Sziasztok. 

Na az előző bejegyzésemben írt motiváció addig is tartott, most eltelt fél év is megint itt vagyok. Bőven van mit megosztanom, és igazából már az sem érdekel, hogy olvassa-e ezt valaki, de kénytelen vagyok kiadni magamból ezt a sok mindent, ami felgyülemlett bennem az idők során.

Hogy mi is történt az előző bejegytés óta? Törökországba költöztem, most még csak tanulmányi okokból kifolyólag de szeretnék maradni munkavállalás során is, egy hónappal a kijövetelem követve (ismét) szakítottam az ex-barátommal, érdekelt lettem a vallásban és rájöttem, hogy továbbra is ugyanabban a shithole-ban vagyok, amiben eddig voltam. 

Szinte fel se fogom, hogy közel 7 hónap telt el, mennyi minden történt mégis túl gyorsan múlik az idő, kicsit úgy is érzem, mintha nem használtam volna ki 100%-ban ezt a 7 hónapot. 

Igazából minden kapcsolódik, és gondoltam most megpróbálom összegyűjteni a dolgokat, hátha én is kapok egy kicsit tisztább képet mert most jelenleg retek szar kedvem van, és ez lehet tudna kicsit segíteni. Olvass tovább, de hosszú lesz.

Trigger warning: mentális egészség, bántalmazás (érzelmi, fizikai), terápia, szókimindás, és a saját hülyeségem beismerése

Sziasztok!

Hát mit ne mondjak, nagyon motivált lettem most a blogolással kapcsolatban, és most képes vagyok emberi időn belül hozni a következő posztot. Persze ez annak is betudható, hogy Sziasztok!

Hát mit ne mondjak, nagyon motivált lettem most a blogolással kapcsolatban, és most képes vagyok emberi időn belül hozni a következő posztot. Persze ez annak is betudható, hogy bőven lenne mással foglalkoznom, de hát ha most ezt érzem jónak, akkor ez lesz.

Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, jelzem, hogy szeretném kicsit összerendszerezni a bejegyzésket. Nyilván nem fogom mind a 130+ bejegyzést újra taggel-ni, viszont a cikkek részbe tervezek egy átláthatóbb, átfogóbb kinézetet, ahol jobban össze tudom majd gyűjteni a bejegyzéseket a különböző témákról, így számotokra is elérhetőbbek lesznek a bizonyos tartalmak. 

Sziasztok!

Tudom tudom, ígérek mindig fűt-fát, aztán nagy sehol semmi. Kurva elfogalt vagyok, és a blogoláshoz, íráshoz van a legkevesebb energiám - meg néha kedvem is. Ez egy olyan hely, ahol őszinte vagyok, elsősorban magamhoz, és ezek a pillanatok nehezek, és muszáj lelkileg kicsit felkészülnöm akárhányszor errefelé akarok járni. 

Ami sokat segít, hogy néha belebotlok egy-egy bejegyzésembe amit mostmár 4 (!!) éve írtam, és valamiért teljesen azt hittem, hogy én márpedig tudom mi az élet, okos vagyok, megmondom, hát kurvára nem. Mostani fejemmel látom, hogy tökre fogalmam sem volt, hogy mik történhetnek meg velem, mi fog megtörténni, kikkel keveredek össze és milyen gondolatok indulnak meg bennem. Szóval bárki, aki azt hitte hogy én 19 évesen ki akartam őt oktatni az élet nagy dolgairól - bocsi.

Mégis, jó látni, hogy mennyivel más lett a felfogásom. Igaz, akkor sem voltam hülye, de én érzem a különbséget, és ez jó érzéssel tölt el. Arra viszont emlékszem hogy előszeretettel írtam olyan témákról, amikről tudtam, hogy megosztó, mert mindig is szerettem a drámát.. :D Vagy legalábbis egy jó beszélgetést elindítani. 

Viszont, rengeteg tervem van az online blogolással kapcsolatban. Még nem tudom hogyan, s minként, de szeretnék visszatérni, kicsit másképp. Mindenképp maradna a blogos stílus, viszont tervezek egy angol nyelvű platformot is elindítani, valószínűleg egy másik tárhelyen (még nem tudom mi lesz). Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a mentális egészségre, a dolgok kibeszélésére, legyen ez a hely (meg majd idővel a másik) egy safe place. 19 évesen nagyon örültem volna, ha csak olvasni tudtam volna arról valaki mit gondol arról a témáról, ami engem például zavar.

Igaz, jó pap is holtig tanul, de most már úgy érzem sikerült úgy megismernem magam, és megtalálni az utam valamennyire, hogy erről beszélni tudjak. Szeretném ezt a sok gondolatot, ezt az utat bemutatni nektek, és megosztani azokat a tartalmakat, videókat, könyveket amiket én is használtam annak érdekében, hogy most az lehessek, aki. Tervezek több témát, mint péládul egy toxic kapcsolat után megtalálni önmagunkat, személyes tér és határok fontossága, énkép, barátok, önértékelés, stb. Ezek mind olyan dolgok amik szerintem bármilyen korban hasznosak lehetnek, bárkinek. 

Remélem lesz olyan középsulis aki ide téved, és itt is marad egy kicsit. Nézz bele mik kerültek ki ide, mert nem olyan rég én is gimis voltam, és hidd el, ha valami a fejembe volt, az ide is kikerült.

