139 - Language learning 101
Sziasztok!
Hát mit ne mondjak, nagyon motivált lettem most a blogolással kapcsolatban, és most képes vagyok emberi időn belül hozni a következő posztot. Persze ez annak is betudható, hogy Sziasztok!
Hát mit ne mondjak, nagyon motivált lettem most a blogolással kapcsolatban, és most képes vagyok emberi időn belül hozni a következő posztot. Persze ez annak is betudható, hogy bőven lenne mással foglalkoznom, de hát ha most ezt érzem jónak, akkor ez lesz.
Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, jelzem, hogy szeretném kicsit összerendszerezni a bejegyzésket. Nyilván nem fogom mind a 130+ bejegyzést újra taggel-ni, viszont a cikkek részbe tervezek egy átláthatóbb, átfogóbb kinézetet, ahol jobban össze tudom majd gyűjteni a bejegyzéseket a különböző témákról, így számotokra is elérhetőbbek lesznek a bizonyos tartalmak.
2023.09.03. 13:47, Kathryne |
138 - Press that restart button!
Sziasztok!
Tudom tudom, ígérek mindig fűt-fát, aztán nagy sehol semmi. Kurva elfogalt vagyok, és a blogoláshoz, íráshoz van a legkevesebb energiám - meg néha kedvem is. Ez egy olyan hely, ahol őszinte vagyok, elsősorban magamhoz, és ezek a pillanatok nehezek, és muszáj lelkileg kicsit felkészülnöm akárhányszor errefelé akarok járni.
Ami sokat segít, hogy néha belebotlok egy-egy bejegyzésembe amit mostmár 4 (!!) éve írtam, és valamiért teljesen azt hittem, hogy én márpedig tudom mi az élet, okos vagyok, megmondom, hát kurvára nem. Mostani fejemmel látom, hogy tökre fogalmam sem volt, hogy mik történhetnek meg velem, mi fog megtörténni, kikkel keveredek össze és milyen gondolatok indulnak meg bennem. Szóval bárki, aki azt hitte hogy én 19 évesen ki akartam őt oktatni az élet nagy dolgairól - bocsi.
Mégis, jó látni, hogy mennyivel más lett a felfogásom. Igaz, akkor sem voltam hülye, de én érzem a különbséget, és ez jó érzéssel tölt el. Arra viszont emlékszem hogy előszeretettel írtam olyan témákról, amikről tudtam, hogy megosztó, mert mindig is szerettem a drámát.. :D Vagy legalábbis egy jó beszélgetést elindítani.
Viszont, rengeteg tervem van az online blogolással kapcsolatban. Még nem tudom hogyan, s minként, de szeretnék visszatérni, kicsit másképp. Mindenképp maradna a blogos stílus, viszont tervezek egy angol nyelvű platformot is elindítani, valószínűleg egy másik tárhelyen (még nem tudom mi lesz). Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a mentális egészségre, a dolgok kibeszélésére, legyen ez a hely (meg majd idővel a másik) egy safe place. 19 évesen nagyon örültem volna, ha csak olvasni tudtam volna arról valaki mit gondol arról a témáról, ami engem például zavar.
Igaz, jó pap is holtig tanul, de most már úgy érzem sikerült úgy megismernem magam, és megtalálni az utam valamennyire, hogy erről beszélni tudjak. Szeretném ezt a sok gondolatot, ezt az utat bemutatni nektek, és megosztani azokat a tartalmakat, videókat, könyveket amiket én is használtam annak érdekében, hogy most az lehessek, aki. Tervezek több témát, mint péládul egy toxic kapcsolat után megtalálni önmagunkat, személyes tér és határok fontossága, énkép, barátok, önértékelés, stb. Ezek mind olyan dolgok amik szerintem bármilyen korban hasznosak lehetnek, bárkinek.
Remélem lesz olyan középsulis aki ide téved, és itt is marad egy kicsit. Nézz bele mik kerültek ki ide, mert nem olyan rég én is gimis voltam, és hidd el, ha valami a fejembe volt, az ide is kikerült.
Ha jutottam valamire az angol nyelvű bloggal, jelezni fogom. Addig is mindenkinek sok sikert az új tanévhez.
2023.09.01. 22:53, Kathryne |
137 - A soul full of sunshine
Sziasztok
Nem szeretnék nagyon részletekbe merülni, ugyanis rengeteg minden történik az életemben, és egy alapos takarítás és ráférne a blogra. Viszont, hosszas mérlegelés után úgy döntöttem indítok egy új szekciót, ez peddig a "Letters" rész lesz. Ide (többek között a pszichológusom tanácsára megírt) leveleket fogom posztolni, amiket nyilván soha nem adok oda a címzettnek, de az én kis lelki világomnak nagyon jó szolgálatot fognak tenni. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a levelek valószínűleg angolul fornak megíródni, ugyanis angolul éltem át ezeket a pillanatokat (külföldi személyekkel). Ha nem tetszik, nem kell olvasni.
