Üdv mindenkinek, sziasztok cukibogyók!:3

Húsvét óta nem nagyon volt se ötletem, se kedvem, se időm írogatni, szóval hagytam egy kis időt magamnak, hogy össze jöjjön egy-két olyan téma amiről szívesen mesélnék nektek. Ami azt illeti ez a Bullet Journal dolog nálam nagyon nem jött be, talán hónap elején használtam pár napig aztán annyi is volt a nagy pályafutása a dolognak. Vettem hozzá tűfilcet, mert gondoltam lendületben vagyok, de nem baj, majd jövőre elhasználom őket.:D

A jól informáltak biztos tudják, bár 100%, hogy senki nem tudja, hogy még nem vagyok 18 éves és nem szavazhattam. Bár nem is bánom, ha mentem volna szavazni rettentően csalódott lennék. Úgyhogy igen, erről szeretném elmondani a véleményemet, kicsit kifejteni mit is gondolok lassan 18 évesen erről az egészről.

A választás napján mindenki lázban égett, legalábbis az ismerőseim közül, hogy na mennek szavaznak a jobbikra. Én is rájuk szavaztam volna (talán) de erről később. Gondoltam jó, menjetek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz az eredmény, de tekintve az ellenzék milyenségét, belül éreztem, hogy itt nem nagyon lesz kormányváltás. Mindegy is, nekem teljesen mindegy.

Véleményem szerint annyira mindegy, hogy ki lopja meg ezt az országot. Elvégre tök mindegy melyik párt kerülne oda, vagy ki kerülne a miniszterelnöki pozícióba, első dolga az lenne, hogy jól megtömi a saját zsebét, utána foglalkozik a munkával. Ha munkának lehet nevezni azt, hogy egymást ócsárolják a parlamentben.

Számomra bazira elkeserítő volt az is, hogy ilyen szintű gyűlölet van párt és párt között. Akármerre jártam, szinte nem láttam olyan plakátot, ami nem lett volna megrongálva. Könyörgöm, emberek nem kevés pénzt és energiát fordítanak ezekre a (néha semmit sem érő) kampányokra, azzal egyik párt és képviselő sem kerül előrébb, hogy bemocskolja a másikét. Legalábbis én ezt gondolom.

Miért nem szavaztam volna a fideszre? Nem azért, mert nincs munkám, vagy mert nem elég a fizetésem. Ugyanis tanuló vagyok, nem akarok, nem fogok és nem is tudok ilyen érveket felhozni, nem lenne reális az én számból hallani, hogy kevés a fizu. Azért nem szavaztam volna rájuk, mert egyszerűen gyűlölöm az oktatási rendszert és az egészségügyet, ami – ha jól gondolom – miattuk olyan, amilyen. Ki másnak lenne lehetősége tenni ez ellen?

Diáktüntetés meg kutyafasza, aztán mit értünk el vele? Semmit. A hírportálok szépen lehozták, hogy hány diák gyűlt össze, a parlament természetesen magasról tett a dolgokra, és minden maradt a régiben. Nem szeretném ismételten ecsetelni, hogy miért utálom ezt az oktatási rendszert, megtettem már pár bejegyzésben.

Az egészségügyről inkább semmit. Egyik ismerősöm sürgős gerinc műtétre vár, erre közlik vele, hogy vár fél évet, vagy fizet több százezer forintot és akkor következő hónapban megműtik? Egyik rokonom kórházban volt, egy nagyon rossz hírű kórházban, és konkrétan le se szarták, hogy egy másik ember kajáját adják neki? És mit kapott? Napi egy szelet parizert (amit a macskámnak adok itthon), meg egy szelet kenyeret? Senkinek nem tűnt fel, hogy ő egy nő és nem Lajosnak hívják? Na mindegy, nem akarom felhúzni magam, de gondolom átment a lényeg. Arról nem is beszélve, hogy a kórházakban ahol eddig jártam (vagy betegként, vagy látogatóként) óriásit csalódtam? Koszos, mocskos, az ott dolgozó nővér/orvos sem tudja merre van a fül-orr-gégészeti osztály. Órákat kell várni arra, hogy bemehessek egy szemészeti vizsgálatra, amire fél évvel előtte kaptam időpontot? Arról nem is beszélve, hogy a betegek többsége a nagyon steril és tiszta kórházakban kapja el a fertőzéseket. Ugyan már.

Szóval nagyon reménykedek benne, hogy ha már maradt a fidesz, nagyon rövid időn belül tesznek valami értékelhetőt, mert a seggvakarástól, egymás ócsárolásától senki nem fog előrébb kerülni.

