Sziasztok!:)

Mint néhányan tudjátok, már évek óta jelen vagyok a Strand fesztiválon, idén azonban különböző okok miatt sajnos nem volt lehetőségem eljutni. Mindenesetre az elmúlt évek megtanítottak egy-két dologra, amit most szeretnék megosztani veletek. Írtam már egy bejegyzést a legfontosabb dolgokról, ha fesztiválra készül az ember, most pedig következzen néhány kihagyhatatlan hely, ha Zamárdiban vagy.

Balaton

Strandok - Egyértelmű, hogy ha már a Balaton egyik leglátogatottabb helyén tölti az idejét az ember, néha-néha belecsobban a vízbe. Zamárdiban szinte a part összes részén lehet fürdeni, mindegyik strand használata ingyenes (kivételt képeznek a szállodai magán strandok). Viszont, már minden zegzugos helyen is fizetős a parkoló, 300 ft/óra díjban. Érdemes ellátogatni a Nagystrandra, amely a fesztivál terület mellett található. A büfésor kínálata nem rossz, sőt, ingyenes mosdók és elég sok öltözőfülke kedvez a látogatóknak. Meg persze vízibicikli.

Sziasztok!:)
Kezdünk az utolsó kanyarba fordulni, ezzel pedig megkezdeni a nyár utolsó napjait. Bevallom, néhanapján átgondoltam, hogy volt-e annyira eredményes a nyaram, mint ahogy én akartam volna, hogy legyen. Végülis lesz majd egy összértékelő bejegyzés, melyben szeretném tudatosítani magamban, hogy mégis mit és hogyan tettem az elmúlt hónapok során.

Elkezdtem kutakodni külföldi blogok után, de annyira eltévedtem ebben a fashion-food témakörökben mozgó blogokban, hogy nem találtam nagyon olyat, amely tipikus életmód blog (amit talán én is próbálok vezetni). Szóval, ha ti tudtok olyan angol nyelvű blogot amit szerettek olvasni, küldjétek el nekem!:)

Mint tudjátok 2017 tavasz óta van barátom, és előtte is volt egy viszonylag hosszúnak mondható kapcsolatom. Nem tudom miért, de kedvet kaptam ilyen párkapcsolat témába illő bejegyzéseket megírni, kicsit rögzíteni magamban a múltat és a jelenlegi világomat, rendszerezni a gondolataimat. Meg talán van olyan olvasóm, aki éppen most őrlődik két vita között a párjval, és csak egy névtelen segítség kell neki.

Sziasztok!:)

Túlvagyunk augusztus 20-án, és vagyok olyan helyzetben, hogy évek óta az összes városi rendezvényen felléptem (zene miatt). Így mindig lehetőségem volt meghallgatni a beszédeket, amiknek lényegében mondanivalója nincsen, és úgy vettem észre, hogy elég sok a hasonlóság két különböző évben előadott beszéd között (de lehet ez csak a mi városunkban van így :D). Amúgy kb 50 ember szokott eljönni ezekre a rendezvényekre, folyamatosan esik a színvonal, és kezdem úgy érezni, hogy háttérbe szorulnak ezek az állami ünnepek, megemlékezések, és a búcsú meg társai kerülnek előtérbe. Na mindegy.

Ma került sor a szekrényeim átrendezésére, rámolására. Érett már a rendszerezés, ugyanis én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki inkább gyorsan kirántja a pólót és becsukja a szekrényt, minthogy kivegyem az egész stócot, aztán vissza. Ebből az okból kifolyólag szeretném most megosztani veletek, hogy hol szeretek vásárolni, valamint az online vásárlással kapcsolatos tapasztalataimat.

Sziasztok cukibogyók!:)

Ha van néhány szemfüles olvasó, biztosan észrevette már, hogy megújult a blog. Célom a letisztultság volt, bár kimondottan élveztem az előző pálmás-rózsaszínes összeállítást, de annyira megtetszett ez a fekete-fehér-sárga összeállítás, hogy kaptam az alkalmon. Nem igen foglalkoztam azzal, hogy hány óra lesz megírni a kódolást (igazából 2 délután alatt megvoltam), mert annyira kedvet kaptam hozzá, hogy ha fél életembe került volna is, megcsináltam volna. Najó, ez lehet enyhe túlzás.

A blog mellett úgy érzem, hogy kicsit én is megújultam, ha szabad így fogalmazni. Rengeteg ötlet kering a fejemben, és valami belső késztetés hatására nekem ezt meg kellett mutatnom. Ami a következő heteket illeti, rengeteg helyre fogok menni, és rengeteg dolgom lesz, így természetesen előre megírt bejegyzések fogják várni az olvasóimat (remélem ez nem lesz probléma). Megpróbálom minél színesebbé tenni majd a palettát, és olyan bejegyzések is megírásra kerülnek majd, amiket régóta tervezek.

