1935 január 2.-án, szerdán, délután fél 2 magasságában egy Roland T. Owen nevű férfi bejelentkezett a Kansas City-ben található Hotel President 1046.-ik szobájába. A szemtanúk szerint egy 20 és 35 év közötti férfi volt, barna hajjal, egy sebhellyel a fején. Megjelenése igényes volt, fekete kabátot viselt. A londiner, Randolph Propst kísérte fel Owent a szobájába, ekkor fedezte fel, hogy a férfi mindössze egy kefét, fésűt és fokselymet vitt magával. A szobalány, Mary Soptic azt állította, hogy Owen engedélyezte számára, hogy úgy takarítsa a szobát miközben a férfi is bent volt, viszont megkérte, hogy soha ne zárja be a szobát, ugyanis az egyik barátja hamarosan meg fogja látogatni. A szobalány azt állította, hogy Owen mindig elhúzva tartotta a sötétítőket, lekapcsolta az összes lámpát, mindössze egy homályos lámpát használt. Minden más dolgozó, aki belépett a szobába igazolta ezt az állítást.
Mary, ahogyan a rendőrségnek is elmondta, úgy érezte, hogy Owen fél valamitől, valamint, hogy mindig sötétben akart lenni. Délután négy órakor, mikor Mary új törülközőket vitt a szobába, Owent az ágyon fekve találta, teljesen felöltözve, sötétben, zárt ajtóval. Emellett talált egy jegyzetet, melyben ezt állt: „Don, 15 perc múlva vissza érek, várj meg”.
Január 3.-án 10 órakor Mary visszatért a szobába, hogy kitakarítsa. Látta, hogy a szobaajtó kívülről volt bezárva, mintha Owen elhagyta volna a szobát. Azonban, Owen a szobában ült, egy homályos lámpa fényénél, ami azt jelentette, hogy valaki más zárta be a szobát kívülről. Amíg Mary a szobát takarította, Owen telefonált, és ezt mondta: „Nem, nem akarok enni, nem vagyok éhes. Most reggeliztem”.
Mary délután 4kor ismét visszatért a szobába a tiszta törülközőkkel. Ekkor két férfi hangját hallotta kiszűrödni a szobából. Mikor kopogott, egy durva hang ezt mondta: „Ki az?”. Mikor Mary elmagyarázta, hogy mindössze néhány tiszta törülközőt hozott, a férfi ezt válaszolta: „Nincs rá szükségünk”. Ekkor azonban egy törülköző sem volt a szobában, Mary korábban magával vitte a használtakat.
Az éjszaka során egy nő az 1048-as szoba vendége volt, aki azt állította, hogy éjszaka hangoskodást hallott, férfi és női hangokat egyaránt. Tény, hogy azon az estén egy partit tartottak az 1055-ös szobában.
Ezekután az események rendkívül furcsán alakultak. Másnap reggel, január 4.-én, 7 óra magasságában, a hotel telefonos ügykezelője megjegyezte, hogy az Owen szobájában található telefon ki volt kapcsolva egy időre, nem működött. Így hát felküldte Randolph Propost-t (a londiner) az 1046-os szobába. Annak ellenére, hogy az ajtót zárva találta, nem vett észre más zavaró tényezőt. A londinek bekopogott az ajtón, majd egy mély hang ezt mondta neki: „Gyere be. Kapcsold fel a villanyt.” Ugyanakkor, az ajtó belülről zárva volt, és az ajtó sem lett kinyitva, hogy Randolph be tudjon menni. Ekkor Randolph újra kopogott és annyit mondott „Tegyék vissza a telefont a helyére!”, úgy gondolta, hogy Owen részeg volt.
Később, fél 9 körül a telefon még mindig üzemen kívül volt, és egy másik londiner, Harold Pike bement a szobába, mindössze a folyosóról beszűrődő fényt használva úgy látta, hogy Owen az ágyban feküdt, meztelenül, feltehetőleg részegen. Azt is észrevette, hogy az ágynemű Owen körül sokkal sötétebb volt, mint más részeken. Megtalálta a telefont, visszatette a helyére, és elhagyta a szobát.
