Igazából mondanám, hogy minden rendben van, de kurvára nem ez a helyzet. Igazából nem is tudom melyik problémát helyezzem előtérbe, a gondolatmenetemben már egyik dologból következett a másik, és így kicsit katyvasz az egész és egy nagy fos. Kb.

Ha jól számolom, a félévben 5 olyan órám volt, ami kredites (mert nyilván van olyan, hogy tesi :D), ezek közül eddig 2 olyan van, amire jegyet is kaptam és le lettem zárva. Egyre már kb 2 hete beküldtem a portfolióm, szóval remélem hogy egy szaros szabválra megadja legalább a kettest. Aztán maradt két olyan tárgya, ami épülős, és konkrétan a teljesítményem egyenlő a nullával.

Soha nem voltam egy nagy ész matekból, de ha kicsit foglalkoztam vele mindig rendben voltam a dolgokkal. Csak néha valamiért egyszer nagyon jól sikerültek a dolgok, például 12.-ben csak ötös dolgozatokat írtam, aztán történik valami, és az érettségim meg 3-as lett. Valamiért így vagyok összerakva, értem, tudom, aztán számonkéréskor mintha minden tudás elhagyna. Voltam egy vizsgán, ahol 60 pontot (60%-tól kettes) kell elérni, és nekem 31 pontom lett. 31. Úgy, hogy én segítek másoknak, én magyarázom el másoknak a képleteket, hogy hova mit kell beírni, miért így van, stb. Aztán nem tudom, történik valami és kész vége. A számvitelről inkább nem is mondok semmit, undoritó, hogy amit „tanítanak” és amit elvárnak köszönőviszonyban sincs egymással. Nálunk annyi a gyakorlat, hogy kapunk egy kb félig kitöltött feladatlapot, ahová kb fél másodperc alatt a tanár beírja a megoldás maradékát, és lépünk is tovább. Egy óra alatt talán 5-6 oldalt töltünk ki, ez több mint száz könyvelést jelent, és úgy, hogy egyet sem beszéltünk meg, hogy na ezt miért így kell? Ez szánalmas. Aztán még oda és vissza vannak, hogy „nem kell eljárni felkészítőre nálunk jobb tanárok úgysem taníthatják magukat”. Régen rossz lenne a világ, ha mindenki így állna hozzá…

Szóval a matek és a számvitel az, amivel nagy szopásban vagyok, és felkúr, hogy az előbbivel eddig azt hittem úgy állok, hogy simán meglesz a jegyem. Aztán kiderül, hogy kurvára nem. És ettől nagyon csalódott leszek. Az is vagyok. A vizsgák előtti hetem úgy nézett ki, hogy napi 18 órákat tanultam, a maradékban aludtam kb. Volt, hogy éjfélkor aludtam el, és 7-kor keltem, hogy még vizsga előtt valamit át tudjak nézni. (Bár megjegyzem nem könnyű úgy tanulni, ha a lakótársad és a gyökér pasija full hangerőn nézi a konyhafőnököt.) De ez ugyebár senkit nem érdekel, hogy ők zavarnak-e bárkit is, vagy hogy bárki más van-e a lakásban rajtuk kívül.

És ebből adódik a következő probléma, nem elég hogy félévenként közel 280 ezer forintot fizetek azért, hogy ott lehessek, a következő vizsgáimra 3500-at kell még /db nyilván. Mert csak akkor mehetek vizsgázni, ha fizetek érte.

Igazából úgy vagyok vele, hogy kicsit több, mint két hét az idő, ami maradt a felkészülésre. Ezt megpróbálom úgy beosztani, hogy minél többet tudjak hasznosan tanulni. Már lesüllyedtem arra a szintre, hogy neten nézek tanulási tippeket, meg hogy hány percet tanulj, aztán szünetelj, stb, stb. Hát, készen állok arra, hogy kipróbáljam.

Itt jön képbe a lakáskeresés. Van egy barátnőm, aki szeptemberben kezdi az egyetemet (és mivel 280 pontost jelölt meg biztos, hogy jön), és vele keresek. Csak neki van egy pasija, és nem tudja hogy most mi legyen, mert a srác nem is Pesten dolgozik, hanem egy szomszéd városban (miért is dolgozna Pesten?), és a srác nem fog sokat nálunk lenni mert fél órával korábban kéne kelnie, de barátnőm meg oda és vissza van, hogy legyünk közelebb a pasijához, és ekkor megmondtam neki, hogy én aztán kurvára leszarom, hogy ki milyen közel van. Az élvez prioritást, hogy a lakás elosztása jó legyen, hogy pénzben jó legyen (ugyanis barátnőm és családja valamiért azt hiszi, hogy kb 60 ezer forintból mindent ki tudnak majd fizetni a hónapban, és így kell lakást keresni), hogy legyen berendezve, ne ótvar rothadó bútorok legyenek benne, és a legfontosabb, hogy nekünk legyen jó közlekedés szempontjából.