Mindenesetre ma egy kicsit mesélős, véleménykifejtős bejegyzéssel érkezem. Most, hogy már a költözés és továbbtanulás kapujában vagyok, rájöttem, hogy nagyon el tudok kényelmesedni. Képes vagyok megszokni a monotonitást, gondolok itt a gimis napokra, amikor minden egyes napom ritmusa ugyan az volt, amikor mindig ugyanazok az emberek vettek körül, és mindig ugyanazok az emberek fogadtak, amikor hazaérkeztem. Nos, ez teljesen meg fog változni, és (mint már vagy az összes ilyen jellegű bejegyzésemben említettem) félek ettől. És most jutott az eszembe, hogy mennyire szétestek azok a baráti társaságok, amik meghatározók voltak az elmúlt 4 évem alatt.

Sziasztok cukibogyók!:)

Kezdem megkedvelni ezt a minden napra időzítek egy bejegyzést életet, jobb dolgom úgysincs. Már írtam mindenféléről, és most kicsit szeretném szembe állítani a múltat a jelennel. Avagy a 4 évvel ezelőtti blogomat, a mostanival.

Kezdjük talán az elején, az alapokkal. Ugyanaz a tárhely, gportal, ugyanaz a működési elv. 4 évvel ezelőtt is egy óriási változás várt rám, de talán nem akkora mértékű, mint most. Akkor gimnáziumba készültem, és akkor sem ismertem senkit. Mindenesetre akkor jutott idő mindenre, napi bejegyzésre, történetes blogra, kritikákat is írtam. Mondhatni óriási volt akkor az élet, minden második blog a gportalon üzemelt, és nagyon üdítő volt látni, hogy ennyien voltunk, bloggerek.

Akkoriban minden nap írtam ki egy bejegyzést, de unalmasabb volt. Nem akartam én mindenféle élményemről, tapasztalatomról írni, mondjuk 14 évesen nem is volt nagyon. Általában minden nap egy mesélős, lelkizős téma volt, és amikor nem tudtam már mit kierőszakolni magamból, akkor jöttek a még régebbi sztorik. Visszagondolva, leginkább szomorú, depresszív jellegű bejegyzéseim voltak, és erre jött egy kalappal az akkori kapcsolatom. Teljesen megfigyelhető az a hullámvasút, amin én akkor érzelmileg átmentem.

Mégis, úgy veszem észre, érdekelte az embereket az én tök hétköznapi blogom. Átlagban 80-100 olvasóm volt, és ahogy szokták mondani, a csúcson kell abbahagyni. Amikor befejeztem a blogolást, 25000 volt az összlátogatottság, amire sose gondoltam volna. (Emellett persze ennek a blognak a látogatottsága sehol sincs). Jogos lenne a kérdés, hogy miért fejeztem be. Egyrészt, mert megtudták olyan emberek, akiknek nem kellett volna, és mivel túl őszinte voltam a bejegyzések során, olyan dolgok is leírásra kerültek, mint például, hogy kipróbáltam a füves cigit, vagy hogy mekkora buli volt múlt héten. Fenyegetett a dolog, hogy a szüleim megtudják, hogy akikről írtam benne megtudják, ezért abbahagytam.

Olyan fél évvel később, jött egy üzenet, amelyben xy mindenféle nyomorult k*vának elmondott engem yx-nek. Yx pedig jót szórakozott ezen, nekem elborult az agyam, összetörtem, ugyanis mindketten olyanok voltak, akik közel álltak hozzám. Ekkor voltam talán 15 éves. A dolgok ezután nagyon felgyorsultak, óriási viták voltak, majd bedobta az aduászt, elküldi a szüleimnek a blog linkjét. Lényegtelen volt, hogy már fél éve nem került ki új bejegyzés, amit kiírtam, az ott volt. Ekkor letöröltem az egész oldalt, már nem ad ki semmit a böngésző, ha beírom az egykori címet.

Kurvára fájt, hogy így ért véget életem egyik legmeghatározóbb szakasza, de mindennek oka van. Azóta rengeteget változtam, nem vagyok annyira őszinte, mert még mindig bennem van a félsz, hogy valaki rátalál, felismer, és akkor vége az egésznek. Nem szeretném, hogy ismerősöm tudja, hogy én blogot írok, és olvassa. Szeretnék anonim maradni, hogy senki ne tudjon a nevemhez arcot társítani, hogy senki ne tudjon belekötni abba amit mondjuk fél évvel ezelőtt írtam le.

Ma már másképp állok hozzá ehhez az egész blog témához. Sokkal nyitottabb lettem, ez a bejegyzéseken is látszik. Nem csak depresszív-gondolkodós-mesélős bejegyzéseket teszek közzé, hanem velem kapcsolatos, de mégis, sokkal szórakoztatóbb és élvezhetőbb tartalom is felkerül. Gondolok itt a sorozatokra, a könyvajánlóra, tapasztalatok és tanácsok dolgokkal kapcsolatban, később pedig filmajánló, és hasonlók.

Úgy érzem, hogy ez a nyitottság nagyon jót fog tenni a blognak, és nekem is. Szeretném, ha vége lenne ennek a „totál személyes” blogos életemnek, végleg. Igaz, eddig sem blogoltam, de akárhányszor arra gondoltam, milyen jó lenne kiírni magamból a dolgokat, mindig eszembe jutott, mekkora volt a pofára esés, és ez eltántorított attól, hogy akár egy könyvajánlót összehozzak.

Remélem ezzel senkit nem riasztottam el, és ugyanúgy fontos és értékelhető lesz az, amit feltöltök.