A külföldi tanulmányok befejezése után külföldi munkakeresés nem sikerült, így hazaköltöztem Magyarországra, vidékre. Jelenleg munkát keresek, volt egy csomó interjúm és a nyári időszak miatt egy életet kell várni arra, hogy következő kör le legyen szervezve, de próbálkozom. Szóval nem titok, hogy egy nagyobb városban éltem, nyüzsgés volt ezerrel, imádtam. Most egy közel 4000 fős kisVÁROSBAN (mert hivatalosan város) élek, ami nagy változás volt számomra. Kb három hete jöttem haza, azóta depressziós vagyok, minden nap állásokra jelentkezek vagy interjúzok, de nem jutok egyről a kettőre, vagy örökké várok egy visszajelzésre.
Volt egy cég, ahol ŐK kerestek meg, csináltam 1 HR-es interjút, 1 online tesztet, 3 különálló interjút managerekkel, és 1 interjú a partnerrel, interjú után bekérték tőlem diploma másolat stb (gondoltam ez jó jel a background check miatt), aztán rá következő napra whatsappon írt a HR-es lány, hogy "bocs nem, másik jelöltnek több a tapasztalta", így offolva lettem valós magyarázat nélkül. Ugyanis, már az első interjú során tudták pontosan, hogy hány év és milyen jellegű munkatapasztalatom van, ha nem elegendő akkor nem kell engem két hónapon át szopatni az interjúkkal. Szóval itt nagyon csalódott lettem. Azóta volt már több interjúm, várok még 2-t, aztán meglátjuk mi lesz.
Az igazság az, hogy valami úgyis lesz, viszont kurva körülményes az egész. Nem tudom felmérni, hogy mi számítana reális bérigénynek úgy, hogy mesterdiplomám van és két külföldi egyetemen is tanultam + van releváns szakmai tapasztalatom. Plusz, következő év tavaszától már SZJA-t is kell fizetnem, ami egy 900.000-res bruttó fizetésnél közel 100.000 forint minuszt fog jelenteni, de ez úgy tűnik rajtam kívül senkit sem érdekel. Arról nem is beszélve, hogy egy éve én még 120.000-ért béreltem lakást Budapest egy frekventált helyén, most 200.000 forintért keresek (erre még pluszba rezsi, közös költség, stb). Agyrém! De valami majd úgyis lesz.
Nagyon szeretnék külföldön elhelyezkedni és ott élni, azonban ilyen pozíciókra még nagyobb a verseny és a C1-es szintű angol tudás sem ér sokat ilyen környezetben. Sokszor kérik az adott ország nyelvének ismeretét (nem, nem alapszinten), ami számomra nem opció jelenleg, vagy hogy legyél az adott ország állampolgára (ez mondjuk EU-s országokon belül nem értem miért oly fontos, de hagyjuk). Szóval a külföld sincs feladva, viszont itthon kicsit válogatósabb vagyok cégeket illetően, ugyanis ha nem most, akkor 1-2 év után szeretnék külföldre menni, ehhez viszont az kell, hogy jó cég legyen a CV-mben. Bár nem mintha sok választási lehetőségem lenne, ugyanis van olyan cég ahol már három hete várok visszajelzésre, de mivel mindenki szabadságon van, ezért mindig csak "még türelmét kérjük" emailek jönnek vissza.
Az a srác akiről korábban írtam és vészmadárkodtam, na ő is off. Június körül abbamaradt a beszélgetés, és bár nem volt semmi különösebb oka ennek, kurva szarul esett mert kezdtem megnyílni felé és biztosnak érezni a jelenlétét az életemben. Olyan július körül rám talált írni a semmiből hogy "hey cutie", aztán mikor írtam neki, hogy nekem furán jött le, hogy eltűnik aztán egy hónap múlva semmi magyarázat és kinda szarul esik, erre azt mondta, hogy nem bírta a távolságot közöttünk, ezért úgy gondolta jobb, ha nem ír. Megmondtam neki, hogy hát jó szarul döntött mert nekem jó szarul esett, és hogy tökre nem ezt vártam volna tőle, erre letiltott. Mik vannak.. :D
Jaj, rengeteg ilyen sztorim van srácokról, sose nőnek fel. Egy bejegyzésben majd összegyűjtöm ezeket a sztorikat, hogy együtt tudjunk nevetni, de tényleg kiábrándítóak a dating lehetőségek, ugyanis én most a 26-29 éves korosztályról beszélek. Ha ebben a korban nem nőttek fel agyban, akkor mikor??
Mivel vidéki vagyok, ezért szinte a fél társaság az én korosztályomban már házas és gyereke van. Erre itt vagyok én, aki utazgat ide-oda, de a mamák nem értik, hogy ez miért is jó - nem baj, más a felfogás, de na. Engem más tesz boldoggá és a volt általános sulis osztálytársam is más tesz boldoggá. Szóval van egy ilyen konstans nyomás, hogy jó lenne már találni valakit, mert IDŐ VAN, és emiatt próbálok is tényleg randizni és megismerkedni másokkal, de nem megy a dolog. Tény és való, hogy (majd a bejegyzésből megtudjátok) nem lehet komolyan venni a mai kor pasijait, ugyanakkor nekem olyan elvárásaim vannak, hogy sokan nem is felelnek meg.
Ami mondjuk megint nem gond, mert ugyanazt várom el a jövőbeni páromtól, amit én is teszek magamért. Legyen tiszta, ápolt, higénikus. Figyeljen oda a megjelenésére. Legyen egészséges, ne dohányozzon, valami testmozgás is legyen. Legyen képzett, legyen munkahelye, legyen elképzelése a jövőt illetően és akarja is ezeket megvalósítani. Ugye, hogy nem sok? Hát pedig úgy tűnik, hogy de. :D
Száz szónak is egy a vége, jelenleg munkát keresek megállás nélkül, kicsit depressziósan, kicsit csalódva a mai kor randizási szokásaiban, és komoly, ha meglátnék egy fxszt behánynék.
Ja, arról nem is beszélve, hogy milyen elmebeteg dolgok történnek mint azon a corn honlapon a magyar lányok fotózása és kommentelgetés. Milyen világban élünk? De ezt is majd egy következő bejegyzésben. Az a gond, hogy a férfiak azt hiszik nekik mindent lehet, mert (ha tetszik ha nem) fizikailag erősebbek. Hasonló felfogással rendelkezik az exem is, aki szerint szexelni akkor kell ha ő akar mert (szerinte) "a férfiaknak ettől indul jól a nap", az nem számít, hogy nekem lenne jobb dolgom egy munkanap kora reggel, ő erősebb fizikailag így nekem sok választásom nem volt. De tudjátok mit, írok erről is később, mert szeirntem fontos ezt a szex témát is kibeszélni, nem kellene, hogy tabu legyen.
Fú, jó sok mindenről akarok írni. Na majd meglátjuk, nem mintha most annyi dolgom lenne munkanélküliként.
Millió puszi nektek, köszönöm a kommenteket, kellemes maradék nyarat és vigyázzatok magatokra 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
