Sziasztok!:)

Nos gondoltam írok egy-két újabb információ morzsát az elmúlt hetekről, napokról. Lényegében előbb befejeződött a dolgozói pályafutásom, ugyanis nem tetszett a vezetőségnek, hogy nekem augusztus utolsó pár napjában ügyeket kellene intéznem az egyetemmel kapcsolatban, de mindegy is, legalább lesz időm elintézni a fontosabb dolgaimat.

Voltam NEK adatlapot csináltatni, amihez persze kell egy igazolványkép is. Őszintén, rákészültem. Megnéztem Módis Gabriella videóját, de hát nekem nem működött annyira a dolog.:D Sminkeltem, előtte voltam fodrásznál, mindent megtettem az ügy érdekében, ám mikor beültem fél másodperc múlva már szólt is az amúgy eléggé zsémbes és goromba nő, hogy mehetek ki. Mondom neeeeee. De hát akárki meglátja, első dolog ami eszébe jut: 20 év letöltendő.

Amúgy levágattam a hajam, de erről a későbbiekben szeretnék írni egy kicsit összetettebb bejegyzést. Most, hogy van időm mindenre, amit meg szeretnék csinálni, több idő jut a blogra is, amit nem bánok. Tervben van, hogy kicsit feldobom ezt a lapot, a módja majd kiderül, mert ötlet nincs, csak elhatározás. :D

Elkészültem barátom szülinapi ajándékával, és hát az igazat megvallva nem lett olyan, mint amire számítottam, ugyanis egy túl nehezen megoldható ajándékdobozt találtam, és mivel nem vagyok egy energetikai mérnök, az ilyen díszkivilágítást nem tudtam megoldani, de csak jó lesz neki. :D

Nemsokára költözök Pestre. Ami jó is, meg nem is. Jó, nagyon jó, mert barátnőmmel leszek, közel az egyetemhez, de mégis, annyira félek a gondolattól, hogy olyan embereket, helyszíneket, szokásokat kell magam mögött hagynom, amik eddig teljesen meghatározták az életem. Rendkívül nehéz lesz nekem megszokni azt, hogy semmi sem úgy működik, mint eddig, és most nem az egyetemi rendszerre gondolok. Nem lesznek ott a szüleim, akikkel még ha sokszor is esünk egymásnak, mindig figyelmeztetnek a legfontosabb dolgokra, barátommal se tudok napi szinten találkozni. Ehelyett lesz több száz másik ember mellettem, egy olyan városban fogok élni, ahol eddig talán átutazóban voltam csak. Na mindegy, majd meglátjuk hogyan alakul a történetem.

Sziasztok!:)

Úgy tűnik, lecsengett bennem az a szakasz, amit amolyan kurva nagy tiltakozásként jellemeznék.

Amolyan megvilágosodás történt az elmúlt napokban, átértékelődött bennem egy-két dolog, ezeket szeretné most megosztani.

Ami a továbbtanulást illeti, végül BGE-re megyek, aminek örülök is, meg nem is. Nem voltam nyílt napom, fogalmam sincs hogy pontosan hol van az épület (címet tudok), nem tudom elképzelni milyen lehet, ahogyan azt sem, hogy rengeteg ember lesz körülöttem. Egy elég nehéz szakra fogok járni, későbbiekben persze ezt is megosztom veletek. Kételyek gyötörnek, ugyanis nem tudom mire számítsak, kicsit félek, hogy nem fognak úgy sikerülni a dolgok, ahogy elterveztem, de majd idővel minden kiderül.

Kicsit azt unom, hogy itt van augusztus eleje, és semmilyen hír a gólya táborról. Szerencsére én augusztus 20-áig dolgozok, és reménykedem, hogy utána lesz a végleges dátum, de sokan vannak, akik nem tudom hogyan fogják megoldani a szabadságot, ha napokkal a kezdet előtt tudjuk meg. Kurvára jó lenne, ha legalább a dátumról lenne valami hír, másik egyetemekről már minden információ megtalálható. Beiratkozási lap, befizetési dolgok sem elérhetőek, de ezen még nem is aggódom annyira, majd megmutatja a neptun, hogy mire képes.