Arról már csak párt gondolatot szeretnék megosztani veletek, hogy mi a véleményem ezzel a facebook-politizálással kapcsolatban. Botrány, gáz, de nagyon vicces. Néha van igazság abban amit leírnak, de könyörgöm, ugyanazokat a mondatokat ismétlik. Erzsébet-utalvány, rezsicsökkentés és ennyi. Hogy biztos ezért szavaztak rájuk. Jó tény, hogy tettek jó dolgokat is, de basszus.

Mi vagyunk a fiatalok, mi vagyunk azok, akik következőnek munkába állnak és segítik ennek az országnak a gazdasági működését. Persze lehet ezt külföldről is segíteni, nem egy olyan ismerősöm van, aki egyetem után elment külföldre, és haza sem akar jönni, egyedül a családja az, ami még vissza húzza. És nem azért, mert külföldön zöldebb a fű.

Mi vagyunk a jövő nemzedéke, aki valami maradandót fog alkotni. Számát sem tudom, hogy hány olyan dolgot találtak fel a magyarok, amit a mai napig használunk. Telefonközpont, golyóstoll és társai. És most mi van? Családok próbálnak megérni a semmit érő fizetésből, és annak nagy részét ide-oda be kell fizetni, isten ne adja, történik egy baleset, még több pénz, hogy a sérült ne fél évet várjon egy sürgős műtétre, ajándék a gyereknek ballagásra, de miből, ha az is kétséges hogy fedél van a fejük fölött.

Meg elvégre minek erőltetni a gyerek témát. Én nem akarom, hogy a gyermeken olyan szinten szenvedjen ebben az oktatási rendszerben, ahogy én tettem, de attól függetlenül nem akarok elszakadni a hazámtól, az otthonomtól. Mégis, egyszer majd döntést kell hoznom, hogy akarom-e hogy a gyerekem napi 8-9 órát üljön egy helyben, mert a tanár sem csinál semmit, senki nem csinál semmit, csak az idióta törvényeket tolják ki, hogy heti 5 tesi meg társai. Ugyan már.

Kényelmes székeikben ülve hozzák az egyre idiótább ötleteiket, amit a 2/3-nak köszönhetően gond nélkül törvénybe iktatnak. Maradjunk a heti 5 testnevelés óránál. Nem tudom, hány középiskola van az országban, de abban biztos vagyok, hogy több, mint 3/4-e nem tudja megoldani! Egyszerűen nincs meg a hely, a felszereltség, miközben 4 évfolyamban 5-6 osztály működtetnek. Aztán hogyan lesz a gyereknek 0. és 9. órája? Mert csak így lehet napi egy testnevelés.

Könyörgöm vezetőség, vagy akár ki is foglalkozz ezekkel a dolgokkal, csinálj valamit, mert ez nem állapot.

Ez az én véleményem, remélem senkinek nem sértettem meg személyes érzéseit, senkinek nem akartam a lelki világába taposni. Mindenesetre ha van bármilyen megjegyzésed ezzel a témával kapcsolatban, nagyon várom!:)

 

2018.04.17. 16:35, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:)

Ma végre érzem a tavaszt, kellemes 15 fok van, csak a szél az ami kicsit megrondítja ezt a szép időt. Naggyon nagyon boldog vagyok. Igazából, hiába van húsvét, már annyira nem érzem csodásnak ezeket az ünnepeket. Számomra teljesen elvesztették a jelentőségüket, ilyen például a karácsony, a húsvét, hasonlók. Sajnos, nem sajnos, ez az évekkel jár, legalábbis én így gondolom.

5 éves unokahúgomnak persze óriási dolog, hogy a „nyuszi ajándékot hozott neki”, persze mindenki tudja, hogy nem így van. Mégis, az ő apró öröme engem is képes boldogabbá tenni. Belegondolok, hogy mikor fiatalabb voltam mennyi mindennek örültem, aminek már nem tudok. A Télapó és a Jézuska mindig kicselezett valahogy, hiába ültem órákon át a karácsonyfával szemben, hogy na majd én meglesem a Jézuskát. Persze a szüleim mindig elküldtek hogy, öltözzek fel, vagy valami hasonló noname indokkal, persze soha nem tűnt fel nekem a csel :D.

Mostanában már süt a nap karácsonykor és attól tartottunk, hogy hó lesz húsvétkor. Ocsmány időjárás, nem is értem miért van ez. Minden és mindenki megbolondul, azt sem tudom melyik kabátomat vegyem fel, de készüljek a húsvétra. Nem vagyok vallásos, ilyen értelemben nem készülök. Inkább úgy, hogy kis nyuszifészket megtölteni fűvel, abba belerakni a frissen festett tojásokat, vagy valami hasonló. Ehelyett. Nem csinálok semmit, olvasgatom a neten a cikkeket, aztán este lett és megyünk bálba.

