A napokban egy kemény időszakom van, hétvégén olyan dolgok történtek amik alapjába véve változtattak meg, a következő hetekben pedig vizsgázok, szóval egy lelki idegroncs vagyok. JUHÉ! A ZH-s tárgyaim amúgy sikerültek, már csak a 6 vizsgám van hátra, és remélem ezek is meglesznek. Amúgy nem akarok mesélni a hétvégéről, pontosabban 4 olyan nap van ami elképesztő számomra, de mivel még feldolgozás alatt vannak az események, így most ezt elhagyom. Bár nagyvonalakban megemlítek ezt azt.

Egyik nap elmentem bulizni az itteni barátaimmal, ugyanis ezt neveztük ki az én búcsúbulimnak. Nagyon jól éreztem magam, viszont azért kicsit erőltetett volt ez a szórakozóhelyes, szeletelős zenés de azért jó érzés volt kicsit velük lenni.

Igazából a közelgő Erasmussal kapcsolatban nagyon sok gondolat fogalmazódott meg bennem. Az első az, hogy fiatal vagyok, élnem kell a lehetőségekkel, főleg az ilyen lehetőségekkel. Persze a kisebb lehetőségek is épp ennyire fontosak, meg persze a jó érzésemmel kapcsolatos dolgok is. Gondolok itt arra, hogy hülye lennék nem örülni ennek, és hülye lennék magamra erőltetni valamit, amik igazából nem is tesznek boldoggá. És van egy ember aki nagyon felnyitotta a szemem néhány dologgal kapcsolatban.

Emellett rájöttem arra is, hogy hiába leszek majd egyszer 20 éves, rohadt gyerekes vagyok. Most kicsit már jobb lett a helyzet, ugyanis ebben a félévben egyedül éltem egy lakásban – ergo mindent magamnak kellett csinálni. Nos, a változás annyi lesz, hogy 6-an fogunk egy nagy lakásban élni. Igazából nagyon várom a nyüzsgést, hogy mindig legyen valami, legyen kivel beszélgetni és szórakozni, a közös bulik meg minden. A hétvégén volt részem belekóstolni egy ilyen csapatos összejövetelbe, és nagyon jól éreztem magam. Teljesen feloldódtam, imádtam hogy mindenki mesélt és játszottunk, szóval ezt nagyon várom. De a gyerekesség. Jó lenne ha kicsit benőne a fejem lágya, és tisztában vagyok vele hogy bármennyire is vagyok néha komolya és merev, van nagyon sok idióta szokásom amit jó lenne végre leadni magamról.

Kaptam egy olyan kritikát is, hogy néha nagyon bunkó vagyok, ok nélkül. Vagyis hát én tudom az okát, de az akinek véletlenül eleresztek egy megjegyzést ő valójában ok nélkül kapja. Ez a feszültség nagyon régóta rajtam van, és persze hozzájárul ehhez a hangulathoz ha egy olyan ember ír nekem akinek nem kéne, vagy nem örülök annak amit ír. Szeretném levetkőzni magamról ezt a felgma szokást is, és remélem, hogy az erasmus félévem során megtanulok őszintén kedveskedni, és nyitottnak lenni és mindenkit elfogadni úgy ahogy van.

Van egy nagyon nagy félelmem is, mégpedig az, hogy az utóbbi néhány hónapban olyan emberekkel lettem nagyon jóba, akiket rettentően imádok és hálás vagyok az életnek, hogy ilyen barátaim lettek. Van köztük akivel egy bizonyos idő után újra jó lett a viszonyom, és van olyan is akiről életembe nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt bulizunk és hogy beszélgetünk a mindennapok dolgairól. És félek attól, hogy ha eltelik ugye ez az 5 hónap, akkor ugyanolyan idegenek leszünk egymásnak, mint pár hónappal ezelőtt. És nagyon fájna, ha ez lenne. Jó, van köztük olyan aki a lelkemre kötötte, hogy ha teheti kijön meglátogatni és egy hetet eltölteni abban a csodálatos országban, de van olyan is akiről tudom, hogy bőven van elég dolga. Meg persze elég sokan mondták, hogy „persze, kimegyek”, aztán majd meglátjuk hányan jutnak ki.

Félek attól is kicsit, hogy ez mekkora változást fog elindítani bennem. Azt sem tudom, hogy most ki vagyok pontosan, mik számomra a fontos értékek, mit szeretnék az élettől, de ki leszek fél év múlva? Feltételezem egy sokkal nyitottabb, barátságosabb és kedvesebb ember, de hogy ezek mi változtatnak még rajtam az még rejtély. És félek attól, hogy ez elindít bennem egy olyan folyamatot, amit az egyik legfontosabb ember az életemben nem fog tudni elfogadni – a barátom. Ő nagyon családcentrikus, számára az a legfontosabb hogy mindenki egy helyen legyen, közel, kéthetente közös összejövetel, én pedig már most érzem, hogy én szeretek menni, szeretek új dolgokat kipróbálni és új embereket megismerni. Félek, hogy ha ez az érzés még intenzívebb lesz bennem, akkor nem fogjuk tudni elfogadni a másik érzéseit ezzel a dologgal kapcsolatban, és hogy akkor véget ér ez a kis történet. Bár most ezt kicsit furának érzem, ugyanis nagyon sok vitánk van ezzel kapcsolatban, és kicsit se veled se nélküled most ez a helyzet, bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy minket egymásnak szán-e az élet. Az Erasmustól azt várom, hogy választ adjon erre a kérdésre: ha az 5 hónap eltelte után is együtt maradunk akkor biztos leszek benne, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, viszont ha az 5 hónap alatt eljutunk oda, hogy a másik nélkül is megvagyunk, és hogy nem ér véget az életünk külön sem, akkor mindenféle egymásra köpködés és sz*rkavarás nélkül tudunk elválni, tisztességesen és tiszta szívvel.

Amúgy, az egyik barátom nagyon sok dolgot mondott nekem ezzel az egész időszakkal kapcsolatban, és bevallom igaza van. Egy olyan emberről van szó, aki kora ellenére elég sokmindent elért már, és bár nagyon sokmindenben eltérően gondolkozunk, egy akkora motivációs faktor nekem, hogy elmondani nem tudom.

A szenvedésem végére pedig hoztam egy kis zeneajánlót, ugyanis rengeteg szuper zenét ismertem meg a hétvégén, és ez most egy ilyen kis hangulat-emlék lenne. Amúgy, egy érzelmi hullámvasút vagyok az elműlt pár napban, volt, hogy nevettem, volt hogy sírtam, voltam teljes szívemből boldog, voltam magamalatt, voltam izgatott és voltam az az ember is, akit befogadtak egy társaságba és úgy kezeltek, mintha évek óta jóban lennénk.

Karliene - Walk with the Devil

Mushrooms - Melting Ice de nem angolul

Shinedown - How Did You Love

JONY - Love your voice

Okeah Emben - Obi Nm ez sem magyar

Lewis Capaldi - Someone You Loved