Végre, ilyen hosszú idő után ismét sikerült ide keverednem. Rengeteg minden történt az elmúlt hetekben, nem is tudom hogyan fogok mesélni mindenről. Február 11-én megkezdődött számomra a 2. szemeszter, ezzel együtt a tanulás, az egyetemi bulik, és sajnos ez a reggel 8-tól este 5-ig suliban vagyok dolog is. Ezeket leszámítva viszont nagyon örülök, hogy újra napi szinten találkozhatok az ottani barátaimmal.
De a lényeg. :D

Sajnos a Valentin napot nem tudtuk semennyire sem megünnepelni (itt szeretnék kiszállni ebből a harcból, hogy nem magyar ünnep, meg minek ünnepled, szerintünk egy romantikus vacsora és egy kedves ajándék bele fér az év elejébe), így másnap, pénteken barátom eljött Budapestre, és elmentünk vacsorázni. Másnap, szombaton kora reggel indultunk Bécsbe, ahol eltöltöttük talán életünk legjobb hétvégéjét.

Keleti pályaudvarról mentünk, vonattal. A jegyek amúgy összesen 20.000 forintba kerültek, tehát oda-vissza egy főnek volt 10 ezer, ami azért sem olyan hű de sok, mert a busz sem olcsóbb annyival, viszont vonattal az út is rövidebb és a nemzetközi vonatok rendkívül kényelmesek. A 3 órás út szinte elrepült, annyira izgatottak voltunk már.

Szombat délután egy nagyon intenzív városnézéssel töltöttük az egész napot. A szállás számunkra nem volt kérdés, barátom rokonai Bécsben élnek, óriási szívvel vártak minket, mi pedig óriási lelkesedéssel mentünk hozzájuk.:) A városnézés természetesen a legjobb idegenvezetővel, barátom egyik rokonával történt, így ismét végig jártuk (immár valamilyen rendszer alapján) Bécs leghíresebb utcáit és épületeit.

Ami rögtön feltűnt, hogy bár nem mentünk messzire, a Bécsben élő emberek mentalitása teljesen más, mint a miénk. Igazából nekem könnyebb volt az összehasonlítás, Budapestet Bécshez viszonyítani. Olyan alapvető különbségek vannak, mint például Bécsben nincs olyan park, vagy füves terület ahová nem ülhetnek le a fiatalok, szülők, nagyszülők egy kis pihenésre. A Maria-Therezien-Platz ad otthont például a történelmi és a képzőművészeti múzeumnak is, mellette pedig a szintén híres-neves Hofburg található. Nos, itt szinte minden négyzetméteren ült egy-egy fiatal, közülük sokan dohányoztak (!), és senki nem szólt egy szót sem. Mondjuk ott az is alap, hogy a csikket nem összevissza dobálja az ember, hanem összegyűjti, és elsétál a kukáig. Amúgy minden sarkon találni egy külön csikkgyűjtőt, így tényleg nem kíván nagy erőfeszítést a dolog. Erre a füves dologra reflektálva, engem például egyszer elzavartak egy balatonpartról, pontosabban egy füves területre nem rakhattam le a cuccom (ami kb egy táska), mert „fűre lépni tilos”.  Szintén váratlan meglepetés volt még az, hogy rengeteg utcazenésszel találkoztam a városjárás alatt, viszont mindenkinek volt egy „közönsége”. Míg Pesten szinte belerúgnak az emberek azokba, akik egy térre leülnek és zenélnek, Bécsben szinte becsülték őket, és mi is fél órán át ültünk egy helyben, miközben egy bácsit hallgattunk, amint olasz dalokat énekel, és rendkívül jó hangja volt. Hozzáteszem, nem törvényszerű, hogy hajléktalanok mennek ki énekelni, vagy zenélni. (Mikor Krakkóban voltam akkor szinte minden sarkon volt egy-egy zenész, és többet kerestek pár óra igényes zenével, mint egy bolti eladó.)

Teljesen meglepő a bécsi emberek életfelfogása. Az a tisztaság, ami jelen van a fővárosban, nálunk talán rengeteg közmunkás segítségével lehetne elérni. És míg Pesten rengeteg utca munkást látok nap mint nap, Bécsben egész nap talán csak a szemetesembereket láttam. Ott nincs szükség egy külön munkaerőre ahhoz, hogy tisztán tartsák a környezetüket.

