Az elmúlt napokban nagyon proaktívnak éreztem magam, és ezt több tényezővel is alá tudom támasztani. Először is, sikerült egy új, kissé télies hangulatot hoznom a blogra, ami nekem nagyon tetszik, és remélem nektek is legalább annyira elnyeri a tetszéseteket, mint nekem. Emellett elkezdtem a saját design készítéssel foglalkozó oldalam szerkesztését, melyhez az oldalsó menüben megtaláljátok a linket. Konkrét célom, tervem nincs, csak nagyon kedvet kaptam a kódoláshoz, a fényképek válogatásához, és mivel nem szeretem a felesleges munkát, így létrehoztam egy platformot, ahol ezeket meg tudom veletek osztani!♥ Ezenkívül második alkalommal voltam matektanárnál, ugyanis tavaszi félévben vetem bele magam a gazdmatek rejtelmeibe, és szeretném kicsit jobbá tenni a jövőmet, így már most készülök rá lelkileg és matekügyileg egyaránt. És úgy vettem észre, hogy egész jó vagyok matekból. Mondjuk ez a minimum, ha már gazdasági képzésen vagyok.

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen bejegyzést hozzak ma, és eszembe jutott nagyon sok, már általam megígért, így ezek közül válogattam. Szeretném elmesélni nektek életem talán egyik legmeghatározóbb másfél évét, mely során sikerült megszereznem a B2-es jogosítványt.

Akik régebb óta követnek tudhatják, hogy anno 2017 tavaszán kezdtem meg a jogosítványom megszerzésének rendkívül izgalmas menetét, pontosabban beiratkoztam elsősegély tanfolyamra. Ismertem az oktatót, ismertem a csoporttársaimat, és az a pár óra, amit együtt töltöttünk minden értelemben értékes volt. Ezért is sikerült gond nélkül teljesítenem az első vizsgám.

Ezután következett a KRESZ, amire az eü vizsgám napján iratkoztam be. Mivel bejárós voltam, és általában délután 4-kor értem haza (jobb esetben), így csak az oktatás felére tudtam bemenni. Bár szerintem semmi értelme a KRESZ oktatásnak, nálunk kivetítették a tankönyvet, és az oktató igazából felolvasta, ami oda volt írva. Elvétve mondott néhány érdekességet, tanácsot, tippet, de ezen kívül semmi értelme nem volt. Nekünk a sárga könyvünk volt, és járt hozzá egy CD, amin a vizsgakérdésekhez „hasonló” kérdések voltak. Nos, én nem is tudom, ha 100 alkalommal nem ültem le és töltöttem ki a kérdéssort, akkor egyszer sem. A végére már kívülről tudtam minden egyes kérdésre a választ, beleértve a műszaki kérdéseket is, és könnyedén ment 70 pont. Amúgy KRESZ oktatáson ismertem meg barátomat is, szóval duplán izgalmasak voltak az órák!♥

Nemsokára következett a KRESZ vizsga, ahová az oktatónk másfél órával előbb odarendelt minket, de mivel a terembe nem tudtunk bemenni, és a város végén voltunk, így elszórakoztattuk egymást, és az a feszültség is elillant, ami mindannyiunkban megvolt. A vizsgakérdések amúgy egy az egyben egyezetek a CD-n található kérdésekkel, és én olyan fél óra alatt végeztem (ugyebár 1 kérdés 1 perc, és 55 kérdés van (ha jól emlékszem)). A KRESZ vizsgám is sikeres volt, 75 ponttal teljesítettem.

Ezután jött a fekete leves. Annál az oktatónál kezdtem el vezetni, aki a KRESZ oktatást tartotta. Megegyezésünk alapján nyárra időzítettük a vezetős órákat. Évek óta dolgozom nyáron, de mivel heti 3 napot, nagyon ritkán 4-et, ezért bőven lett volna időm vezetni. Csak az oktatóm nem úgy gondolta, mint én, és ha megbeszéltünk egy alkalmat, általában lemondta. Így történt az, hogy ha 3 hetente vezettem egy órát, az csoda volt.

