színük után kapták – elvileg olyan színük van, mint az emberi bőrnek. Nem is olyan régen elterjedt a hír, hogy Szlovéniában sárkánybébik keltek életre (amúgy vakgőte). A hír bejárta a világot, és rengeteg (többet között amerikai) turista és kutató fordult meg az országban a sárkányok után kutatva.
Végül pedig következzen a jövőre vonatkozó meglátásom. Nagyon megszerettem az országot, és eldöntöttem, hogy amint lehetőségem lesz rá, visszamegyek, legalább egy hétre. Szeretném meglátogatni a tengerpartot, a hegyeket, a gyönyörű Bled-et, kicsit jobban megismerni Ljubljana városát, valamint annyi nevezetességet és látnivalót megnézni, amennyit csak tudok. (Előző utazásom során a Tátrában jártam, azóta imádom a hegyeket.)
Remélem tetszett nektek ez a kicsit hosszúra sikeredett élménybeszámoló az amúgy elég rövid utazásomról.