Kezd rendkívül nehézzé válni ez az érettségis dolog. Most tudatosult bennem, hogy összvissz két hónap van vissza, és még rengeteg tenni való van hátra. Többek között a tételkidolgozás.

Az emelt történelmes tételekkel egész jól haladok, talán 5 lehet vissza, viszont a magyar tételek még hátra vannak. Emellett gyakorolni matekra, angolozni, meg persze közösségi életet élni, nos, nem egy egyszerű művelet.

Mindig is olyan ember voltam, akinek szüksége volt a magányra. Vagyis arra, hogy leüljek akár napi fél órára, és átgondoljam a dolgaimat, a másokkal való kapcsolatomat, a teendőimet, stb. Mégis, ezek a személyes idők egyre jobban lecsökkennek, és néha teljesen kimaradnak a napi rutinból, ami elég sok feszültséget vonz maga után. Legalábbis számomra.

Nemrég vizsgáztam forgalmiból, de megbuktam. Mondjuk a barátaim többsége megbukott, és én ettől nem érzem magam kevesebbnek, viszont tény, hogy rohadt drága ez a vezetősdi. A mindenféle költségekkel, ilyen-olyan kezelési pótlék meg hasonlók miatt kb. 200.000 a végén az, hogy jogosítványt szerezzek. Mindenesetre annyira sok minden van, amivel foglalkoznom kell, a tételek, iskola, dolgozatok, koncert, ezek mellett annyira letörpül az, hogy én vizsgázzak. És nem érzem azt, hogy mások döntsék el, hogy mi az én fontossági sorrendem.

Továbbtanulási téren is megjelent ez a dolog, érdekes mindenki jobban tudta nálam, hogy mit kéne tanulnom. És az egyetlen ember, aki nem tudta, hogy pontosan mit akar, az én voltam :D.