Körülbelül 10:30 és 10:45 között a telefon ismét elérhetetlen volt. Ekkor ismét felküldték Randolph-ot, hogy megoldja a problémát. Mikor kinyitotta az ajtót, megdöbbent. Ezt mondta a rendőrségnek: „Mikor bementem a szobába, a férfi két lábra volt az ajtótól a térdeire és a könyökeire roskadva, fejét a kezében tartotta. Vért láttam a fején. Ekkor felkapcsoltam a villanyt. Körbenéztem, és vért láttam a falakon, az ágyon és a fürdőszobában is. Megijedtem, azonnal elhagytam a szobát és a földszintre siettem.”
Később Owen-t több sérüléssel találták meg. Egy vezetékkel volt összekötözve a nyakán, a csuklóin és a bokáin. Úgy tűnt, mintha megkínozták volna. Még több vért találtak a falon és az ágy körül. Több alkalommal mértek ütést a fejére, a koponyája megsérült. Emellett több késszúrást is találtak a mellkasán, egyik tüdejét átszúrták. Horzsolásokat találtak a nyakán, mely arra utalhat, hogy megfojtották.
Mindezek ellenére, Owen mégis életben volt. A helyszínelő detektívek közül az egyik megkérdezte Owent, hogy volt-e valaki más is a szobában rajta kívül, Owen azt felelte, hogy egyedül volt. Ugyanakkor, sérülései miatt nem volt teljesen magánál, állíthatott valótlant. Owen így magyarázta az esetet: „Neki estem a kádnak”. Ezután Owen elvesztette eszméletét és kórházba került. Egy doktor, aki az Owen testén található sebeket vizsgálta azt állította, hogy a sérüléseket 6-7 órával a megtalálása előtt szerezte.
A detektívek nem találtak fegyvert, vagy bármi mást Owen személyes tárgyai közül, amikkel ilyen sérülést okozhatott volna magának. Ezzel az öngyilkosságot kizárták. Összesen 4 ujjlenyomatot találtak a telefonon, melyek egy nőhöz tartoztak.
Owen január 5-én, éjfélkor életét vesztette a kórházban.
Mikor Owen eredetileg bejelentkezett a hotelba, azt állította, hogy Los Angelesből származik, viszont a Los Angeles-i hatóságok nem találtak semmilyen feljegyzést Roland T. Owen-ről. Ez felveti a kérdést, hogy vajon ez volt az áldozat valódi neve? A férfi testét átszállították Melody Mcgilley Hullaházba.
Amint a történet haladt, egyre több ember vette fel a kapcsolatot a Kansas-i hatóságokkal, hogy megtekinthessék a holttestet, hátha egyik elveszett szerettük az, viszont ez a megmozdulás is eredménytelen volt.
Ezután a rendőrség a rejtélyes „Don”-ra fókuszált, akire Owen nem egyszer utalt a hotelben tartózkodása során. Don valószínűleg az a mély hangú férfi volt, akit a szobalány hallott. Mindazonáltal, a nyomozás eredménytelen volt. Owen közelgő temetése bekerült az újságokba, melyre március 30.-án kerül sor. Azonban, a temetkezési vállalat telefonhívást kapott egy névtelen hívótól, aki azt mondta, hogy elküldi a szükséges pénzt ahhoz, hogy Owen megfelelő temetést kapjon. A pénz március 23.-án megérkezett, egy újságpapírba csomagolva, amit egy névtelen feladó küldött. A virágok is névtelen felajánlás útján történt a Rock Flower társasággal, mindössze egy kártyával, melyen ezt állt: „örökké szeretlek, Louise”.