Szeptemberben elkezdődött az iskola, így a vezetős alkalmak hétvégére korlátozódtak, de én már abban is benne voltam, hogy inkább utazok többet, csak legyen alkalmam vezetni, mert nagyon sűrű lett a program. Persze jött a szokásos megbeszéltünk egy időpontot, lemondta, nem mondott újat, stb. Elhúzódott. Végül oda jutottunk, hogy két hónap alatt nem vezettem semmit, és átiratkoztam egy olyan autós iskolába, amely abban a városban volt, ahol tanultam.

A 2. iskola olyan mottóval hirdette magát, hogy „jogosítvány akár egy hónap alatt”. Mert, elvileg, nálunk bármikor mehetsz vezetni, akár egymás utáni napokon is. Nagy fenét. Szintén hetente egyszer jártam, mivel mindenki akkor végzett iskolával amikor én, valamint buszhoz is voltam kötve. Volt, hogy az oktató megfeledkezett rólam, és volt, hogy emiatt több órával később értem haza.

Aztán végülis sikerült olyan fél év alatt levezetnem a 30 órát, küldtek vizsgára. Első alkalommal elismerem, hogy hibáztam, ugyanis felsorolni és nehéz lenne, mennyi hülyeséget csináltam (lefulladtam, megpadkáztam, nem raktam ki irányjelzőt, nem tudtam beparkolni). Kb két hétre rá, mentem második forgalmi vizsgámra, ahol megint megbuktattak, de az teljes pénzlehúzás volt. 10 percet vezettem, és az összes indok annyi volt, hogy a 30-as táblánál 32-vel mentem, ezért bukó. Könyörgöm.

Szóval ezután teljesen elment a kedvem a vezetgetéstől, és utáltam beülni az autóba. Erre rátett egy lapáttal, hogy apám teljesen undoritóan viselkedett velem, akárhányszor szóba került ez a téma. Mindig is hirtelenharagú volt, de néha már túl durván viselkedett velem. Értem én, hogy rengeteg pénzbe került a jogsi téma, de ha nem kapok időpontot, nem tudok elmenni vezetni. Őt pedig az zavarta, hogy én miért járok haza 4 órakor, és miért nem megyek el vezetni. Ezekből a kis szikrákból akkora tűz lett, hogy gyakran telefonok repültek, vagy pofonok csattantak, amiért én nem tudtam megtenni azt, amit ő elvárt tőlem. Amolyan lelki terrorba kerültem, és hiába nyugtatott utána azzal, hogy nem rám mérges, hanem erre az egész rendszerre, meg munkahelyi problémák, meg tudom is én, megviselt.

Tavasz végén átkerültem egy helyi autósiskolához, ám megint nem mentem vezetni, mert érettségi, szóbeli, és egyéb nyalánkságok vártak rám, ezt persze apám megint nem tudta megérteni, de nekem valahogy a jövőm fontosabb volt, mint egy rohadt vezetés. Mindegy. Szóval nyáron heti egy alkalommal vezettem, később ez heti 2 alkalom lett, végül októberben megint vizsgázó lettem. Harmadszorra sikerült a vizsgám, megdicsért az oktató, a vizsgabiztos is, bár csak egyikük tudta, hogy mi mindenen mentem keresztül jogosítványszerzés terén az elmúlt közel másfél év alatt.

Szóval sikeresen letettem a B2-es jogosítványt. Utolsó oktatómnál megszerettem a vezetést, és már nem az jut eszembe akárhányszor a volán mögé ülök, hogy mikor lesz a következő családi vita. Mivel időm nagy részét Budapesten töltöm, így elég ritkán vezetek, viszont ha igen, akkor nem a szomszéd utcába. Első utam egy tőlünk 50 km-re lévő város volt, ahová barátommal mentem, második kicsit kisebb, 30 km-es táv.

Minden ellenére, szeretek vezetni, és ha lehetőségem adódik, mindig teszek egy kört. Kikapcsol, elenged, érzem, hogy a magam ura vagyok, és nem mások kénye-kedve szerint kell mennem. Nem vezetek szabályellenesen, mindig tartom a sebességkorlátot, figyelek mindenre, nem vagyok veszélyes, csak mégis jól esik kicsit elszabadulni attól a sok szarságtól, ami amúgy körülvesz.