Tudom, hogy néha nagyon bunkó, tapintatlan és lekezelő tudok lenni. Meg flegma. Sokszor a szüleimmel is, a barátommal, a barátaimmal. Ezt persze szeretném elkerülni, de hogyan viselkedjek normálisan, ha körülöttem is zűrzavar van?

Lehet csak az én osztályom olyan, hogy az a tipikus legalja kategória. Folyamatos szarkeverés, áskálódás a másik háta mögött, megjegyzések, leminősítés, összeugrasztás, amolyan dedó 12. osztály. Néha én is elborzadok, milyen undorító módon tudnak egy korosztálybeliek, osztálytársak viselkedni egymással.

Én azt a filozófiát vallom, hogy ha valami vagy valaki nem tetszik, akkor nem foglalkozok vele. Nem fogok lemondani azért egy osztályprogramot, mert megy egy ember, akit nem bírok. Ha nem vagyok rá kíváncsi nem beszélgetek vele, ennyi. Kerülöm a felesleges feszültségkeltést, nem generálok problémát, szimplán leszarom azt, akit nem bírok. És ez így van rendjén.

De. Vannak olyanok, akik 0/24 képesek mások életével, dolgaival foglakozni. Olyanokéval, akik számukra nem is fontosak. Csinálják a vitahelyzetet, a feszültséget, összeugrasztanak barátokat, és élvezik az általuk előszított vitát vagy veszekedést. Biztos nagy élmény lehet, ha valaki nagyon utálok én is szeretek keresztbe tenni neki, de nehogy már olyan emberek életét helyezzem előtérbe, akik rám nincsenek semmilyen hatással.

Nos ilyen körülmények között töltöm a mindennapjaimat, pontosabban a hétköznapokat. Általában gyomorgöcsöm van, amikor megint fel kell kelni hajnalban, hogy bemenjek az iskolámba, és elviselhetetlen emberek között töltsem a napom bizonyos részét. (Megjegyzem, nem minden osztálytársam ilyen, de mostanában a többség ((legalábbis a mi iskolánkban) ilyen). Ha tehetem inkább elkerülöm a társaságot, kizárom a tömeget. Legutóbb a tabló miatt volt óriási vita, repkedtek a megjegyzések, pedig a tabló egy olyan dolog, amit senki nem fog nézegetni 5 év múlva, és ha igen, biztosan nem azzal fog foglalkozni, hogy miért olyan színű a kép háttere amilyen.

Olyan mesteri szinten lehet túlbonyolítani dolgokat, hogy az számomra elképzelhetetlen. Szeretném megérteni, miért jó ilyen életstílust élni, de átvenni nem. Viszont, tekintve hogy ez vesz körül, rám is nagyon sok negatív tulajdonság átragad. Ez amolyan kezelhetetlen rossz, amit senki nem akar, mégis van.

Úgy gondolom, a mai világban nagyon nehéz úgy viselkedni, ahogyan az ember valójában szeretne. Nem a nevelésről van szó, hanem a környezetről. Mindenki rohad, senkinek nincs ideje arra, hogy normális keretek közt leüljön, és megbeszélje mi történt a másikkal hétvégén. A mindennapos feszültség, a kötelező dolgok annyira felidegesítik az embert, hogy nem tud normálisan beszélni a társával. Ezeket és még nagyon sok negatív tulajdonságot veszünk át egymástól, a magunkévá formáljuk őket, és nem csak magunknak, de másoknak is ártunk.