A vezetéssel kicsit passzívan állok, augusztusban sokkal többet fogok dolgozni mint eddig, és ez a szabad napjaimon is meglátszik. Jelenleg 7 napból 6 napot dolgozok, és azon az egy napon kell elintéznem mindent, amit amúgy szeretnék. El kéne mennem fodrászhoz, ugyanis olyan dús és hosszú a hajam, hogy megsülök a 35 fokban, vezetni és kéne persze, barátomnak ajándékot összehozni. A vizsgám elvileg augusztus 20 körül lesz, szóval addigra valahogy össze hozzuk a dolgokat, jó lenne ha már végre meglenne az a kártya. :D

A munka továbbra is szar, a váltótársaim gyökerek. Minden olyan dolgot elrontanak, amit el lehet, csak még olyat is, amire azt mondaná egy normális ember, hogy á, ezt biztos meg tudják csinálni. Kezdem unni, hogy a vezetőség mindig minket basz le mindenért, olyan dolgokért, amit nem is mi tettünk (munkatársam és én). Egy hétig nem dolgoztam nyaralás miatt, és máris jött a hiszti, hogy mi volt ez ezen meg azon a napon, mondom passz, kurvára nem voltam még az országban sem. :D Erre lehet azt mondani, hogy későbbiekben is lesznek gyökér munkatársai az embernek, de könyörgőm, ez egy szaros diákmunka, mindannyian azért vagyunk ott, mert nyáron nincs jobb dolgunk, nem kellene itt baszakodni a másikkal.

Barátomnak 2 hét múlva lesz a születésnapja, és egy nagyon extra ajándékötletet találtam a napokban. Voltam olyan rafinált, és rákerestem neten a „gift ideas for boyfriend”-re, és nagyon jó dolgokat találtam. Persze vannak túl nyálas, drága és igazából felesleges ötletek, de kicsit átgondoltam, és egy amolyan ajándék-doboz szerűséget fog kapni. Remélem tetszeni fog neki, de hát majd ez is kiderül.:D

Azt, hogy milyen rendszerességgel lesznek bejegyzések nem ígérem meg, majd ahogy időm engedi, foglalkozok a bloggal. Most egy kicsit komolyabb, nagyobb lélegzetvételű oldalt is szerkesztek. Természetesen egy amolyan tartalmasabb rajongói oldalról van szó, legkedvencebb sorozatomról, a The 100. Nagyon nagyon izgatott vagyok, hogy hogyan alakul az oldal sorsa, de ha másért nem, legalább magam miatt szerkesztgetem majd kicsikét. :D Az oldalt amúgy itt tudjátok elérni.

Sziasztok!:)

Nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán ezt a blogot írnom, ugyanis a visszajelzések száma elég alacsony, és úgy érzem feleslegesen erőltetem meg magam egy új design összerakásával, vagy amikor éjjel érek haza egy potya bejegyzéssel. Mindenesetre a lelkemnek jó, ha néha leírom mi történik velem, mit hogyan élek meg, szóval elképzelhető, hogy akkor is folytatom ezt a blogot, ha senki nem olvassa.

Mindegy is.

Tehát. Megkezdtem a nyári munkát, eddigi évekhez hasonlóan ott, ahol eddig. Most a részletekbe nem szeretnék belemenni, nyári munkának tökéletes amit csinálok, szabadidőnk is van, de sok a gyökér. Főleg az új munkatársaim. Annyira idiótán állnak a dolgokhoz, megkapják a beosztást, hogy írják be mikor nem érnek rá, de üresen hagyják, aztán amikor látják, hogy én kihúztam magamnak egy hétvégét már hiszti van, hogy az nekik nem jó. Könyörgöm, óvoda.

A szabadnapjaimon általában vezetek, most egy megint másik autós iskolába járok, és szerintem sikerült megtalálnom a legnormálisabb oktatót a megyében. Felhívja a hibáimra a figyelmet, türelmes, de azért odaszól, ha probléma lenne. Augusztus körül fogok vizsgázni, mindenképp jelzem, hogy mi lett az eredmény.

A munkahelyemről még annyit, hogy lényegében a múltammal élek együtt. 2 éve kezdtem el ott dolgozni, és akkor, 2016-ban volt egy fiú, aki úszómesterként dolgozott. Hogy is mondjam, ő akkor volt 19, én 16, elég reménytelen lett volna a dolog. Akkor nagyon akartam, hogy legalább egy csók legyen vagy valami (ugyanis előtte ért véget az első párkapcsolatom és lényegében elvonási tüneteim voltak), de nem lett. Aztán idén észbe kapott a srác, odajön hozzám beszélgetni, írogat, van hogy hoz inni vagy enni. Lényeg, hogy a kedvemben jár, de én akkor sem akarnék már tőle semmit, ha nem lenne barátom. Nagyon gyatra a srác, nem volt még barátnője, és ez látszik rajta. Azért kb 22 évesen nem úgy csajozik az ember, ahogyan ő csinálja. És itt a nagyon gáz, amolyan „papucsod leszek csak legyél a csajom” üzenetekre és megjegyzésekre gondolok.

