61 - Enjoy the little things
Csak én leszek már rosszul, amikor a fb csoportokban meglátom a 100. könyves blogot? Félreértés ne essék, nincs problémám a könyves blogokkal, csak túl sok van belőlük. Pörgetem a listát, de egy olyat nem találok, ami tényleg tetszene, vagy amiben lenne valami különleges, mert számorma mind ugyanaz: kategorizált, vagy anélküli könyvkritika, kedvenc könyvek, és talán ennyi. Szeretnék találni gastro témájú blogot, személyes vagy valamilyen életmód szerű blogot, de nem találok, mert mindig csak a könyves. Nem tudtok véletlen olyan csoportot, ami minden ami nem könyves blog szerű? Kérlek.
Mindegy is. A hetem eddigi része nagyon-nagyon izgalmas volt, szerdán volt a gólyabál, ahova barátom is eljött, majd csütörtökön kirándulni mentünk, ma pedig csapatépítő hétvégére megyek. Természetesen a hétvégéről is fogok mesélni, addig is szeretném megosztani veletek, hogy mi is történt velem az elmúlt napokban.
Biztosan ti is hallottátok már, hogy egy egyetemista életében a gólyabál az első nagy esemény, utána pedig a diplomaosztó (ugyebár). Szóval. Nálunk már kb 1 hónapja azzal van tele a fb-instagram, hogy Gólyabál lesz, csinosba kell menni, ilyen-olyan fellépők lesznek. Nos, bevallom nem voltak nagy elvárásaim a dologgal kapcsolatban, ugyanis én mindig is abban a hitben voltam, hogy ez egy olyan jellegű rendezvény, mint egy szalagavató, ahol minden hivatalos hangulatú, aztán valami másik helyre átmegy a tömeg bulizni. Nos, mint kiderült nem jól gondoltam.
Budapest egy olyan rendezvényhelyszínére mentünk, ami mindentől és mindenkitől távol volt, mondjuk tőlünk 15 perc troli, de nem is ez a lényeg. A kezdet este 9 óra volt, mi barátommal, D.-vel, olyan fél 10 magasságában érkeztünk. Hát, a jegykezelőkön, vendégfogadókon kívül szinte nem volt ott senki és semmi. Nagyon unatkoztunk, zene sem volt, csak néhányan kóvályogtak bent, valamint ugyebár józanul mentünk, de gondoltuk iszunk valamit, csak a közel 1000 forintos ár egy 2 dl-es (!!) vodkaszódáért, amiben se citrom, se jég nem volt, kicsit drága szerintem. Már-már azon voltunk, hogy ha nem történik valami csoda, akkor 11 fele hazamegyünk, ekkor szerencsére találkoztunk egyik barátnőmmel, elmentünk piát venni, ittunk, és mire két óra múlva visszaértünk, már volt hangulat. Nem mondom, hogy életem bulija volt, és nem is a fellépők miatt, ugyanis a DJ-k között szinte semmilyen különbséget nem véltem felfedezni, és a 20 mp-enként a drop kicsit sok volt már a mi fülünknek is. Legközelebb, ha gólyabálra megyek, akkor biztos, hogy előtte iszunk, eszünk, és majd csak 11 körül megyünk.
Végülis hajnali 2kor elmentünk mekizni, aztán fél 4 körül értünk haza. Csütörtökön 11 fele keltünk, majd délután kettőkor első utunk a Margit-szigetre vezetett. Hiába vagyok több, mint 2 hónapja itt, nem nagyon volt alkalmam egész napot kirándulásra szánni, és mivel nekem is új volt, mindketten nagyon élveztük. Kicsit meglepő volt számunkra, hogy mekkora csend volt a szigeten. Mondjuk nekünk, vidékieknek ez az alap, mi úgy nőtünk fel, hogy hetente elmegy egy mentő, és napokkal később is arról beszélnek, hogy vajon kiért?, valamint nálunk szinte mindegyik ház előtt van 1-2 fa, ami itt megint nem éppen jellemző. A szigeten mászkálva kicsit olyan volt, mintha egy teljesen másik világba kerültünk volna, csak a néha-néha kocogó emberek zavartak meg minket. Csendes volt, amolyan békesség szigete. Kimentünk a partra, ahol szembe velünk már a panelek és dugók halmozódtak egymás hátára, míg mi csendben ültünk az avarban, és figyeltük, hogyan rohan a világ.
Ezután elmentünk az Oktogonra, ahol betértünk a Bamba Marha Burger Bár-ba, amit D testvére ajánlott nekünk. Soha nem voltam egy nagy hamburgeres, de úgy voltam vele, hogy ha már végre közös programunk van, ennyit tudok t(enni) az ügy érdekében. D egy bamba marha burgert választott, míg én egy kahuna burgert. Mindegyiket menüben kértük, és összesen 5000 forint körül fizettünk. Nem egy olcsó mulatság, tekintve, hogy egy hambi inkább 2000 forint, viszont óriási élmény volt számunkra. Számomra is. A Kahuna burgerben a húspogácsa mellett grillezett bacon és ananász volt. Soha nem ettem még a pizzán kívül más ételen ananászt, de ez valami isteni volt. Ahogyan a krumplis is. Nem ez a gyorsfagyasztott, tartósítószeres szalma, hanem olyan friss, ropogós és fűszeres krumpli volt, hogy még mindig érzem az ízét, ha rá gondolok. Emellé almafröccsöt ittunk, aminek nem igazán értettük a lényegét, de ha már új dolgokat kóstolunk meg, gondoltuk miért ne? :D
Miután jól belaktunk, elmentünk a WestEnd-be, D mellényt akart venni (ilyen alkalmit), és mivel ez a pláza volt a legközelebb, egyértelmű volt. Nos, ha 100szor nem tévedtünk el, és nem fordultunk vissza, mert biztos arra kell menni, akkor egyszer sem. Óriási a hely, és tényleg, óriási. Én eddig nem hittem el, amikor egyik barátnőm mesélte, hogy két órán át keresett egy üzletet, de elég nehéz volt kiigazodni a nagykörutakon, sétányokon és tereken. Amúgy nagyon ötletesek ezek az elnevezések meg az a vízesés is valamelyik bejáratnál, de az a rengeteg ember, hogy mindig neked mennek, elég kellemetlen. Mondjuk, lehet nem Joy napokon kellett volna menni, de könyörgöm.
Végül este találkoztunk D unokatesójával, és barátjával, szóval amolyan dupla randi módra kapcsoltunk, és elmentünk kocsmázni. Találtunk egy egészen jó helyet az Erzsébet körúton, ahol két korsó sörért és egy gyömbérért 1300 körül fizettünk, szóval még nem is az a nagyon drága hely. Később D ajánlására átmentünk egy Blaha Lujza téri kocsmába, ahol kézműves söröket árultak (amiket amúgy nagyon imádok), viszont a hely olyan szinten tele volt, hogy a pulthoz nem értünk el, szóval kimaradt az életünkből a kézműves sörbár.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam, és óriási élmény volt a sziget és a kajálda is, biztos, hogy egyszer mindegyikhez visszatérek. Remélem tudtam egy kis programötletet adni, ugyanis előttünk a hétvége, ideje kicsit kikapcsolódni, elfelejteni a mindennapi rohanást, és átadni magunkat a pihenésnek.
Kellemes időtöltést mindenkinek,
|