Lassan vége a nyárnak, és bár ezer meg ezer élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, mégis úgy érzem, hogy sok lehetőséget hagytam elmenni magam mellett. Ilyenkor, nyár végén mindig egy kicsit magamba roskadok és elönt a bánat, úgy érzem nem tettem meg mindent, amit akartam, és csak úsztam az áramlattal. Pedig, ha visszagondolok tényleg sokminden történt. Voltam nyaralni Spanyolországban, másodjára elmehettem életem kedvenc együttesének, a twetny one pilots koncertjére, volt egy remek munkahelyem ahol számát se tudom hány érdekes és izgalmas embert ismertem meg (és mellesleg jól kerestem), dolgoztam egy büfében is ahol minden nap egy „rosszul megszervezett” buli volt, voltunk bulikban is persze, de azért na. Rossz volt látni, hogy más ismerősöm, akik nem dolgoztak milyen könnyedén mentek ide-oda, egy hét a Balcsin, egy hét Horvátországban és még sorolhatnám. Én pedig bent ülltem az irodában és vártam, hogy vége legyen a napnak, aztán haza mentem, csináltam valamit és már aludtam is. Viszont, most szeretném eloszlatni magamban ezeket a rossz érzéseket, és motiválni nem csak magam, de másokat is. Mégpedig azzal, hogy elmesélem én hogyan fogok életmódot váltani szeptemberben.

„Ég az Amazon, a Föld tüdője, és senki nem foglalkozik vele!”, „Persze a Notre Dame kapta a támogatást és a felajánlást!” – ilyenek, és ehhez hasonló képek, posztok lepték el az szociális médiát a napokban. Vannak olyanok, akik sírós fejjel osztják meg a szívbemarkoló képeket, és akadnak olyanok is, akik inkább arra buzdítják a nagy természetvédőket, hogy ne csak egy kép megosztásával akarjanak segíteni. A mai nap kicsit kutakodtam, és rengeteg cikket és tanulmányt olvastam el ezzel a szörnyű esettel kapcsolatban. Erről hoztam nektek ma egy kis összeállítást, hogy miért is gond, hogy ég az Amazon-i esőerdő?

Visszatérő probléma nálam a motiváció megszerzése és megtartása, valamint a folyamat, hogy eredményessé tegyem a napomat. Az eltelt évek során több olyan dolog is megmaradt a napi rutinomban amik abban segítenek, hogy produktívan teljen az idő, viszont ez harmat kevés ahhoz, hogy ténylegesen azt tudjam mondani a nap végén, hogy igen, ma előrébb jutottam az életben. Így hát az elmúlt időszakban a neten próbáltam ötleteket, tippeket keresni, hogy mivel tudnám eredményesebbé tenni a hetemet. Ezeket a tippeket átformáltam magamra, bizonyos ideig „teszteltem” őket, és most megosztom veletek.

Kicsit nehéz belegondolni, hogy már javában a nyárban vagyok, és eddig elég kevés dolgot sikerült elérnem. Igazából, olyan 7. osztálytól kezdve a nyaraim már nem voltak olyanok mint előtte, korábban rengeteg táborba jártam, számát sem tudom hogy hány fajtába és hányszor (céges tábor, hittantárbor, tánctábor, aerobik tábor, zenetábor, stb stb) aztán valamiért teljesen kimaradt az életemből ez a „pakoljuk tele a nyarat” érzés.

9. osztályos koromtól fogva kezdtem el nyaranta dolgozni, ezalatt a pár év alatt elég sok helyen jártam már, fürdőn, szálloda éttermében, idén nyáron pedig egy helyi büfében és hétfőn kezdek egy helyi cég egyik irodájában. Lényegében a vendéglátás vonzáskörzetébe kerültem, és nagyon szeretem is ezt csinálni, viszont annyira nem, hogy ez legyen életem nagy álma. Sok fiatalabb tinitől hallottam már (mikor meglátogattam érettségiző barátnőm a volt gimimben), hogy ők nem mennek el vendéglátásba dolgozni, ők nem akarnak senkit sem kiszolgálni, hogy ez milyen megalázó és még sorolhatnám.

Igazából úgy vettem észre, hogy talán a hétfő az a nap, amikor az embernek a legnagyobb szükséges lehet egy kis motivációra, egy plusz löketre. Mondjuk nekem soha nem volt problémám a hétfővel, egyszerűen csak az, hogy vissza kell kerülni a szokásos körforgásba egy szuper hétvége után, eléggé le tudja rombolni az ember hangulatát. De, csak akkor ha hagyjuk.