Üdvözöllek kedves idegen. A blog több éve létezik, jelenleg kisebb-nagyobb kihagyásokkal üzemel. MSc hallató vagyok, tanultam egy évet külföldön, nemsokára megyek újra tanulni ezúttal kicsit másik irányba. Nem ígérek semmit, úgysem tudom betartani, ha gond van forduljatok szakemberhez és ne felejtsétek el, hogy az egyetlen ember aki az életed végéig veled marad az Te vagy. Szeri
Na ismét itt. Az elmúlt napok kicsit zűrzavarosak voltak, de hát nincs mit tenni, az élet megy tovább, és felesleges hajtépésnek sajnos nincs helye. Elég galiba akad errefelé amúgy is. :D Szóval, már rengeteg bejegyzésben meséltem nektek egy-két történetet és ejtettem pár megjegyzést arról, hogy igen, elköltöztem az eddigi pesti lakásból. Ez magába véve nem egy nagy dolog, de az, hogy ez az egész procedúra hogy nézett ki, na az kiakasztó. És most erről olvashattok egy – várhatóan – érzelmektől túlfűtött bejegyzést. Persze nevek és személyeskedés nélkül.
Igazából mondanám, hogy minden rendben van, de kurvára nem ez a helyzet. Igazából nem is tudom melyik problémát helyezzem előtérbe, a gondolatmenetemben már egyik dologból következett a másik, és így kicsit katyvasz az egész és egy nagy fos. Kb.
Ha jól számolom, a félévben 5 olyan órám volt, ami kredites (mert nyilván van olyan, hogy tesi :D), ezek közül eddig 2 olyan van, amire jegyet is kaptam és le lettem zárva. Egyre már kb 2 hete beküldtem a portfolióm, szóval remélem hogy egy szaros szabválra megadja legalább a kettest. Aztán maradt két olyan tárgya, ami épülős, és konkrétan a teljesítményem egyenlő a nullával.
Túl vagyok az eheti első ZH-mon, és bár felemás érzésekkel távoztam a teremből, remélem meglesz a szükséges pont. Sajnos a következő dolgozat már nem lesz ennyire „könnyű”, nagy szopóroller az egész, de hát mit is csinálnék tanulás helyett? Egyértelmű. Ide írogatok.
Mint említettem az előző bejegyzésembe, az ott leírtak csak a jelenlegi történetem egy része, talán még a kezelhetőbb. Egy korábbi bejegyzésben már meséltem, hogy milyen páli fordulatot vett lakótársam, de úgy tűnik már inkább az agymosott kategóriába tartozik.
Csak én leszek már rosszul, amikor a fb csoportokban meglátom a 100. könyves blogot? Félreértés ne essék, nincs problémám a könyves blogokkal, csak túl sok van belőlük. Pörgetem a listát, de egy olyat nem találok, ami tényleg tetszene, vagy amiben lenne valami különleges, mert számorma mind ugyanaz: kategorizált, vagy anélküli könyvkritika, kedvenc könyvek, és talán ennyi. Szeretnék találni gastro témájú blogot, személyes vagy valamilyen életmód szerű blogot, de nem találok, mert mindig csak a könyves. Nem tudtok véletlen olyan csoportot, ami minden ami nem könyves blog szerű? Kérlek.
Mindegy is. A hetem eddigi része nagyon-nagyon izgalmas volt, szerdán volt a gólyabál, ahova barátom is eljött, majd csütörtökön kirándulni mentünk, ma pedig csapatépítő hétvégére megyek. Természetesen a hétvégéről is fogok mesélni, addig is szeretném megosztani veletek, hogy mi is történt velem az elmúlt napokban.
Biztosan ti is hallottátok már, hogy egy egyetemista életében a gólyabál az első nagy esemény, utána pedig a diplomaosztó (ugyebár). Szóval. Nálunk már kb 1 hónapja azzal van tele a fb-instagram, hogy Gólyabál lesz, csinosba kell menni, ilyen-olyan fellépők lesznek. Nos, bevallom nem voltak nagy elvárásaim a dologgal kapcsolatban, ugyanis én mindig is abban a hitben voltam, hogy ez egy olyan jellegű rendezvény, mint egy szalagavató, ahol minden hivatalos hangulatú, aztán valami másik helyre átmegy a tömeg bulizni. Nos, mint kiderült nem jól gondoltam.