Na ismét itt. Az elmúlt napok kicsit zűrzavarosak voltak, de hát nincs mit tenni, az élet megy tovább, és felesleges hajtépésnek sajnos nincs helye. Elég galiba akad errefelé amúgy is. :D Szóval, már rengeteg bejegyzésben meséltem nektek egy-két történetet és ejtettem pár megjegyzést arról, hogy igen, elköltöztem az eddigi pesti lakásból. Ez magába véve nem egy nagy dolog, de az, hogy ez az egész procedúra hogy nézett ki, na az kiakasztó. És most erről olvashattok egy – várhatóan – érzelmektől túlfűtött bejegyzést. Persze nevek és személyeskedés nélkül.

Szóval, ugyebár az ex-lakótársamról készült már egy bejegyzés, és őszinte leszek, kurva jó érzés volt kiírni a dolgokat. Annyira nyomta az a sok szarság a lelkem, hogy felüdülés volt rányomni a posztol gombra, és mintha kilós zsákokat vettek volna le a vállamról. Komolyan. Júniusban költöztem ki onnan – még volt vizsgám az egyetmen.

Már jóval előtte, egyik gimis barátnőm (aki szeptemberben kezdi tanulmányait) szólt, hogy költözzünk már össze. Akkor még nem nagyon foglalkoztam a dologgal, elvégre nekem volt hol laknom, csak aztán ez változott. Akkor ketten elkezdtünk lakást nézni, persze volt néhány főbb szempont is. Legyen benne két külön nyíló szoba, legyen egy frekventált helyen/belsőbb kerületben, legyen jó a közlekedés a sulikhoz, valamint a pályaudvarra sem szeretnék 5ször átszállni. A bökkenő akkor kezdődött, amikor ő megjegyezte, hogy mindössze 60 ezer forintot hajlandó kifizetni havonta. Nos, ha valaki jártas a pesti albérlet-piacon tudhatja, hogy 60 ezerért jóformán egy szobát tudsz kivenni, még egy kis garzon is 90+. És hiába mondtam neki, hogy max esetleg egy vidéki faluban lesz 60 ezer mindennel együtt (közös költség + rezsi) a bérlés, Pesten biztos nem, ő nem hitte el. És akárhány lakást néztünk meg, amik még a megfizethető kategóriába tartoztak (találtunk egy lakást 140+rezsiért, ami megfelelt minden elvárásunknak), ő annyit mondott, hogy drága.

Ekkor megkérdeztem, hogy amúgy hajlandó-e dolgozni egyetem mellett, mert nagyon sok diákmunkás szervezet van, és ott 1000/óra a nettó, ergo elég jól lehet keresni (ha az ember a hétvégéket is Pesten tölti). A válasz persze egy nagy NEM volt, ugyanis ő nem akarja elpazarolni az idejét, neki tanulni kell, meg suli lesz (nekem is.:D), meg hát bulizni is akar. És ebbe a munka nem fér be.

Na, abban a pillanatban döntöttem el, hogy beveszünk egy harmadik embert is, mert én egyedül nem bírok ezzel a lánnyal. A harmadik illető egy közös barátunk, akinek bár nem sikerült a felvételi, de szeretne tanulni addig is és dolgozni. A dolgok itt már változtak, ekkor már egy 3 külön nyíló szobás lakás kellett, ami persze jóval drágább, és elég nehéz olyat találni. A legtöbb esetben a szobák egymásból nyílnak, vagy a nappali az egyik hálószoba, amit persze senki nem akart, így maradt a drágább kategória.

Találtunk egy csodálatos, 3 szobás lakást, aminek a tulaja is rendkívül segítőkész volt. Azt mondta, bármilyen bútorigényünk van szóljunk, és rendezi. Neki az a célja, hogy mi sokáig maradjunk, ez pedig csak úgy érhető el, ha jól érezzük ott magunkat. Csak ennek az ára 220 + rezsi volt, ami fejenként olyan 80-90 körül jött volna ki, havonta. Ezt ketten tudtuk volna fizetni, megint az a lány mondott nemet, aki nem hajlandó dolgozni.

Aztán jött a nagy ötlet, kaparjuk össze a barátját, költözzön oda, úgy már négy részre oszlik a költség. Mindannyian beleegyeztünk. Csak a barátja úgy gondolta, hogy neki ez a lakás nem tetszik, neki sokat kell utazni, keressünk másikat. Ezt úgy június végén, amikor már nem igazán volt miből válogatni. Meg persze olyan gyökér megjegyzései voltak, hogy a másik barátnőm és én el vagyunk kényeztetve, meg hogy mi biztos milliomosok vagyunk, meg hogy nekünk külön szoba kell. Hát mondom ne haragudj, 1) nem akarnék közösködni, nekem is van barátom, aki néha feljön hozzám , 2) ha én tudok többet fizetni mint más, szerintem engem (és barátnőm) illeti a két nagyobb szoba. Persze ez sem tetszett (meglepő nem?), és az indok az volt, hogy a kisebb szobába (amibe belefér egy francia ágy és két nagy szekrény + íróasztal), nem tudják betenni a srác TV-jét, nekik nagyobb szoba kell. Na ekkor lett elegem, leginkább a srác stílusából, és megmondtam a lánynak, hogy tőlem a híd alá is mehetnek a kis 60 ezer forintjukkal, de fixen nem költözök össze velük. Ha már most nem tudja azt mondani, hogy igen, fizetem, akkor nekem semmi kedvem nem lenne félév közepén helyette fizetni a dolgokat. Szóval, ekkor úgy nézett ki a történet, hogy a másik barátnőmmel kerestünk lakást ketten.

