Hát, eljutottunk ide is. Ma van egy éve, hogy közzétettem az első bejegyzésem, azóta pedig rengeteg mérföldkő lett az életemben. A bejegyzéseimen keresztül valamennyire megismerhettetek, és bár tényleg szeretném megtartani az anonimitást, úgy érzem mégis eléggé ismerjük már egymást. Legalábbis ti engem.

Az elmúlt egy évben meséltem nektek a gimiről, a felvételiről, az érettségiről és az egyetemi tanulmányaimról is. Szó került barátokra, barátságra, emberekre, akik ki-be jártak az életemben ez idő alatt. Kicsit jobban belegondolva, lehet feledésbe is merülne akár R egykori viselkedése velem, vagy az a sok történet, amit csak itt meséltem el. Jelentőségük igazából nincs, amolyan délutáni kávé mellé férnek el, mégis, nekem gyakran jót tett a lelkemnek az, hogy mesélhettem.

Rengeteg helyen jártam, amikről sikerült olyan tartalmas beszámolót írnom, hogy ha valamikor szeretném kicsit újra átélni akár Szlovéniát, akár valamelyik kalandos pesti estét, csak megkeresem azt a bejegyzést, és máris hónapokat repültem vissza az időben.

Meséltem nektek a jogosítványszerzésem rögös útjáról, és remélem végtére is sikerült néhány tanácsot adnom a sorstársaimnak. :D

Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy tényleg ennyien látogattátok az oldalt (egy év alatt közel 10000) látogatóm lett. Régebben naponta írtam (reqiuem), ezen a blogon már valamelyest visszafogtam magam, és nem akartam feleslegesen írni a sorokat (előzőleg  gyakran csak azért írtam bejegyzést, hogy meglegyen a napi egy, tartalma nem igen volt). Mostanra már élvezetből írok, és kicsit olyan, mintha egy nagyon érdeklődő barátnak mesélném a napjaimat. Tudom, hogy néha elég nagyok a kihagyások, de annyi új benyomás van az életemben, hogy higgyétek el én is örülök, ha végre bejegyzést tudok írni.

Szóval, szeretnék köszönetet mondani minden kedves látogatómnak, leginkább a visszatérőknek. Köszönöm, hogy vagytok, remélem még sokáig együtt leszünk!:)