Kezdem néha úgy érezni, hogy túl sok mindent várok el ettől a várostól, ettől az élettől. Hiába szeretném azt, hogy az évek alatt egyre jobb legyen ez a sok ünnep, ha teljesen ellaposodik.

Elkészültem amúgy a Bu-Jo-val, kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog működni nekem ez a dolog. :D

 

2018.04.01. 16:40, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:3

A mai nap hivatalosan is véget ért az első szopatás, túl vagyok minden megmérettetésen, és már azt várom, hogy teljen egy el óra, hogy a barátommal lehessek. Ami azt illeti, nemrég döntöttem úgy, hogy egy angolos vonalat is viszek a blogba, az articles menüben lesz egy külön rész, ami nyelvtanulással kapcsolatos. Ez szerintem sok embernek segítség lehet a tanulással kapcsolatban, nekem pedig nagyon jó gyakorlás lesz. :D Rettentően felszabadultnak érzem magam, hogy végre szünet van, és bűntudat nélkül mehetek le meginni egy pohár sört ebben a kellemes tavaszi időben.

Ha már tavasz, jó idő, gondoltam megosztom veletek, hogy milyen úton-módon ápolom a hajam.

Nagyon szeretem olvasni az ilyen bejegyzéseket, témákat, sokat segítenek ha szeretnék kipróbálni egy-egy új termékcsaládot. Sajnos-nem sajnos az én hajammal kapcsolatban nem olyan egyszerű ez a döntés, ugyanis az én hajam maga a káosz. Száraz, töredezett, és mindez azért, mert vörös. Nagyon sokat olvastam ezzel kapcsolatban, hogy miért lehet ez, és arra jutottam, hogy ez a hajszínem miatt lehet, a pigmenthiány miatt például van egy-két fehér hajszálam is :D.

Szóval össze-vissza, árakat nem figyelembe véve kezdtem el hajápoló termékeket vásárolni, amik néha bejöttek, néha nem. Bevallom, soha nem amiatt vettem meg egy terméket, mert a drága biztos jobb, hanem az előzetes véleménykutatás után döntöttem egy bizonyos termékcsalád mellett.

Tehát, most a nálam bevált, amolyan top 3 hajápolási termékcsalád kerül felsorolásra. A lista nem tetszési sorrend alapján van, időrend szerint állítottam össze a félreértések elkerülése végett.:D

1. Bánfi hajhullást csökkentő termékcsalád

Eredetileg hajhullásra való sampon, ami a növényi összetevők miatt nem a hajhullás kezelésére jó, hanem a hajhullás mentes hajat (oke..:D) is ápolja, egészségesebbé teszi. Ebben a termékcsaládban sampon, balzsam valamint hajszesz található. Áruk olyan 800-1000 forint között mozog, szinte bármelyik áruházban, drogériában megvásárolható. Nagyon szerettem ezeket a termékeket, tényleg csodát tettek a hajammal. Talán hatodikas koromban kezdtem el használni, egészen 10. osztály végéig ezt használtam, ha az emlékezetem nem csal :D. Kicsit szagos a termék, főleg a hajszesz, de hát a szép hajért cserébe megéri 15 perc kockázatot vállalni szerintem.

Miért nem használom most? Nincs vele bajom, semmilyen mellékhatás nem lépett fel nálam, egyszerűen csak valami újra vágytam.

2. Dove Regenerate Nourishment termékcsalád

Emlékszem, 2016-os tavaszi Glamour napokon vásároltam először ettől a cégtől hajápolási termékeket. Akkor nagyon olcsón hozzá lehetett jutni, 50%-os kuponok voltak, de ahogy nyomon követtem az évek során is megtalálható a kuponok között. Eredeti ára a samponnak és a balzsamnak 1400-1500 forint között van. Én általában a dm-ben szoktam vásárolni, de szintén bármelyik üzletben megtalálható. Szinte az első pillanattól kezdve beleszerettem, nálam minden a termék által ígért csodatétel megtörtént. Eredetileg a károsodott hajat hivatott rendbe tenni, de nekem ezen túlmenően is fényesebbé, selymesebbé valamint egészségesebbé tette. A hajápoló szérum már kicsit drágább, ha jól emlékszem az ára 2000 forint körül van, de szinten egy jó befektetés. Én 2016 tavaszán vettem ugye a szérumot, és szinte egy éven keresztül tudtam használni (heti 2 hajmosás, hajmosásonként 2-3 nyomás amit eloszlattam a hajvégeken). Sokat segített a töredezett hajszálaimon, szóval nagyon nagyon ajánlom, ennek a termékcsaládnak a használatát, ha baj van a hajaddal.

