Nyáron egy multinál dolgoztam irodán, valamint egy büfében voltam kisegítő, így lényegében a nap minden órájában történt valami, mindig volt körülöttem valaki, soha nem unatkoztam. Bár ennek megvolta hátránya is, nem jutott idő magamra, nem tudtam foglalkozni a gondolataimmal, a barátommal, a barátaimmal, egyszerűen csak azokra jutott idő, akikkel együtt dolgoztam vagy a büfében meglátogattak. Így a nyár után mondhatni nehezen viseltem a dolgot, hogy egyedül fogok lenni a lakásban. Bár az egyetemen azért elég sok emberrel lehet találkozni, mégsincs meg az a pörgés, ami mondhatni az egész nyaramat jellemezte.
Az órarendem az egy káosz, hétfőn 4 órám is van egymás után, persze olyan időben ér véget az utolsó, hogy dolgozni már nem tudok elmenni, kedden csak egy órám van a nap kellős közepén, de ez is eléggé megnehezíti a munkabeosztást, ugyanis hiába akarok menni dolgozni, a szűk idő miatt olyan lehetőséget kéne találnom ami közel van, de ez nem mindig adott. Szerdán nem elég, hogy egész nap bent rohadok, este 6-kor még van egy utolsó órám, így talán 8 vagy fél 9 magasságában haza is érek, és készülhetek a csütörtökre, mert akkor meg reggel 8-kor van olyan előadásom, amire erősen ajánlott mennem. Na igen. Plusz lesz olyan gyakorlatom, ami csütörtökön lesz tömbösítve, tehát akkor is megint elmegy majd az egész nap a semmire, jóformán.
Viszont, ez az egy hét elég volt arra, hogy felmérjem melyik órára kell bemennem, és melyiket tudom otthon önerőből is megtanulni. Sajnos nálunk is akad több olyan oktató, akik semmi pluszt nem adnak hozzá az előadáshoz, és egyszerűen csak szó szerint felolvassák azt amit kivetítenek, ezt pedig én is meg tudom tenni otthon, csak nem másfél óra alatt hanem fél óra alatt. Így a megmaradt egy órámat tudom valami hasznosabbra fordítani.
Ha már itt tartunk. Ez a hét megmutatta, hogy mennyi időm is van magamra, és elszörnyedve vettem észre, hogy kurva sok. Ennyi idővel, az eddigi hozzáállásommal nem sokmindent tudok kezdeni. Így eldöntöttem, hogy kicsit változtatok a dolgokon, és nem csak produktívabb szeretnék lenni tanulás terén, de magammal szemben is elég kemény elvárásokat fektettem le, amiket szeretnék megvalósítani. Így jött az ötlet, hogy eljárjak a közelemben lévő konditerembe edzeni, legalább hetente 2-3 alkalommal, mivel én csak a hétköznapok alatt vagyok Pesten. Szerencsére nagyon jó áron találtam a termet, és mivel még soha nem voltam igazán konditeremben, ahol gépekkel kell edzeni, arra gondoltam befizetem magam egy személyi edzőhöz, legalább az első alkalomra, hogy elmondja mit hogyan kellene használnom. Nagy célom ezzel az edzés dologgal nincs, szerencsére olyan genetikával rendelkezem, hogy nem árt meg nekem egy kis nasi sem és elég izmos is vagyok, de szeretném kicsit átmozgatni a testem, mivel az egyetemen egyszerre másfél órát ülök egyhelyben, és a 4. vagy 5. óra után már érzem, hogy nem éppen tesz jót ez a testemnek és a tartásomnak. Plusz, ha már leszoktam anno a cigiről, akkor annyit még igazán megtehetek az egészségemért, hogy mozgok kicsit.
Ezenkívül, kicsit feleszméltem, hogy igen, ez az év kurva nehéz lesz. Ebben a félévben van 8 órám, és majdnem 40 kreditem, és ezeket kéne teljesíteni is, ugyanis tavasszal mikor megyek ki külföldre szeretném, ha nem szakadna a nyakamba minden nehéz tárgy. Így is lesz még elég gondom azzal, hogyan oldjam meg úgy a tárgyakat hogy ne csússzak, és ez – úgy érzem – elég motivációt ad ahhoz, hogy tényleg tudjak teljesíteni.
A motivációval kapcsolatban még fontosnak tartok megjegyezni egy illetőt. A véletlen folytán találkoztam vele nyáron, és ő az az ember, akire szükségem volt. Egy olyan srácról van szó, akiben akkora a tenni akarás vágya, hogy csak leesik az állam amikor elmeséli, hogy egy nap mennyi mindent tesz a személyes fejlődéséért, az egészségéért, önmagáért. Szerintem, ha nem találkoztam volna vele most nem lennék ennyire motivált és magabiztos. Szóval, innen is, köszönöm élet! Azóta nagyon sokat beszélgetünk, bár találkozni nem tudtunk mert csak átutazóban állt meg a büfében, de minden egyes beszélgetésünk után csak vagyok egy picit, és elgondolkozom azon, hogy ha valakinek heti 40 óra munka mellett van ideje tanárhoz járni, tanulni, sportolni, közösségi életet élni és sikeresnek lenni, akkor talán nekem is menni fog!
Amúgy a mappás rendszer nagyon jól bevált, legalábbis eddig. Ezzel a szebb, esztétikusabb megjelenéssel sokkal szívesebben állok neki jegyzeteket készíteni, mint amikor füzetbe kellett, és így a héten is több olyan alkalom volt, mikor leültem és tanultam. Valamint, találtam csodálatos alkalmazásokat is, amiket mondhatni napi szinten használok – bár ezekről később szeretnék egy átfogó bejegyzést hozni.
Szóval a tanulásra való motivációm megvan, a jegyzetelés is már öröm lett és a kreativitásom/szépérzékem kiélése, valamint abból a rengeteg szabadidőmből végre fordítok néhány órát magamra is. Ebből kiindulva elég sikeresnek könyvelem ezt a félévkezdést.