Egy másik srác számomra olyan volt mindig is, mint az elérhetetlen, a „csak köszön és más semmi” fajta. Reggelente elment mellettem, ejtettünk egy sziát, és lényegében ennyi is volt a történet. Ezt leszámítva a 2 év alatt nem igen történt semmilyen rendkívüli. Na de idén! Odajön, beszélget, rám mosolyog mikor full piszkosan pakolok össze, megkérdezi hogy vagyok, érdeklődik felőlem. Azért a lányok egy idő után megérzik, hogy ki az, aki érdeklődik. De miért most? Miért akkor amikor van barátom?

Amúgy a barátomról annyit, hogy a munka miatt nagyon keveset tudunk találkozni. Amíg suli volt szinte minden nap legalább egy fél órát, most meg talán hetente egy napunk van. Nagyon kellemetlen, és mindez úgy történik, hogy közben nekem ketten csapják a szelet, a többi fiú kolléga beszólogat jófejségből, én meg tökre élvezném, ha valaki megölelne egy szar nap után. Nem fogom megcsalni a barátomat, csak nagyon gáz belegondolni, hogy ha nem lenne, mennyi lehetőségem lenne. De azt tudom, hogy ezek a kis nyári lehetőségek szeptemberben véget is érnének, ugyanis én megyek pestre, és ahhoz egy és fél hónap nagyon kevés, hogy egy komoly, stabil kapcsolat épüljön ki. Legalábbis szerintem. A barátommal más a helyzet. Hiányzik az érintése, a közelsége, a szép szeme és a hangja ha 3 napig nem találkozunk, és eszembe se jutna más fiúval keresni a megváltást. Remélem sokáig megleszünk így, együtt.

Sziasztok cukibogyók!:)

Ma gondoltam egy kicsit személyesebb, sztorizósabb bejegyzéssel jövök, ugyanis akad miről mesélni.

Az érettségi sikeresen teljesítve lett, szóbelivel sikerült javítanom az angol illetve magyar eredményemen, viszont az emelt érettségin kicsit elhasaltam, így 40%-om lett végül. Az emelt érettségiről annyit, hogy 45%-tól kapsz +50 pontot, de azt sem olyan könnyű elérni. Legalábbis ha tanulsz és tudsz is, akkor nem nehéz, de erről később. Szóval a lényeg az, hogy ez az egész érettségi dolog a szerencsén múlik. Nem egy olyan történettel találkoztam, hogy életképtelen osztálytársam aki 5-ből nem tudja kivonni a 3-at kihúzott egy olyan egyszerű tételt, amiért még a színötös tanuló is imádkozik. Szóval ja, én is hiába tanultam napi 10 órákat vagy többet, mert kihúztam egy olyan tételt, ami a nagy szóbelis könyvben is kemény 5 mondat, de lehet ezzel sokat mondtam. Teljesen rosszul lettem, bekattantam, nem jutott eszembe semmi, pláne nem 15 percre elegendő infó. Szóval a félig üres lapommal kimentem, és elfogadtam a véget. Lényegében a szóbeliztető tanár is megmondta, hogy az egyik legnehezebb tételt választottam. Igazából nem vagyok csalódott, legalábbis magamban nem, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy rengeteget tanultam, és ha akár ezzel a témával kapcsolatban húzok ki egy másik kérdést, biztosan mérföldekkel jobb százalékot kaptam volna. Mindenesetre az álmaim nem dőltek össze, a hátrány annyi, hogy állami képzésre nem kerülök be, ami pedig nagyon jó lett volna. Mindegy.

Megkezdtem a nyári munkát, szokásos helyemen. Nem szeretném megnevezni a helyet, ugyanis ha esetleg negatív véleményt írnék nem akarom, hogy ezt bárki is helyszínhez tudja társítani. Szeretem a munkám, ugyanis heti 3 napot dolgozok, de akkor olyan 12 órát. Nem kell megszakadni, a társaság nagyon jó, kellemes a környezet is, és még szabadidőm is van arra, amire szeretnék. Tehát el tudok menni gond nélkül mosdóba, cigizni, és még telefonálhatok is, ha éppen nincs vendég. Azért főállásomnak nem akarnám, szerintem elég gáz élet, amikor az ember rá van szorulva gyorsételeket felszolgálni, ugyanis azt egy 15 éves gyerek is meg tudja csinálni. Néha akadnak faszságok, és a vezetőséggel az a baj, hogy nem beszélnek egymással, így mindig van valami félreértés. Megtanultam kezelni az értelmi kapacitásban szűkölködő emberek döntéseit feldolgozni, és alkalmazkodni, ugyanis nekem jobban megéri, ha a munkahelyen történnek a szarságok, és nem mondjuk otthon, mert ezért még pénzt is kapok. Amúgy magamat ismerve, ha nem lenne semmi kötelességem, képes lennék egész nap sorozatokat nézni.