Ez már kicsit eredményesebben indult, ez a barátnőm dolgozik egész nyáron, biztos van félre tett pénze, meg hát a szülei is támogatják (úgy, ahogy engem), meg van benne egy kis tenni akarás is – keres lakást. Mert az először megkért barátnőm még arra sem vette a fáradtságot, hogy a neten kiadó lakásokat keressen.

Találtunk egy nagyon aranyos kis lakást, egy idős pár akarta kiadni, két külön szoba, csodaszép fürdő, ezen a 140-es áron. Egyből mondtam, hogy jó, hol írjam alá? Csak ugye a két havi kaució az két havi kaució. Amibe a barátnőm összvissz 20 ezer forintot tudott volna beleadni, mert a keresett pénzéből elment fesztiválozni. Na igen. Szóval, mi sem vagyunk milliomosok, mi is megérezzük, ha ki kell adni több százezer forintot a kezünk közül, nem ám még az ő részét is mi fizessük ki.

Annyit mondott, ő nem hajlandó pénzt kérni a szüleitől, meg hogy nincsenek jó viszonyban, meg csak egyre több kifogás és könyörgés, hogy előlegezzük meg neki. Nem akarok tapintatlan lenni, de ha keres jó esetben 150 ezret havonta (mivel ő nem diák és csak kisegítő lenne), abból kifizeti a bérlést legyen 90 ezer, meg nekünk törlesz mondjuk 40-et (hogy ne éveken át várjuk, hogy visszakerül hozzánk a pénz), akkor a maradék 20 ezer forintból vegyen magának mindent? Erre én is azt mondanám két hónap után, hogy inkább visszamegyek vidékre, ott olcsóbb. Szóval ő is kiesett.

Így maradtam egyedüli lakáskeresőként júliusban. Még szerencsére a ponthirdetés előtt. Egyik nap felmentünk anyukámmal Pestre lakást nézni, találtunk egy elég jó helyen lévő, viszonylag olcsó (110+rezsi) garzont, teljesen berendezve és felszerelve. Egyből ki is választottuk, pár nappal később a szerződést is megírtuk.

Elég kemény, hogy a 110 + rezsi az olcsó kategóriába tartozik, nem? Pedig de. Ha egy olyan lakást szeretne magának az ember, amiben mondjuk van mosogatógép, vagy erkély, vagy nappali és külön a háló, az már 150 vagy több. Csak a bérleti díj.

A lakáskeresést illetően néhány személyes tipp is született:

- Persze én is netes oldalakon kerestem, de a legjobb az ingatlan.com valamint az alberlet.hu

- Mindig írtam emailt és felhívtam azokat a hirdetőket, akik hirdetésénél nem volt kép, de tetszett a leírás. Szerencsére sokan áthaladnak ezeken a hirdetéseken, így valószínűleg ezek még elérhetőek.

- Én is belefutottam abba a hibába, hogy hittem embereknek, aztán mikor elmentünk megnézni, jött a pofára esés, hogy „de ez nem is az, ami a képen van”. Itt a probléma az, hogy kifizettük persze az utazási költséget, vonaljegy, ott enni valamit stb.

- Biztosra veheted, hogy azok a lakások amik tetszenek, már nem mind elérhetőek. Csak ezzel egyik tulajdonos/ingatlanos sem foglalkozik. Tonna szám vannak hirdetések, amiket időközben már rég kiadtak.

- Érdemes egy lakásra több oldalon is rákeresni, ugyanis, ha az egyiken olcsóbban hirdetik (ugyanazt a lakást), lehet azt mondani, hogy te azon az áron vagy hajlandó kibérelni. Erre elvileg van valami törvény vagy szabályozás, a lényeg az, hogy a valóságban így van. Az egyik általam talált lakás két oldalon volt hirdetve, egyik 20 ezerrel kevesebbért. Hiába hívtam fel a másik hirdetőt, jogom lett volna az olcsóbb árat kifizetni érte.

- Ne írj alá semmit, vagy nagyon alaposan olvasd el. Az ingatlanügynökök olyan emberek, akik elédraknak egy papírt, hogy írd alá, de gyorsan mert ő siet. Ezen a papíron általában csak annyi van, hogy „megnézted”, ezzel ő igazolni tudja, hogy valóban elvégezte a munkájának ezt a részét. Viszont, akadnak olyanok akik elkérik az email címed és az aláírásoddal hozzájárulsz ahhoz, hogy hírleveleket küldjenek neked, vagy hogy a telefonszámodra mindenféle hülye sms-t. Ami nem feltétlen okoz neked tényleges problémát, de rohadt idegesítő. Mondjuk, ha nekem nem tetszett egy lakás egyszerűen csak átírtam néhány számot és betűt ezekben az adatokban, és esélytelen, hogy írogassanak nekem.

- Mindig időben! Nehogy megvárd, hogy kiderüljenek a pontok, mert akkor több ezer diák fog lakást keresni, és akkor tényleg egy versenyfutás az egész.

Remélem valamennyire hasznosnak bizonyult (leginkább a végén) ez a kis összefoglaló. Lakást keresni nagyon nehéz, jó lakást találni meg egy kihívás. Remélem nekem sikerült.