Másfél évvel később, 1936-ban Ruby Ogletree talált egy cikket az American Weekly-ben, amely az Owen esettel foglalkozott. Mikor meglátta a rajzot Owen-ről, és saját fiaként azonosította, aki 1934-ben elhagyta Birmingham-t. Owen eredeti neve Artemus Ogletree és mindössze 17 éves volt. Ám Ruby Ogletree kapott 3 levelet is fiától, 1935-ben. Azonban, ezeket a leveket Owen halála után szállították ki, és kézzel írták. Ez kifejezetten gyanús volt, ugyanis Artemus nem tudott írni.
A korai 2000-res években, Dr. John Horner írt egy átfogó tanulmányt a gyilkosságról, majd kapott egy telefonhívást, melynek tárgya Artemus Ogletree volt. A telefonáló azt állította, hogy talált egy dobozt tele olyan cikkekkel, melyek az Ogletree üggyel foglalkoztak. Azonban a dobozban volt más is, amely nyilvánvalóan az újságcikkekre utalt. Sajnos a telefonáló nem árulta el, mi volt az a tárgy. A későbbiek során nem sikerült elérni a rejtélyes telefonálót.
Mindezek után, az ügyben nem történt áttörés, és a homályba veszett. Mai napig megoldatlan. Az eltelt idő során több teória is megjelent, ezekből válogattam össze a legérdekesebbeket.
#1
A férfi, akit Don-ként ismertünk meg, ölte meg Artemus Ogletree-t, egyedül. Mint korábban kiderült, nyilvánvalóvá vált, hogy Artemus egy másik hotelben is megszállt, egy másik férfival – Don-nal. Emellett, Don lehetett a férfi a mély hanggal, akit a szobalány hallott. Azonban, ha ez a feltevés igaz, a rendőrség miért nem tudta máig felfedni „Don” valódi személyazonosságát?
#2
A második teória szerint Don nem egyedül cselekedett. A teória Charles Blocher (liftkezelő) megfigyelésére alapszik, mely szerint a gyilkosság éjszakáján látott egy csinos nőt, aki a 10. emeletre ment. Charles szerint a nő körülbelül 62 kg lehetett és közel 167 cm. Sötét haja volt, és egy pecsétet viselt a kabátján. Charles szerint a nő az 1026-os szobát kereste, hogy találkozzon egy férfival, ám nem találta. Elképzelhető, hogy a nő Ogletree-t kereste, és csak eltévesztette a szobaszámot. Később a nőt egy férfival is látták a 9. emeleten, aki arányában egyezett a nő méreteivel. Néhányan azt gondolják, ez a férfi lehetett Don. A nyomozás során a telefonkészüléken 4 ujjlenyomatot találtak, melyek egy nőé voltak, és a nő a szomszédos szobában (1048) szállt meg.
#3
Eszerint a teória szerint Algetree hűtlenség miatt lett áldozat. A Newcastle Sun cikkében (Rejtélyes Gyilkosság az 1046-os szobában) az események kicsit másképp alakították az idővonalat. A cikk azt állítja, hogy egy nő hívta fel őket és azt állította, hogy rosszul írták meg a cikket. „Roland Owen nem így lesz eltemetve. Megállapodások születtek a temetésével kapcsolatban”. Mikor megkérdezték, hogy ki beszél ezt a választ kapták „Mindegy. Tudom miről beszélek. Ezzel egyidőben egy férfi kereste fel a temetkezési vállalkozót: „Ne abba a temetőbe temessék. Az in Memorial Park Cemetery-ben szeretném eltemetni Owen-t. Így közel lesz a testvéremhez (lány). Küldtem pénzt az anyagiakra”. Mielőtt lerakta a telefont ennyit mondott „a csalók mindig azt kapják, amit megérdemelnek”.
Roland T. Owen valójában Artemus Ogletree? Vajon busszú áldozata lett, amiért megcsalta feleségét? Vajon a rejtélyes "Don" vetett véget az életének? Egy biztos, a rejtély máig megoldatlan maradt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó