Csak én vagyok olyan, aki már hétfő reggel várja a péntek estét, aztán mikor oda kerül sor, hulla fáradtan rogyok le az ágyra, és semmi életerőm nincs belevágni a péntek illetve szombat estébe?

Teljesen összefolynak a napok ebben a nagy érettségi-lázban. Folyamatosan dolgozom ki a tételeket, és észre se veszem, hogy milyen kevés idő van vissza májusig. Mindenesetre szépen haladok a dologgal, aztán majd kiderül, mi lett belőle.

Éppen ezért gondoltam arra, hogy ma egy kicsit a továbbtanulásról, gimnáziumról szeretnék mesélni.

Ami azt illeti, én teljesen bele voltam őrülve egy bizonyos egyetem egy bizonyos szakába. Már kb egy éve azt hajtom, kétszer voltam nyílt napon és Education is részt vettem, minden lényegi információt össze szedtem a szakról, és már mindenki tudta, hogy mit szeretnék tanulni. Pontosan. Mindenki tudta csak én nem. Az egyetem gyönyörű volt, talán az egyik legmodernebb az országban, és február 14-én jött a gond. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy mégis milyen munkán lenne ha ott végzek, hol tudnék elhelyezkedni, stb. Oké, gimnázium utolsó évében elég érdekes kérdések, de ebből a szempontból fontosak voltak. Aztán rájöttem, hogy ha ott végzek esélyes, hogy Budapestre lennék korlátozva, amit nem szeretnék, és azt sem, hogy ugráltatva legyek. Mármint, hogy egyik helyről a másikra áthelyezve lenni. (? Ez így nagyon hülyén hangzik :D)

A jövőbeli életemről nincsenek nagy elképzelések, mindössze annyi, hogy a Balaton déli partján szeretnék élni, Zamárdi esetleg Balatonlelle a célállomás. Most sem lakok messzebb, kocsival kb 15 perc az út, de mégis, teljesen más élet van vidéken, a Balaton-parton, mint egy nagyobb városba. Arról nem is beszélve, hogy nyáron csodálatos az ottani élet, és nagyon boldog vagyok, hogy gyerekkorom során minden nyáron hetente mentünk a családommal, vagy barátokkal fürdeni.

Szóval, jelentkezési határidő előtti utolsó nap vettem egy páli-fordulatot, és teljesen megváltoztattam mindent, amit eddig megjelöltem. Első helyre a Budapesti Gazdasági Egyetem, Külkereskedelmi kar, Nemzetközi gazdálkodás került, angol nyelven. Remélem össze jönnek a dolgok, és ha úgy alakul, biztos tudtok majd olvasni erről is egy-két bejegyzést (feltéve, ha nem unom meg ezt a blogolós dolgot :D).

Amit még szeretnék megemlíteni az az, hogy a gimnáziumi képzésem néhány része egyenlő a nullával. Természetesen vannak példaértékű tanáraim, de igazi IQ titánok is vannak, akik konkrétan arra sem képesek, hogy órát tartsanak, tanítsanak, vagy hogy megjelenjenek az órán. Ilyen hozzáállás mellett nem értem, hogy várják el azt, hogy mi is teljesítsünk valamit. Én nem fogok tisztelni egy olyan tanárt, aki annyira nem tisztel minket, hogy legalább lead egy vázlatot, vagy valami.

Ti hogy vagytok ezzel? Nálatok milyen az oktatás?