A Rathaus előtt például egy olyan korcsolyapályát alakítottak ki, ami nem csak az általunk megszokott placc. Rengeteg kanyar, emelkedő és lejtő, kis folyósók és amolyan labirintus jellegű részek is várják a látogatókat. A jegyvásárlás és korcsolyabélrés kevesebb, mint 10 euró, ami az igényességhez képest meglepő. Nem töltöttünk ott sok időt, viszont azalatt nyitottak egy új pályát, elkezdődött a jégdiszkó, és még a gyerekpályát is letakarították. A bécsiek tényleg odafigyelnek minden apró részletre, és bár ott volt többszáz ember, egy csikk sem volt a földön, és minden szemét a kukában volt.:)

Szintén egy érdekesség, Bécsben léteznek olyan elektromos rollerek, melyeket telefonos applikációval lehet bérelni. Ezek a rollerek mutatják, hogy hány %-ig van a töltöttségi szintjük, és hogy azzal mekkora utat lehet megtenni. Amúgy elég gyorsan, 20-30 km/h-val is képesek közlekedni. Ezeknek nincs külön gyűjtőhelyük, ha megérkezel oda, ahova szeretnél, egyszerűen csak leállítod a bérlést, és ott hagyod a rollert, hogy ha valakinek kell, el tudja vinni. Amikor egy roller lemerül, nyomkövető segítségével a cég összegyűjti ezeket, és feltöltés után egy kiinduló pontra helyezik őket. Kurva menő amúgy, mi is kipróbáltuk.! :D Nálunk ez megint nem működne, mert hiába nyomkövető, első nap alatt tönkre lenne téve a járgány, azért, mert a magyar emberek, legalábbis a Budapestén élők többsége tökre nem tud vigyázni a dolgaira. Ezekre meg végképp nem, „hisz ingyen van”, szét lenne cseszve az összes, ellopnák, és volt nincs. És ezzel mindenki tisztában van, aki nem így gondolja, nézzen kicsit jobban körbe. Okkal nincs nálunk ilyen lehetőség.

Vasárnap reggel egy gyors otthoni reggeli után elmentünk a közelben található plázába ebédelni, pontosabban egy kínai kajáldába. Nos, én a hazai felhozatal alapján arra gondoltam, hogy lényegében tök drágán adnak nem igen minőségi ételt, viszont gyorsan. Bécsben viszont teljesen más a helyzet. A legtöbb plázában olyan kajáldák vannak, ahol /főre kell fizetni pár eurót, és annyit eszel, amennyi beléd fér. Ezek az „all you can eat” kajáldák tényleg megtalálhatók szinte minden plázában, és szinte igényesebb az étel, mint néhány vidéki étteremben (nálunk). A kínálatban szerepel leves, rengeteg fajta és féleképen elkészített hús, számtalan köret, szószok, édességek, desszertek, gyümölcsök, emellett tenger gyümölcsei is, amik amúgy kurva drágák, de itt nem érdekli az embereket az ár. Ha kifizetted azt a kb 7-8 eurót, annyi rákot és kagylót (de még akár polipot is) ehetsz, amennyi beléd fér. Ezeknek egy jobb hírű étteremben több ezer forint fele mozog az ára. Ezekben a kajáldákban még arra is lehetőséged van, hogy az általad kiválogatott még nyers ételeket akkor készítsék el, persze ha nem felel meg neked az, amibe „mások is bele nyúlnak”, és ami „fél perce került a pultba”.

Bécs egy gyönyörű hely, és tényleg akármerre megy az ember, mindig belebotlik egy nevezetességbe, vagy akár egy gyönyörű épületbe. Míg nálunk viszonylag elszórtan található (véleményem szerint kevesebb, mint 10) épület (=látnivaló), addig Bécsben egymás után jöttek az újabb kastélyok, múzeumok, bevásárló utcák, városháza, stb, stb. Egyetlen olyan dolgot tudtam felfedezni, amiben mi jobban vagyunk, az pedig a parlament épülete, tény és való, Budapest büszkélkedik a legszebb parlamenti épülettel.:)

Sajnos időnk véges volt, és a vasárnapi ebéd után már mentünk is a Stadthalle elé, ahol pár óra múlva részese lehettem életem egyik legnagyobb élményének (amiről a következő bejegyzésben fogok nektek mesélni!) Hazautunk hétfőn délelőtt történt, és mindenféle probléma nélkül érkeztünk meg 11-órára a Keleti pályaudvarra.:)