Ugyanakkor, őszintén rettentően hálás vagyok, hogy ez a blog megszületett és a mai napig "él". Kicsit a múltamba való visszatekintés, és bár mostanában tényleg nem voltam aktív, a történetem valamennyire itt van, leírva. Ezt nem sokan mondhatják el..
Szeretném, hogy mindenkinek, aki ide keveredik csodálatos napjai, hetei, hónapjai legyenek, minden álmotok váljon valóra, és ígérem, én megteszem a tőlem telhetőt, hogy löketet adjak.
Óriási puszi mindenkinek
2023.07.15. 23:54, Kathryne |
136 - New plans for the future
Sziasztok!
MIK VANNAK! Vagy pontosabban mik nincsenek?
Eltelt újabb fél év mióta legutóbb itt jártam, de úgy érzem megint van egy ilyen blogos késztetés bennem.
Szeretnék kicsit visszatekinteni erre a blogolós korszakra. 2018-19 volt az az időszak, amikor még Finnországi cserediákságom előtt nagyüzemi szinten toltam a bordahajtogató-t. Akkor azt hittem, hogy valami nagy dolgot csinálok, próbáltam netes közösséget építeni, de ez amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Jött a cserediákság (amiről akartam millió posztot írni de nem jött össze), covid, kötlözés kétszer, barátom, mesterképzés, munkahelyváltás, kicsit felnött élet. Nem könnyű ezt mind összehangolni. A napokban láttam egy videót tiktokon amiben egy srác arról beszélt, hogy ő gyerekként azt hitte, hogy a 20+ évesek már összeszedték magukat, de hamar rájött, hogy ez nem így van. Na pontosan így érzem magam én is. :D
A tiktokról meg csak annyit, hogy ha jó dolgokra használod szerintem tud nagyon is edukatív lenni. Van egy lány például aki hetente rak fel egy 1 perces videót amiben arról beszél, hogy "What happened in the world last week?", leginkább olyan hírek amik nagy eséllyel nem kerülnek be a híradóba. Szóval, szerintem, ha nem a 14 évesek, gyökér influenszerek táncolós-kihívásos-idióta videóit nézed, akkor semmi gond azzal ha használója vagy ennek az appnak.
Szóval tavaly nyár óta járok pszichológushoz, rengeteg mindent tanultam, sok minden történt és szeretném ezt a tapasztaltot összefoglalni magamnak. Na és hát, erre tökéletes ez a blog. Nem tudom hányan vagytok akik még rendszeresen jártok ide - statisztikák alapján vagytok még páran, ezért ezer hála és köszönet -, számotokra lehet lenne szintén valami értelme elolvasni ezeket a bejegyzéseket.
A következő időszakban (talán hetekben?) szeretném kicsit rendbe rakni a blognak a struktúráját, kitörölni azokat a dolgokat amiket nem szeretnék már a "nagy nyilvánosság" elé tárni, átláthatóbbá tenni a bejegyzéseket, stb.
Az utóbbi időben nagyon belemerültem a personal development témába (szeretnék erről is írni), és itt találkoztam a journaling fogalmával és fontosságával. Én nem vagyok az a típus, aki naponta le tud ülni és írni arról, hogy mi történt mit éreztem, de most valahogy megszállt valami és rájöttem, hogy itt a blog, itt a tökéletes felület arra, hogy kiírjam magamból ami kikészít/érdekel/feszültté tesz/boldoggá tesz, sőt, talán még hasznos is lehet valakinek aki elolvassa ezt a cikket.
Sajnos számomra a nagy bloggerkedés leáldozott már, nem tudok annyira elkötelezett és aktív lenni, hogy egy itteni közösséget fenntartsak. Így pls tekintsük úgy ezt a blogot mint személyes naplóm, ahol időnkétn megosztok ezt-azt, legrosszabb esetben én leszek nektek a "rossz példa" haha.
Szóval igen, millió és egy dolog van amiről szeretnék beszélni nektek, remélem készen álltok és ha nem is térünk vissza a 4-5 éve létező közösséghez, akkor tekintsük ezt a helyet egy "safe place"-nek, ahol tényleg mondhatsz bármit, megoszthatsz bármit, ha úgy alakul akkor megbeszéljük. Safe place nekem és nektek is.
Vigyázzatok magatokra, az élet szép és jó, rossz idők jönnek-mennek.
2023.04.09. 11:50, Kathryne |
135 - Better later than never
Üdv Mindenkinek!
Nem is tudom hol kezdjem. Igazából nem is szeretném elkezdeni. Órákat tudnék mesélni arról, hogy mi történt velem az elmúlt 2-3 évben. Rengeteg minden változott, és én is.
Fontosnak tartom megemlíteni, így végzett, diplomával rendelkező emberként aki ősztől kezdi a Mesterképzést, hogy hiába a kor és a papír, nem nőtt be a fejem lágya. Ne higgyetek azoknak akik azt mondják "már pedig én tudom". Senki se tudja.