Miért nem használom most? Össze vissza vásárolok mindent, és a 250 ml-es sampon/balzsam gyorsan fogy. Kicsit soknak tartottam az 1500 forintos árat, ezért sokat kutattam, végül megtaláltam a listán szereplő harmadik termékcsaládot. :D

3. Pantene Pro-V Intensive Repair Regeneráló termékcsalád

Rendkívül pénztárcabarát, nagyon jó összetétel, használ. Leginkább ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni az új kedvenc hajápolási termékeimet. Teljesen véletlen futottam össze velük, ha jól emlékszem, novemberben voltam egyetemi nyíltnapon és azután vásároltam meg. A termékek ára 700-900 forint között van, ami az eredményhez képest naggyon naggyon jó. Mit ígér? Fényességet, selymességet, töredezetlen hajvégeket, ragyogást, egészséges hajat. És mit ad? Ezt mind. Legalábbis nekem nagyon bevált. Később megvásároltam a harmadik tagot, a sprayt, amit szintén szeretek. Ezeknek a termékeknek kellemes illata van, nagyon hasznosak, a sérült hajra mindenkép jó. Jelenleg is ezeket használom!:)

Nos, lényegében ennyi lett volna az én hajápolási rutinom, inkább összegzésem. Nem tervezem, hogy felsorolom azokat a termékeket amit nem váltak be, nem illik. Amennyiben valakinek bármilyen kérdése adódna ezekkel a termékekkel kapcsolatban, írjon kommentet, vagy a kremmania.hu oldalon is tájékozódhat a leírások és a vásárlói vélemények alapján.:)

 

2018.03.29. 10:46, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:)

Kicsit nagyon sűrű ez a pár nap, hiába kell csak 3 napot menni. A hétfői nap káosz volt, mentem vizsgázni ugyebár, és megbuktam, megint. Kezdem már teljesen feladni ezt az egész jogsi témát, olyan érthetetlen dolgokba futok bele, hogy én is csak nézek, hogy nem igaz, hogy nem vettem észre azt a 30-as táblát. Szüleimmel sokat vezetünk, és tisztában vagyok vele, hogy nem az oktatóval, nem a tudásommal, hanem a szétszórtságommal van probléma. Na mindegy. Ha úgy alakul, akkor április második felében megpróbálom megint, ha nem, akkor majd érettségi után. Persze könnyű azt mondani, hogy még van 3 próbálkozásom, de könyörgöm, egy vizsga meg ha előtte akarok vezetni az már 20.000 forint ki az ablakon. Gyalázat. Egyik ismerősöm azóta vezet amióta a lába eléri a pedált, persze nem legálisan, szüleivel gyakorolt, aztán harmadik alkalomra sikerült neki a vizsga, pedig ő tényleg tud, és nem szétszórt. Amúgy is, hány olyan ember van, aki úgy vezet, ahogy azt a vizsgán kell?

Emellett a napokban kisérettségiket írok, amiket jobb lenne, ha soha nem írnék meg. A matek az valami borzalmas bűn lett, szinte az egész osztálynak. Múlthét péntek-szombat-vasárnap halálra gyakoroltam magam, mert a tanár azt mondta nézzük át nagyon, aztán nem is rakott bele olyan feladatot. Emellett persze olyan összevissza feladatokat kaptunk, hogy amikor beszedte a lapokat még mindig egy-két szó volt ami összekeverte az agyunkat, hogy talán másképp kellett volna csinálni. Gyalázat 2.

Holnapi nap kerül sor a történelem kisérettségire, amihez nem fűzök sok reményt, mert egy nagyon visszataszító teremben egy nagyon undorító tanárral kell megírnunk. Engem nagyon idegesít, amikor valaki össze vissza mászkál, figyeli, hogy mit írtam le mit nem, hümmög aztán arrébb megy. Nehogy már.