Eddig volt egy gyönyörű lakás, ami 70+rezsi lett volna fejenként, ami szerintem egyáltalán nem sok ahhoz képest, hogy egy nagyon jól frekventált helyen van, két külön nyíló szobával, nappalival, mindennel felszerelt konyhával, stb. De neki nem tetszett, mert „DRÁGA”, és mivel ő nem hajlandó elmenni se nyáron se Pesten dolgozni, így nem tudná miből kifizetni a bérlést. Itt elöntött az agyfasz, mondtam neki, hogy jó lenne ha kicsit kimosná a csipát a szeméből és körülnézne, és rájönne, hogy Pesten még az is eljár dolgozni, akinek igazán tehetősek a szülei, és csoda, hogy egy ilyen kaliberű lakást találtunk ilyen kevés pénzért. De a végén megmondtuk a tulajnak, hogy bocs nem, és ennyi.

A lakásdilemma része még, hogy én ugyebár fél évet fogok ott tölteni (tavasszal megyek ki Finnországba), és ez okoz némi kellemetlenséget. Mindenesetre úgy beszéltük meg, hogy amíg én nem leszek itthon, arra a félévre kiadjuk a szobámat valaki másnak, és így nem kell fizetnem egyszerre két helyre. Ha viszont nem találunk senkit a helyemre, akkor fizethetek itthonra is, meg finnbe is, amihez nem sok kedvem van.

Itt kapcsolódik be a tanulmányi „eredményem”. Arra jutottam, hogy ha a június közepén esedékes vizsgáim sem sikerültnek (befizettem magam egy online gazdmatek felkészítőre, valamint elejétől elkezdem újra a számvitelt), akkor otthagyom az egyetemet. Annak semmi értelmét nem látom, hogy csússzak két tárggyal, és így talán egy félévet is, mivel finnbe nem igazán lenne lehetőségem bepótolni az elmaradásaim. Ez még egy félmilliós kiadást jelentene a családnak, amit nem igazán engedhetek meg magamnak. Ez a lakáskeresés is kicsit aggaszt, sok a „talán” és a „ha”, eléggé bizonytalan vagyok a dologgal kapcsolatban.

Igazából soha nem akartam könyvelő lenni, és első alkalommal mikor közöm lett a számvitelhez, megutáltam. DE! Az, hogy pénzügy számvitel szakos vagyok, nem jelenti azt, hogy nekem könyvelőnek kell lennem. Azon kívül 5 másik specializáció létezik, és sokkal jobban érdekel egy pénzügyi vagy adós spec, de ez még arrébb van. Ha ezt a számvitelt sikerül lenyomnom, akkor utána már csak 1 félévben lesz szenvedésem (ha minden igaz), és ez nem hangzik olyan rosszul.

És hogy mi lenne a tervem, ha ezek a vizsgáim sem sikerülnek?

Pótjelentkezéssel elmennék egy másik egyetemre, egy közelebbi/könnyebb egyetemre, ahol valamilyen szinten beszámíthatók a teljesített tárgyaim. A legtöbb gazdasági szak első éve kb ugyanazokat a tárgyakat ölelik fel, egy-két eltérés lenne, de azokat későbbi félévekben tudnám teljesíteni. Ha váltlásra kerülne a sor, 1000%, hogy nem maradnék ezen a szakon. Ami számításba jöhet (mint vidéki egyetem), az Veszprém, ugyanis lakóhelyemről a fiatalok nagy része oda megy. Olcsóbb, könnyebben megközelíthető, és olcsóbb. OLCSÓBB. Nem kéne kifizetnem nem is tudom mennyi pénzt havonta, lényegében a semmire.

Amit bánnék az Budapest. Megszerettem a várost, és még annyi eldugott kis hely van, amit nem láttam. Szeretném felfedezni, szeretnék még kiülni a deákra és inni egy bort a padon, szeretnék elmenni múzeumokba, színházba, és ha otthagyom a várost erre nem igazán lesz lehetőségem. Nem mondom azt, hogy életem hátralévő részét pesten szeretném tölteni, ugyanis ahhoz sok, hogy ott éljek és ott legyen családom, viszont az egyetemista éveim jó lenne ott eltölteni. Hogy azért kicsit belekóstoljak egy nagyvárosi életbe. Ezt nagyon bánnám.

Szóval, amit tenni tudok, hogy veszek egy utolsó nagy lendületet, beleadok amit csak tudok, és úgy megyek el vizsgázni. Remélem sikerülni fognak.