Mielőtt még belevetném magam a javító-javító vizsgámba, kedvet kaptam megírni egy újabb sorozat ajánlót, ugyanis ismét horogra akadt két olyan remekmű, melyeket nem tudok szó nélkül hagyni. Elöljáróban még annyit, hogy kezdek beteg lenni, legalábbis ahogy felkelek érzem, hogy a helyzet egyre rosszabb és rosszabb, valamint valami seb is van a számban, szóval tökre életképtelennek érzem magam. :D Így nem meglepő, hogy gond nélkül tudtam az időmet a sorozatoknak áldozni.

Az évértékelő bejegyzésemben már említettem pár olyan sorozatot, melyet 2018-ban ismertem meg, de úgy érzem, az a pár soros ömlengés nem éppen fedi a valóságot. Szóval, következzen egy újabb sorozatajánló a téli napokra.:)

Borzasztóan motivált lettem, és ennek mindössze egyetlen egy oka van, az Erasmus. Ma úgy keltem fel, hogy én márpedig ki fogok (majd) menni külföldre tanulni, és egész délelőtt a különböző partneregyetemeket nézegettem, hogy mégis melyik az, amibe első látásra bele szeretek. A terveim szerint 2. év 2. félévében mennék ki, tehát egy év múlva ilyenkor (?:D) már javában szervezgetni fogok a kis fél éves kalandomat. Azért ekkor, mert ez nálunk az úgynevezett ’mobilitás ablak’, amikor lényegében nem kell aggódni a tanulmányok miatt, mivel ez az a félév, ami lefedi egymást, és így amit külföldön tudok tanulni, megfelel a hazainak is.

Szóval ezen elindulva már ki is néztem magamnak melyik az a város, ország, egyetem, amelyikért már most fáj a szívem, és tudom, hogy rengeteget kell majd ehhez tanulni, valamint a nyelvtudásom is jó lenne felfrissíteni, de én készen állok. Épp ezért gondolkoztam el azon, hogy milyen változatos világban élünk, mennyi látnivaló vesz körül minket, és hogy mekkora öröm és élmény utazni. Gondolom, már rájöttetek mi következik: egy újabb élménybeszámoló, nem másról, mint az Olaszországi utazásomról!:)

Öveket bekapcsolni, első állomásunk Aquileia.

Ismét egy újabb kérdéssorral érkeztem, bevallom, mostanában rengeteg izgalmas tag-et találtam az internet bugyraiban, és mivel mára már úgymond fix programom van, így nem szeretném sokáig rabolni az időm a bejegyzés írással, bár ez annyira megtetszett, muszáj. Amúgy most volt tárgyfelvételem, és még mindig nem értem, hogy egy kötelező tárgynál miért kell fele annyi helyet se kiírni, mint ahány hallgató van, de mindegy is. :D

Nem igen szoktam találni olyan kérdéssorokat, melynek külön története van, de a kivételek erősítik a szabályt. A következőkben a Proust tesztet fogom kitölteni, melynek hoztam egy rövid előtörténetet. A XIX. század végén egy francia író, pontosan Marcel Proust egyik barátnője kérésére kitöltött egy 35 kérdésből álló tesztet, ekkor az író 19 éves volt. A kitöltött kérdéssor elveszett, és évekkel később került elő, ahol egy árverésen közel 100.000 euróért kelt el. Tehát, következzen a 35 kérdés, amelyet azóta több TV műsor is előszeretettel használ. A kérdéssort Leah blogján találtam, nézzetek be hozzá!:)

Végre sikerült újra leülnöm bejegyzést írni. Rengeteg minden történt velem az elmúlt napok alatt, és igazából ezekről szeretnék kicsit mesélni, valamint leginkább a saját gondolataim rendbe rakni. Kezdeném azzal, hogy mostanában sok időt töltök itthon, és ennek nagyon örülök, ugyanis végre minden olyan kis tervemre jut idő, amit szerettem volna megtenni még így év elején.

Ezen kívül, örülök annak is, hogy nem kell azzal a sok szarsággal foglalkoznom, ami BP-n körülvesz, és lehet erre azt mondani, hogy ilyen az egyetemi élet, nem feltétlen csak a tanulásról van szó. Sajnos, nem sajnos, elég sok olyan dolog történt mostanában, amire nem számítottam, hogy meg fog történni, és bevallom őszintén nem igazán tudom mit is kéne tennem.

Végre sikerült találnom egy olyan Harry Potter tag-et, amit már várok, hogy kitölthessek. Barátommal a maraton közepén tartunk, szóval tök aktuális a téma, és tekintve, hogy a keddi vizsgámra kéne tanulnom, kedvem is van kitölteni. Najó, ígérem (leginkább magamnak), hogy miután kitöltöttem, tanulok!

1.Kedvenc könyv?

Tekintve, hogy anno csak az első 4 könyvet sikerült elolvasnom, így ezekből tudok csemegézni. Nem nagyon emlékszem, de talán az második kötet áll legközelebb a szívemhez. Olyan fiatalok még, annyi iskolai esemény van, kicsit olyan, mintha én is egy tanuló lennék, és ez óriási élmény volt nekem egykor.