A legfontosabb, amit szerintem tisztázni kell, hogy a toxikus kapcsolatban lévő személynek örökké fog tartani, hogy elfogadja, hogy "igen, toxikus kapcsolatban vagyok és ez nem jó nekem". Nekem a barátaim hónapokig, ha nem egy évig hallgatták a sírásom amikor heti rendszerességgel volt valami felesleges dráma, és után mondták, hogy ez nekem nem jó, szakítani kéne. Az elején még lazábban, de amikor fizikai bántalmazássá alakult a dolog, akkor erőszakosabbak lettek a barátaim is. Anyukámnak is meséltem néhány dolgot (nyilván a legkevésbé borzasztókat), sőt, ő is átélt velem egy esetet. (Ez az eset am az volt, hogy vidéken voltam, és bár nem laktunk együtt az exemmel volt kulcsa a lakáshoz, mert nem szerette a lakótársát és sok időt töltöt nálam. Szóval amíg én vidéken voltam, addig ő valamire berágott, és küldött üzenetet, hogy ő most elmegy a lakásba és mindenem, ami tőle van vagy hozzá kapcsolható, azt ő elviszi. Én felhívtam, kihangosítottam, anya végig hallgatta az egészet. Másnap együtt mentünk vissza Budapestre (mert utána anya-lánya program volt), és tényleg elvitt mindent ami hozzá köthető. Egy hét múlva vissza hozta, mintha semmi sem történt volna.)
Szóval több embertől is kaptam a segítő szándékú észheztérítést, de ez semmit sem ért. Ugyanis egy olyan mély szinten gyökerező hibás felfogásom volt, hogy mindent is meg tudtam magyarázni. Azért viselkedik így mert ez és az történt. Megmagyaráztam minden egyes cselekedetét, így számomra a reakciója jogos volt. Ugyanakkor, mindent meg is bocsátottam neki, gondoltam hibáznak az emberek, hibázhat ő is. Csak akkor még nem értettem meg, hogy van hiba és hiba közt is különbség.
Hogy nekem mi kellett ahhoz, hogy azt mondjam, tényleg igaza van másoknak? Hogy felismerjem, hogy egy teljesen téves megértésem volt a világról? Az, hogy külföldre költözzek. Vagy legalábbis ne legyünk ugyanabban a városban. A két és fél éves kapcsolat alatt rengetegszer szakított velem ilyen-olyan okok miatt. Ebből a tanulság számomra az, hogy ki kell lépni abból a környezetből, amibe bele lettünk kényszerítve. Szakítottunk, de egy hét múlva már kopogott az ajtón, hogy fogadjam vissza. Így nem lehet tovább lépni, sem tisztán látni.
Tehát, a környezetváltással jött a felismerés, hogy egyedül vagyok. Az van, amit én akarok. Azzal, hogy új országba kerültem, az lehetek, aki csak lenni akarok. Tiszta lapom van. És nem hagyhatom, hogy egy múltbeli személy határozza meg az én értékemet.
Így kezdődött el egy több hónapos folyamat, amely során sikerült visszaszereznem az önértékelésem, lett önbecsülésem, lettek standard-jeim, alapelvárásaim férfiak felé. Megtanultam, hogyan kezeljek bizonyos szituációkat, valamint arra is rájöttem, hogy ha én egy high value férfit akarok, akkor nekem is egy high value nőnek kell lennem. Ez elindította a fantáziám, gondolkoztam azon mit tudnék tenni ennek érdekében, de erről beszélek egy későbbi bejegyzésben.
Ez a több hónapos fejlődés még mindig nem ért véget. Továbbra is van rengeteg olyan lépcsőfok, amit muszáj megtennem, megtanulnom, leküzdenem, elengednem. Még nem tudom, hogy mikor tudom végre azt mondani, hogy "Igen, túl vagyok rajta", mert még nem tartok itt, de remélhetőleg egyszer eljön ez az idő is.
Na most, ebből az egész journey-ből kiindulva, szerintem barátok felé a legfontosabb tanács a türelem. Legyetek türelmesek afelé a barátotok felé, akiről ti már rég tudjátok, hogy toxikus kapcsolatban él. Ő még nem tudja, és sok ideig fog tartani, hogy tényleg megértse mi is történik.
Afelé pedig, aki toxikus kapcsolat elszenvedője, legyél reális. A "ha szeretne, ezt tenné, vagy ezt nem tenné" igaz. Te bántanád azt az embert, akit szeretsz? Tudom, de hisz ő szeret téged csak nem tudja kifejezni. Tényleg te akarsz lenni neki a boxzsák? A lábtörlő? A "hozzá bármikor mehetek ha kell" személy az életében? Ez nem szeretet. A barátaid szeretnek úgy ahogy vagy (pedig nekik még van valami döntési lehetőségük nem úgy mint a családnak), és nem várják el tőled, hogy alap dolgokat változtass meg magadon. Akkor miért oké az, ha a párod, aki elvileg ugyanúgy szeret, listát tud írni azokról a dolgokról, amiket neked szerinte meg kellene változtatnod? Nem jó, ha a szarcunami kiszámítható, a "highs are too high but the lows are very low" nem egészséges dinamika. Az a kicsi jó, amit néha tesz csak a te szemedben egy nagy jó dolog. Másoknak ez a bare minimum.
Nem visz el azért vacsorázni, nehogy valaki meglássa, hogy ő egy lánnyal van? Nincs pénze elmenni veled moziba, de minden pénteken iszik a haverokkal? Nem akar közös programot, csak dxgni? Nem látod mennyire nevetséges kifogásai vannak? És azt hiszed, hogy ez az ember szeret téged?
Számos olyan kapcsolatot látok magam körül, ami szerintem ugyanúgy toxikus mint az enyém volt, csak más okokból kifolyólag. Van olyan, aki belekényszerítette a barátnőjét a külföldre költözésbe, és van olyan is, aki azért tart ki a másik mellett, mert a lány nélküle nem lenne képes kb az életben maradásra (tehát szánalomból). Ezek a kapcsolatok (jobb esetben) előbb-utóbb véget fognak érni, ugyanis én hiszek benne, hogy ha valaminek működnie kell, akkor működni fog az első naptól, nem kell éveket várni arra, hogy jó legyen. Ha valami nem jó, akkor az a személy nem a te embered. Mást lehet boldoggá tesz, de téged nem fog soha. És ez így van rendjén. Csak annyit tegyél meg magadnak, hogy ezt az időpazarlást a lehető legminimálisabbra csökkented, és nem szenvedsz végig éveket egy olyan emberrel, aki láthatóan nem szeret téged.
Ne tessék magadra venni, ha nem vagy benne. Viszont nekem nagyon fontos volt a kemény odamondás. Ha csak egy embernek segített a kis kirohanás, már megérte. Járjatok nyitott szemmel. Az erőszak nem csak véraláfutásos szemben nyilvánul meg. Létezik verbális erőszak is, és érzelmi zsarolás is.
Puszi