Először is, nagyon örülök hogy a kihívottjaim már elkezdték kitölteni a ki Spooktober kihívást!♥ Másodszor, túl vagyok a 3. félévem első ZH-ján, így már kicsit kezdem érezni, hogy jön a számonkérés, jön a véget nem érő tanulás. Bár elég elkeserítő a vizsgáim száma, viszont az ösztöndíj, a külföldi félév nagyon motivál, szóval remélem ezt a motivációt képes leszek átültetni a gyakorlatba is, és tudok majd jól teljesíteni. Mivel a mai napom elég laza, inkább délután lesznek programjaim, így most tudtam ismét egy kis időt szakítani a blogra.

Tehát, ha már a kihívottjaim elkezdték, én is belelendülök a Spooktober kihívásba, és következzen az első bejegyzés!

TEHÁT, A JÁTÉKSZABÁLYOK:

1) Ha elvállalod a Spooktober kihívást, tedd ki a táblát (fent) az összes ilyen témájú bejegyzésedhez!

2) A bejegyzéseidben linkeld be ezt a bejegyzést, hogy így minden érdeklődő meg tudja találni a leírást!

3) Szerintem kedves dolog minden egyes poszt után meghívni valakit, hogy vállalja el ezt a kihívást!:)

Mit jelent számodra a Halloween és az azt követő ünnepek (Mindenszentek, Halottak napja)? Milyen emlékek kötnek ezekhez a napokhoz? Milyen érzések fognak el, ha eljön az évnek ezen időszaka?

Bevallom, tegnap este már elkezdtem megírni ezt, viszont nagyon hamar egy elég szomorú hangulatú lett a bejegyzés, és órákon át sírtam, szóval azt inkább most kihagyom és megpróbálok objektív maradni.

Véleményem szerint az év legszomorúbb napjai a Mindenszentek és a Halottak napja – legalábbis nekem. Azokon a napokon kicsit magamba nézek, és elgondolkozom azon, hogy mégis mit értem el eddig az életemben. Sajnos nagyon sok családtagom sírját kell ilyenkor meglátogatni, és a legfájóbb pont anyai nagyapám, akit bár 5 éve vesztettem el, még mindig nem tudtam elfogadni a hiányát. Azonban, hogy tényleg ne kezdjek el megint sírni, néhanapján, mikor tanácstalannak érzem magam, elkezdek mesélni neki. Úgy, mintha itt ülne a kanapén. Elmesélem neki milyen volt a suli, milyen érzéseim vannak, milyen akadályokba ütköztem, vagy hogy mitől voltam boldog és vidám. Ha tanácstalan vagyok, akkor általában mire „ismertetem vele a problémát” rájövök a lehető legjobb megoldásra. Mintha valamilyen úton-módon segítene a papám, és a szívem mélyén már tudom, hogy mi a helyes döntés.

Szóval, ez számomra egy elég szomorú időszak. Kicsit pofánvág, hogy tényleg történhet bármi, és lehet, hogy egy-két hét múlva engem temetnek. Tudom, morbid, de bármikor jöhet egy baleset, és ki tudja ki lesz az a szerencsétlen, aki ártatlanul válik áldozattá. Vajon milyen értékeket közvetítettem a családtagjaim felé? A barátom felé? A barátaim felé?

Szerintem a Halloween egy kis móka, egy kis kaland a nagy depressziós napok előtt. Legalábbis én így élem meg, így szeretném. Bár még soha nem voltam Halloween buliba, idén lehet lesz lehetőségünk elmenni, és már most élvezem. Alig várom, hogy sminket készítsünk, hogy beöltözzünk és szórakozzunk egy kicsit. Szerintem mindannyian megérdemlünk egy kis szórakozást a komolyság előtt.

A Halloween amúgy egy kelta eredetű ünnep, és a kivándorló ír földművesek vitték magukkal Észak-Amerikába. Az ünnep eredete egyszerű, úgy gondolták, hogy október 31-én a legkisebb a „szakadék” a mi világunk és a túlvilág között, és ilyenkor a holt lelkek át tudnak térni hozzánk. Persze vannak a „rosszak”, akik szeretnének a halandókba bele költözni, az emberek pedig próbálták megakadályozni ezt. Úgy, hogy mindenféle ijesztő, fura, vicces és kreatív öltözékbe bújtak, azt remélték ezzel el tudják ijeszteni a gonosz szellemeket. Vagy legalábbis összezavarni őket. :D Ennek tudtában számomra nincs semmilyen negatív oldala az ünnepnek, szívesen részt veszek/vennék az ünneplésében.