Amúgy meg elkezdtem a saját kis Bullet Journal-om megtervezni, pontosabban áprilissal kezdődően. Nem szeretnék sokat beszélni erről, úgyis mindenki tisztában azzal, hogy miről van szó, ha már elkészül a váz, akkor természetesen megosztom itt is, hátha van rá igény. :D Holnapi nap valószínűleg már több időm lesz bejegyzést írni, rengeteg ötlet villant fel bennem ismételten, szóval ha vannak olyanok akik olvassák ezt a blogcumót, akkor nekik üzenem: lendületbe kapcsolok.:D

 

2018.03.27. 19:19, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:)

A mai napom egész jól haladt, délelőtt és délután is remek volt, anyával mentünk vásárolni, hasonlók. Aztán itthon jött a nagy kérdés, hogy készen állok-e a forgalmi vizsgám második felvonására. Ugyanis olyan szinten buktam meg az elsőn, hogy az nagyon gáz. Mindegy is. Soha nem szerettem az ilyen gyakorlati dolgokat, mindig az elméleti kihívásokban voltam ügyesebb és eredményesebb, de hát az élet úgy hozta, hogy ezzel is ki kell törölni, szóval kénytelen-kelletlen nekiálltam ennek a jogsi témának.

Minden 2017(!) tavaszán kezdődött, amikor talán áprilisban sikeresen letettem a KRESZ vizsgámat, előtte pedig az elsősegély vizsgámat. Mondhatni megállíthatatlan voltam, gond nélkül vettem az akadályokat. Aztán jött a nagy cumi, a vezetés. Elméletben minden patent megvolt, de azért az elméleti dolgokat gyakorlatira átvinni nem olyan egyszerű, legalábbis számomra.

Lakóhelyemen kezdtem a vezetést, ha jól emlékszem májusban. Aztán nyáron ugye mentem nyaralni, dolgozni, de azért hetente egy alkalmat mindig meg tudtunk beszélni az oktatóval, amit ő szinte kivétel nélkül mindig lemondott. Olyan nevenincs okokra hivatkozva, hogy „közbejött valami”. Semmi olyan hogy, mikor lenne a következő alkalmas időpont, vagy hogy sajnálom. Nade. Teltek-múltak a hónapok, és már szeptember volt. Egész augusztusban nem vezettem egy darab órát sem, pedig abban a hónapban heti 1-2 óra mindig meg volt beszélve. Aztán szeptemberben ugye bejártam máshova, és gyakran 5-6 után értem haza, amikor ő már nem megy fel egy nagyobb városba, hogy ott tanuljak. Ergo maradt az, hogy a hétvégémet áldoztam fel arra, hogy én az egyik városból a másikba vezessek, de ebből sem lett semmi, mert érdekes mód mindig közbejött valami. Májustól szeptemberig kemény 12 órát vezettem.

Aztán októberben átiratkoztam egy másik autós iskolához, ami abban a városban található ahol tanulok. Eleinte minden tök jól ment, azzal reklámozták magukat, hogy „gyorsan kiszórják az embereket, max 2 hónap és lehet menni vizsgázni”. Aha. Nagy szart. Októbertől kezdődően megint hetente egy alkalommal tudtam vezetni, és elég gyakran közbejöttek dolgok, például hogy lemondták az órámat, mert valaki másnap vizsgázik és szeretne még gyakorolni. Én ezt teljes mértékben megértem. Aztán a nagy két hónap intervallumból lett az, hogy februárban elmentem egy vizsgára, amit annyira túlparáztam, hogy az összes létező hibát elkövettem.

Hogy miért paráztam? Apukám tipikusan az az ember, aki tök aranyos amikor normális, de ha valami nem tetszik neki olyan szinten semmisíti meg az önbecsülésem és minden pozitív gondolatomat az életről, hogy díjat érdemelne érte. Konkrét rettegtem, hogy mi lesz, ha megbukok, és hasonlók. És láss csodát, megbuktam. Olyan szintű lehordást kaptam, a szokásos szöveggel hogy: semmire nem vagy képes, kurva sok pénzt kifizettünk erre és társai. Mondanom sem kell, hogy ezek után rohadtul semmi kedvem beülni az autóba, nem hogy elmenni vizsgázni.

26-án lesz a második vizsgám, amin ha kihúzom a párhuzamos parkolást akkor tuti bukó. Ezzel tisztában vagyok. Gyűlölök egyszerűen vezetni ilyen módon, és ez nem a jelenlegi oktatóm hibája. Ez annak a közel egy évnek a hibája, amivel szopatják az agyamat az első forgalmi órámtól kezdve. Úgyhogy, kisírtam magam, szerintem egy enyhébb idegösszeroppanásom is volt miközben anyával beszéltem. Szurkoljatok nekem hétfőn, bár én nem fűzök már sok reményt ehhez a jogsi témához.

Természetesen nem azt mondtam, hogy én utálom ezt az autókázós dolgot, szertem amikor szól a zene és kikapcsolhatok, de az nem mostanában fog eljönni, hogy ez a kettő sebességel is párosuljon.:D

2018.03.24. 18:19, Kathryne

Mit szólsz hozzá?