Sorozatokról jut eszembe, hogy elkezdtem nézni A szolgálólány meséje drámát, amiről később várható egy bejegyzés is, amolyan kedvcsináló, ha úgy tetszik. Nemsokára végigdarálom (ma este) az első évadból megmaradt részeket. Amúgy, bejegyzésekhez/cikkekhez több ötletem is van, szeretnék írni a napokban egy könyvajánlót, valamint a barátságról, mint fogalomról is szeretném elmondani a tapasztalataimat és véleményemet.

Néha tudok rendkívül tárgyilagos lenni magammal szemben, de máskor olyan szintű lelki mélységekbe ásom bele magam, hogy lényegében a bejegyzéseimen keresztül ismerem meg önmagam. Ez rossz lenne? Vagy jó? Fogalmam sincs. Tök keszekusza ez az egész. Ahogyan a napjaim is mostanában.

Sziasztok cukibogyók!:)

Remélem nem én vagyok az egyetlen, aki rajon és odavan az 50/60’s évekbeli amerikai büfékért. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, mire gondolok: bőrülések, élőzene, színes menülapok, hotdog, hamburger, sültkrumpli, milkshake és a társai. Vettem a bátorságot, és összegyűjtöttem néhány érdekességet ezzel a kultúrával kapcsolatban, remélem nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem!:)

A Diner kultúra

Az első 0/24-ben ételt szolgáló kocsik az 1800-as évek végén jelentek meg, leginkább forgalmas utcák mellett, a városon belül „parkoltak”. Ezek a büfék leginkább kávékat és cigarettát árultak.

A gazdasági világválság idején rengeteg étterem kénytelen volt bezárni, a tulajdonosok nem tudták üzemeltetni éttermeiket. Ekkor kezdődött meg a leselejtezett vasúti étkezőkocsik felvásárlása, amit kicsit átalakítva rendkívül barátságos, családias és hangulatos étkezdéket alakítottak ki. Ezen éttermek előnye volt a könnyű mozgathatóság, rengeteg étkezde volt Amerika híres 66-os útja mellett, ami segítette a Diner kultúra kialakulását. Az 50-es években a vasúti kocsik szürkeségét megpróbálták minél színesebb neonokkal megbolondítani, ami elhozta a Dinerek ma is közismert formáját.

Az étlapokon általában gyors, könnyen elkészíthető, olcsó és házias jellegű ételek várták a vendégeket. A forgalmas utak mellett való elhelyezkedés több társadalmi réteget is megmozgatott, így a Dinerek kedvelt találkozási hellyé váltak.

A 70-es években megjelentek az első gyorséttermek, amik háttérbe szorították a Dinereket. A verseny a gyorsaságon, az ízvilágon múlt, így hamar kiszorították az étkezdéket a direkt a gyorsaságra specializálódott étteremláncok. A 90-es évek végére azonban az emberekben megjelent egyfajta nosztalgikus érzés, így ismét igény volt ilyen jellegű étkezdék működésére. Biztos vagyok benne, hogy lakóhelyed közelében is akad egy olyan étkezde, ami ilyen stílusban működik.:)

Szórakozás a tetőfokon?

Ezekben az étkezdékben gyakori volt az élőzene, több híres énekes is (többet között) ilyen szerepléseknek köszönhetik hírnevüket. Az 50-es évek uralkodó stílusa a rock&roll volt, melynek egyik fajtája, a Rock a billy hódított az amerikai Dinerekben. Természetesen senkit nem lepek meg, ha elárulom, hogy a stílus megteremtője és koronázatlan királya Elvis Presley volt.:)

Mi az a pin-up?

A címlaplány kultusz a 40-es években indult az amerikai Yang magazin nyomán. A cél a nőiesség ábrázolása volt, az érzékiesség, az élénk színek, a jellegzetes pózok, a tipikus smink és frizura segítségével. Az 50-es évek máig népszerű pin-up stílusú képei Gil Elvgren nevéhez vezethető vissza, akinek fotó-festményeiből születtek meg a képek. Elvgren először fényképet készített, majd festményein babaszerűen, szexszimbólumként ábrázolta őket. Ilyen szimbólum volt például Marilyn Monroe vagy Betty Grable.

És amik az étkezdék előtt álltak…

Az autók tekintetében a Cadillac volt a menő. A második világháború után egyre több autóra volt süzkség, és a Cadillac gyár 1950-51 között több, mint 100 000 autót gyártott. Az évtized végére a Cadillac az ötvenes évek szimbóluma lett.