Srácok! Totál kivagyok!

Annyira hülyén érzem magam, hogy szinte egész félévben nem meséltem semmit, pedig az én lelkemnek is jót tett volna ha később vissza tudom olvasni ezeket a kis bejegyzéseket. Viszont, ami késik az nem múlik!

Nagyon sok ötlet van bennem bejegyzések terén, viszont szeretnék majd egy Finnországról szóló oldalt is létrehozni, ahol sztori nélkül, inkább csak a nyers tényeket osztom meg azzal aki rákeres. :D Szóval ha valamikor majd létrejön az az oldal, mindenképp megosztom veletek is!

Nem is tudom hol kezdjem. Nem szeretnék nagyon arról beszélni, hogy jöttem ide, első benyomások, ugyanis a későbbi tematikus bejegyzések során szerintem minden ilyen témát érinteni fogok. Ja, és csinálok egy menüpontot is ennek az egész Erasmus kalandnak, úgyhogy a közelgő bejegyzések témáját megtaláljátok majd ott is.

Május 13 van, és egy hónap múlva ilyenkor kellene haza mennem. Ez a terv legalábbis, de majd meglátjuk, leginkább a légitársaságokon múlik. Ma rettentően utolért egy nagyon ambivalens érzés, haza is akarok menni, meg nem is.

Amiért haza akarok menni…

Egyértelműen, hiányzik a családom, esküvőre vagyok hivatalos (bár abból sem tudjuk még, hogy mi lesz), hiányoznak a barátaim, az állataim, az ottani életem. És igazából ennyi is. Ebben nagyon sok minden van most. Sokszor voltam mélyponton, hogy a szüleim csak kidobják a pénzt rám aztán suliba se járok, de tudom, hogy ha úgy döntök, hogy haza megyek nagyon megbántam volna. Néha nagyon jól esett volna egy kicsit kizökkenni ebből a finnországi mondhatni monoton életemből, és akár csak egy hétvégét az otthoni életemben tölteni. De erre ugyebár nincs és nem is volt lehetőségem.

Amiért nem akarok haza menni…

Úgy érzem, magamra találtam itt. Több okból is. Rengeteget fejlődtem, mint tanulmányi ügyben, mint emberileg. Szerintem össze sem lehet hasonlítani a személyiségem a Finnország előttivel. És büszke vagyok erre. Az elején 5 másik emberrel éltem együtt, nagyon sokat kellett alkalmazkodni, a más kultúra és nyelv miatt sokat kellett tűrni és nyelni, viszont mind megérte.

Az itteni életemről egy kicsit. Bár négyen maradtunk a lakásban (a többiek a vírus miatt haza mentek), kettő lánnyal, de eggyel nagyon nagyon jóba lettem. Szerintem a gimis éveim miatt, de én nagyon nehezen engedek magamhoz közel embereket, viszont ezt a lányt sikerült. És lehet, hogy miután haza megyünk nem fogunk sokat beszélni, de tudom, hogy találkozni valamikor fogunk. És tudom, hogy van egy nagyon jó barátom Európa másik felében. Rajtuk kívül természetesen más diákokkal is jóba lettem, már várnak Ausztriába is egy nyári hétvégére.:)

Az itteniek közül, jóba lettem egy finn lánnyal (a finnekről később, de na akkor érteni fogjátok ez miért nagy szó), és bár a mi barátságunk nem tart hosszú ideje, úgy érzem, hogy vele is tartani fogom a kapcsolatot évek múlva. Van egy kis tóparti nyaralójuk, ahova elhívott engem és egy másik cserediákot (mielőtt még haza megyünk nyáron), szóval alig bírok várni.

Na és igen, a legnagyobb meglepetést így a felsorolás végére hagytam. Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha egy kint eltöltött félév során képes leszek beleszeretni valakibe, de megtörtént. Erre szeretnék egy külön bejegyzést szánni, meg úgy általánosságban a finn pasikra, viszont basszus, nem tudom leírni mit gondolok, mit érzek vele kapcsolatban. Annyira más világ, annyira más ez az érzés ahhoz képest, mint amit az előző barátommal éreztem. Úgy érzem, hogy a szívem egy darabja bizony örökre Finnországban fog maradni.

Ezenkívül, hiányozni fog, hogy minden finnül van kiírva, hogy jóformán nem értek semmit, és hogy angolul kell boldogulni.

VISZONT EMBEREK! JÓ HÍREK!

Vissza fogok jönni az őszi félévre is. Ez rengeteg áldozattal jár részemről, ugyanis esélyes, hogy ha nem tartom az elég durva iramot amit diktálok magamnak, akkor csúszni fogok otthon, de szerintem menni fog. Szóval, lényegében csak 2 hónapra megyek haza (június közepén tervezek haza menni, és augusztus közepe fele kellene visszajönnöm). Ja, és jelentkeztem exchange student tutor-nak is, ki is választottak, szóval a következő félévben bőven lesz mit csinálnom. Rettentően boldog vagyok, hogy ezt el tudom mondani, és hogy vissza tudok jönni. Úgy érzem, hogy júniusban mikor haza tudok menni, nagyon sok elvarratlan szál lesz még itt, és ezer és ezer dolog amit itt át kell élnem.

Igazából, rettentően hálás vagyok magamnak, hogy anno jelentkeztem Erasmusra. Ha ezen gondolkozol, tedd meg! Ne félj! Csak a hasznodra tud válni, hiszem elképesztő dolog tudnak történni.

Nos, összefoglalóban egyenlőre ennyi lenne, viszont úgy érzem, hogy ma még több bejegyzést is fogok hozni (amit valószínűleg időzíteni fogok), szóval vegyétek úgy, hogy visszatértem!