Ha jutottam valamire az angol nyelvű bloggal, jelezni fogom. Addig is mindenkinek sok sikert az új tanévhez. 

Sziasztok 

Nem szeretnék nagyon részletekbe merülni, ugyanis rengeteg minden történik az életemben, és egy alapos takarítás és ráférne a blogra. Viszont, hosszas mérlegelés után úgy döntöttem indítok egy új szekciót, ez peddig a "Letters" rész lesz. Ide (többek között a pszichológusom tanácsára megírt) leveleket fogom posztolni, amiket nyilván soha nem adok oda a címzettnek, de az én kis lelki világomnak nagyon jó szolgálatot fognak tenni. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a levelek valószínűleg angolul fornak megíródni, ugyanis angolul éltem át ezeket a pillanatokat (külföldi személyekkel). Ha nem tetszik, nem kell olvasni.

Ugyanakkor, őszintén rettentően hálás vagyok, hogy ez a blog megszületett és a mai napig "él". Kicsit a múltamba való visszatekintés, és bár mostanában tényleg nem voltam aktív, a történetem valamennyire itt van, leírva. Ezt nem sokan mondhatják el.. 

Szeretném, hogy mindenkinek, aki ide keveredik csodálatos napjai, hetei, hónapjai legyenek, minden álmotok váljon valóra, és ígérem, én megteszem a tőlem telhetőt, hogy löketet adjak. 

Óriási puszi mindenkinek

Sziasztok! 

MIK VANNAK! Vagy pontosabban mik nincsenek?

Eltelt újabb fél év mióta legutóbb itt jártam, de úgy érzem megint van egy ilyen blogos késztetés bennem.

Szeretnék kicsit visszatekinteni erre a blogolós korszakra. 2018-19 volt az az időszak, amikor még Finnországi cserediákságom előtt nagyüzemi szinten toltam a bordahajtogató-t. Akkor azt hittem, hogy valami nagy dolgot csinálok, próbáltam netes közösséget építeni, de ez amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Jött a cserediákság (amiről akartam millió posztot írni de nem jött össze), covid, kötlözés kétszer, barátom, mesterképzés, munkahelyváltás, kicsit felnött élet. Nem könnyű ezt mind összehangolni. A napokban láttam egy videót tiktokon amiben egy srác arról beszélt, hogy ő gyerekként azt hitte, hogy a 20+ évesek már összeszedték magukat, de hamar rájött, hogy ez nem így van. Na pontosan így érzem magam én is. :D 

A tiktokról meg csak annyit, hogy ha jó dolgokra használod szerintem tud nagyon is edukatív lenni. Van egy lány például aki hetente rak fel egy 1 perces videót amiben arról beszél, hogy "What happened in the world last week?", leginkább olyan hírek amik nagy eséllyel nem kerülnek be a híradóba. Szóval, szerintem, ha nem a 14 évesek, gyökér influenszerek táncolós-kihívásos-idióta videóit nézed, akkor semmi gond azzal ha használója vagy ennek az appnak. 

Szóval tavaly nyár óta járok pszichológushoz, rengeteg mindent tanultam, sok minden történt és szeretném ezt a tapasztaltot összefoglalni magamnak. Na és hát, erre tökéletes ez a blog. Nem tudom hányan vagytok akik még rendszeresen jártok ide - statisztikák alapján vagytok még páran, ezért ezer hála és köszönet -, számotokra lehet lenne szintén valami értelme elolvasni ezeket a bejegyzéseket. 

A következő időszakban (talán hetekben?) szeretném kicsit rendbe rakni a blognak a struktúráját, kitörölni azokat a dolgokat amiket nem szeretnék már a "nagy nyilvánosság" elé tárni, átláthatóbbá tenni a bejegyzéseket, stb.

Az utóbbi időben nagyon belemerültem a personal development témába (szeretnék erről is írni), és itt találkoztam a journaling fogalmával és fontosságával. Én nem vagyok az a típus, aki naponta le tud ülni és írni arról, hogy mi történt mit éreztem, de most valahogy megszállt valami és rájöttem, hogy itt a blog, itt a tökéletes felület arra, hogy kiírjam magamból ami kikészít/érdekel/feszültté tesz/boldoggá tesz, sőt, talán még hasznos is lehet valakinek aki elolvassa ezt a cikket.

Sajnos számomra a nagy bloggerkedés leáldozott már, nem tudok annyira elkötelezett és aktív lenni, hogy egy itteni közösséget fenntartsak. Így pls tekintsük úgy ezt a blogot mint személyes naplóm, ahol időnkétn megosztok ezt-azt, legrosszabb esetben én leszek nektek a "rossz példa" haha. 

Szóval igen, millió és egy dolog van amiről szeretnék beszélni nektek, remélem készen álltok és ha nem is térünk vissza a 4-5 éve létező közösséghez, akkor tekintsük ezt a helyet egy "safe place"-nek, ahol tényleg mondhatsz bármit, megoszthatsz bármit, ha úgy alakul akkor megbeszéljük. Safe place nekem és nektek is. 

Vigyázzatok magatokra, az élet szép és jó, rossz idők jönnek-mennek.