Az elmúlt pár év rendkívül érdekes volt. Eltöltöttem egy évet Helsinkiben, lett ott egy félig-barátom akivel hazajövetelem után pár hónappal abba is maradt a beszélgetés. Aztán lett egy másik barátom, aki hozzám képest ég és föld, és most nem nagyon tudom, hogy mi van velünk. Ha egy tanácsot adhatok, tényleg csajok, hagyjátok ki az "arab fázist" az életetekben, mert a kultúra, vallás és tradíció annyira erős, hogy még én is bele törtem.
Kicsit úgy érzem hogy lehetőségem volt megtapasztalni milyen egy ténylegesen abusive (bántó??) kapcsolat. SZAR. Nem lehet szépíteni, komoly mentális problémákat okoz az ilyen és a végén azon kapom magam, hogy minden az én hibám, én bxsztam el, nekem kell változtatni, stb. Ez nem egészséges, ez nem jó, és egy szerető, őszinte kapcsolatban ilyen NINCS. Ha ilyesmit tapasztaltok, akkor hallgassatok rám mint egy jött-ment régi bloggerre, és húzzatok el onnan. Nem kell, hogy az értékes időnket, energiánkat és személyiségünket olyan emberekre pazaroljuk, akik ezt nem is akarják megérdemelni.
Egy hónapja járok pszichológushoz, életem egyik legjobb döntése eddig. Mondjuk bele tartozik hogy a cég állja, szóval nem kell kifizetnem 30 ezreket alkalmanként. De tényleg aranyat érnek a jó szakemberek. Az eltelt egy hónap alatt sikerült kicsit belelátni magamba, feltérképezni a dolgokat és elfogadtatni magammal hogy igen, ez egy abusive kapcsolat volt, amiből a saját érdekem kilépni.
Nagyon szar. Szavakba nem tudom önteni milyen szar. De nincs mit tenni. Valakinek muszáj döntéseket hoznia, és az egyetlen akit itt érdekel, hogy én hogy érzem magam és velem mizu, az én vagyok (sajnos). Mondjuk lehet néhány hét múlva már teljesen másképp lesznek a dolgok, meglátjuk.
Nem is tudom mit mondjak. Mit keres itt napjában 300 ember? Mit csináltok itt? :D Ne mondjátok, hogy ennyire megnyerő az évekkel ezelőtt írt posztáradatom, mert fejjel megyek a falnak.
(Köszi mindenkinek, tényleg, de szerintem bugos a Gportál. Ha mégnem, köszi hogy tartjátok bennem a lelket)
Lehet visszatérek, mert ez a "journaling" elképesztően sokat számít. Még akkor is sokat számítana ha senki nem látogatná ezt a blogot. Ki tudom adni magamból ami bennem tombol, és lehet erre lett volna szükségem már egy fél éve. De valamiért nem mertem visszajönni, talán mert azt hittem, hogy korábban felépítettem valamit aminek most vége? De kinek is akarok én magyarázkodni? Az meglepő, hogy még mindig van G-portál.
Sablon szöveg, cserék nyugodtan vegyetek le ha látjátok hogy élek, úgysem fogok olyan aktív lenni mint korábban. Bocsi. De átrendeződtek a dolgok, és ez a platform jelenelg arra szolgál, vagy talán fog szolgálni, hogy az én kis mentális egészségemnek hódoljak kicsit.
Rengeteg minden történt, szeretnék mesélni is, de nem tudom hol kezdjem. Nem is tudom, hogy kellene-e vagy nem. Feltépni a régi sebeket? Szerintem inkább fogok írni arról, hogyan rázzuk gatyába saját magunkat, mert ez az, amire nekem egy hónapja szükségem volt, ez az amit éppen felfedezek és amit a saját magam kárán tanulok éppen. Szóval ha érdekel ilyen egészséges önértékelés, magunk megfelelő kategorizálása, hogyan nézzük jó érzéssel a tükörbe és társai, akkor néha nézz vissza, mert lehet lesz valami számodra. DE nem ígérek semmit, totál szét vagyok esve és lehet legközelebb megint egy év múlva jutok ide.
Addig is, mindenkinek a legjobbakat, szeressétek egymást és mutassátok meg a számotokra fontos emberknek, hogy mennyit jelentenek nektek.
Ölelés, puszi, Kathryne
Utóirat: Ha van valaki aki eddig elolvasta, dobjatok egy üzenetet valahova, hogy mi történik éppen veletek, mit olvastok itt, mi jár a fejetekben, bármi.
Utóirat 2: A HTML-hez és CSS-hez való minden tudásom a ködve veszett, egyszer ha újra értek hozzá csinálok valamit, addig is marad ez a semmilyen kinézet. (Tipp: foglalkozzatok a skill-jeitekkel, jól fog jönni később)
2022.07.25. 21:08, Kathryne |
|