Sziasztok. 

Na az előző bejegyzésemben írt motiváció addig is tartott, most eltelt fél év is megint itt vagyok. Bőven van mit megosztanom, és igazából már az sem érdekel, hogy olvassa-e ezt valaki, de kénytelen vagyok kiadni magamból ezt a sok mindent, ami felgyülemlett bennem az idők során.

Hogy mi is történt az előző bejegytés óta? Törökországba költöztem, most még csak tanulmányi okokból kifolyólag de szeretnék maradni munkavállalás során is, egy hónappal a kijövetelem követve (ismét) szakítottam az ex-barátommal, érdekelt lettem a vallásban és rájöttem, hogy továbbra is ugyanabban a shithole-ban vagyok, amiben eddig voltam. 

Szinte fel se fogom, hogy közel 7 hónap telt el, mennyi minden történt mégis túl gyorsan múlik az idő, kicsit úgy is érzem, mintha nem használtam volna ki 100%-ban ezt a 7 hónapot. 

Igazából minden kapcsolódik, és gondoltam most megpróbálom összegyűjteni a dolgokat, hátha én is kapok egy kicsit tisztább képet mert most jelenleg retek szar kedvem van, és ez lehet tudna kicsit segíteni. Olvass tovább, de hosszú lesz.

Trigger warning: mentális egészség, bántalmazás (érzelmi, fizikai), terápia, szókimindás, és a saját hülyeségem beismerése

Sziasztok! 

MIK VANNAK! Vagy pontosabban mik nincsenek?

Eltelt újabb fél év mióta legutóbb itt jártam, de úgy érzem megint van egy ilyen blogos késztetés bennem.

Szeretnék kicsit visszatekinteni erre a blogolós korszakra. 2018-19 volt az az időszak, amikor még Finnországi cserediákságom előtt nagyüzemi szinten toltam a bordahajtogató-t. Akkor azt hittem, hogy valami nagy dolgot csinálok, próbáltam netes közösséget építeni, de ez amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Jött a cserediákság (amiről akartam millió posztot írni de nem jött össze), covid, kötlözés kétszer, barátom, mesterképzés, munkahelyváltás, kicsit felnött élet. Nem könnyű ezt mind összehangolni. A napokban láttam egy videót tiktokon amiben egy srác arról beszélt, hogy ő gyerekként azt hitte, hogy a 20+ évesek már összeszedték magukat, de hamar rájött, hogy ez nem így van. Na pontosan így érzem magam én is. :D 

A tiktokról meg csak annyit, hogy ha jó dolgokra használod szerintem tud nagyon is edukatív lenni. Van egy lány például aki hetente rak fel egy 1 perces videót amiben arról beszél, hogy "What happened in the world last week?", leginkább olyan hírek amik nagy eséllyel nem kerülnek be a híradóba. Szóval, szerintem, ha nem a 14 évesek, gyökér influenszerek táncolós-kihívásos-idióta videóit nézed, akkor semmi gond azzal ha használója vagy ennek az appnak. 

Szóval tavaly nyár óta járok pszichológushoz, rengeteg mindent tanultam, sok minden történt és szeretném ezt a tapasztaltot összefoglalni magamnak. Na és hát, erre tökéletes ez a blog. Nem tudom hányan vagytok akik még rendszeresen jártok ide - statisztikák alapján vagytok még páran, ezért ezer hála és köszönet -, számotokra lehet lenne szintén valami értelme elolvasni ezeket a bejegyzéseket. 

A következő időszakban (talán hetekben?) szeretném kicsit rendbe rakni a blognak a struktúráját, kitörölni azokat a dolgokat amiket nem szeretnék már a "nagy nyilvánosság" elé tárni, átláthatóbbá tenni a bejegyzéseket, stb.

Az utóbbi időben nagyon belemerültem a personal development témába (szeretnék erről is írni), és itt találkoztam a journaling fogalmával és fontosságával. Én nem vagyok az a típus, aki naponta le tud ülni és írni arról, hogy mi történt mit éreztem, de most valahogy megszállt valami és rájöttem, hogy itt a blog, itt a tökéletes felület arra, hogy kiírjam magamból ami kikészít/érdekel/feszültté tesz/boldoggá tesz, sőt, talán még hasznos is lehet valakinek aki elolvassa ezt a cikket.

Sajnos számomra a nagy bloggerkedés leáldozott már, nem tudok annyira elkötelezett és aktív lenni, hogy egy itteni közösséget fenntartsak. Így pls tekintsük úgy ezt a blogot mint személyes naplóm, ahol időnkétn megosztok ezt-azt, legrosszabb esetben én leszek nektek a "rossz példa" haha. 

Szóval igen, millió és egy dolog van amiről szeretnék beszélni nektek, remélem készen álltok és ha nem is térünk vissza a 4-5 éve létező közösséghez, akkor tekintsük ezt a helyet egy "safe place"-nek, ahol tényleg mondhatsz bármit, megoszthatsz bármit, ha úgy alakul akkor megbeszéljük. Safe place nekem és nektek is. 

Vigyázzatok magatokra, az élet szép és jó, rossz idők jönnek-mennek. 

Kedves J!

Ez az a levél, amit te soha nem fogsz elolvasni, de az én lelkemnek még is jó. Ugyanis ezzel a levéllel foglak elengedni.

Srácok! Totál kivagyok!

Annyira hülyén érzem magam, hogy szinte egész félévben nem meséltem semmit, pedig az én lelkemnek is jót tett volna ha később vissza tudom olvasni ezeket a kis bejegyzéseket. Viszont, ami késik az nem múlik!

Nagyon sok ötlet van bennem bejegyzések terén, viszont szeretnék majd egy Finnországról szóló oldalt is létrehozni, ahol sztori nélkül, inkább csak a nyers tényeket osztom meg azzal aki rákeres. :D Szóval ha valamikor majd létrejön az az oldal, mindenképp megosztom veletek is!

Olyan sebesen közeledik az év és az évtized vége, hogy észre se vettem, de már december 30-a van. Hihetetlen gyorsan telnek a napok, és bár úgy érzem, hogy még az én kezemben van az irányítás, néha betoppan egy-két olyan ember, aki elveszi tőlem a vezetést. Az előző bejegyzésemben már említettem mennyi minden történt milyen rövid idő alatt, de ugyanakkor annyira lelkes is vagyok a következő évet illetően, hogy jóformán a sok pozitív gondolat mellett nem jut idő a negatív gondolatokra. És, hogy egy kicsit boldogabb hangvételű legyen az év vége itt a blogon is, szeretném veletek megosztani az én kis terveimet a következő időszakra vonatkozóan.