Nagyon jól haladok az új kinézettel, és bár semmi bajom nincs ezzel a tengeres színvilággal, valami blogosabbra vágyom. Ha értitek mire gondolok. A DBK-n kicsit többet fogok majd mesélni az új kinézetről, de elöljáróan annyit elmondok, hogy egy blogspot-témájú kinézetet szeretnék áthozni G-Portálra. Ez elsőre elég hülyén hangzik, meg kérdezhetnétek, hogy mégis miért? Nos, BS-en rengeteg olyan modul van, ami nálunk nincs, például (legolvasottabb bejegyzések, alap címkefelhő, bejegyzés ajánló, témakör ajánló, stb stb), melyek közül nyilván nem lehet mindent megvalósítani, de én szeretném. Szóval munkálkodom rajta, ha bárki érdeklődését is felkeltette a történet, akkor az oldalmodulban megtalálja a linket a DBK-ra.:)

Szóval ismét egy storytime bejegyzéssel érkeztem, mint eddig mindig. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de utálom amikor valaki többnek vagy jobbnak hiszi magát (mérföldekkel) másoknál, mint amennyit valójában ér/tud. Gyűlölöm, amikor valaki csak azért gondolja magát értékesebb embernek, mert ő csinált valamit, amit én nem (mondjuk ő sem íjászkodott még szóval.. :D).  

Tegnap lement az utolsó kör a negyedéves számonkérésből, megírtam az utolsó ZH-m, és prezentáltam is az egyik órán. A ZH nem volt egy nagy nehézség, egy kötelező de semmitérő tárgyról van szó, amiből a többi csoport nem is ZH-t írt, hanem filmelemzést. Én kifejezetten örültem annak, hogy a ZH-n mindössze 2 kifejtős kérdés volt, mások viszont teljes felháborodással vágtattak be a terembe, és minden szitokszót elmondtak a tanárra, amiért nekünk ZH-t kell írni. Könyörgöm. Az egyik kérdés az volt, hogy írjak le bármit, amire emlékszem az órán elhangzottak közül, második oldalon meg egy önreflexió volt az órán megbeszélt elvek alapján. Biztos jobb lett volna egy 5 oldalas filmelemzést írni egy 50 éves filmről. :D Na mindegy.

A következő órát angolul vettem fel, ahol csapatokra lettünk osztva, minden csapat kapott egy témakört és azt kellett ismertetni. Rendkívül egyszerű volt a téma, különböző országok gazdasági kultúráját kellett bemutatni, emellett régióra jellemző információkat és ennyi volt. Na és ekkor kaptam agyfaszt.

Van egy srác és egy lány akik egy csapatba kerültek, és mindketten azt hiszik hogy ők az atyaúristenek. A srác (fél/egy) évig kint volt Kanadában, az a minimum hogy tud angolul beszélni. A lány meg szimplán csak okos és jó a nyelvérzéke (amivel semmi baj nincs), de egyik sem ad okot arra, hogy amíg mások prezentálnak addig ők pofákat vágjanak.

Soha nem tartottam magam egy tökéletes angolt beszélőnek, viszont tisztában vagyok azzal, hogy mit tudok, milyen a kiejtésem, és az elmúlt évek alatt már nemes egyszerűséggel tudom ignorálni és leszarni jó magasról az ilyen embereket. Viszont volt olyan, aki nem volt erre képes.

Az egyik lány (ha jól tudom angolul is tanul (ergo nem csak ezt az egy órát vette fel angolul, mint én)) nagyon ideges és lámpalázas volt mikor prezentált. Feltételezem, hogy nem lehet síkhülye, ha már volt bátorsága angolul tanulni bármelyik szakot a karon, de azért na, mindenki lehet lámpalázas, főleg ha 20 ember előtt kell prezentálni valamit. Értem én, hogy ezzel csak a nagybetűs életre akarnak felkészíteni minket, de ettől most tekintsünk el.

Szóval a lány néha nem kapott levegőt, halkan beszélt, összetévesztett sorokat, vagy szavakat, de mindig kijavította magát. Eközben az említett két személy körül az egyik majdnem elaludt (?), a másik meg forgatta a szemét, és teljes pontossággal láttam benne hogy mélységesen elítéli ezt a lányt. Aki semmi rosszat nem tett, csak nem olyan jó a nyelvérzéke mint annak.

Egyik barátnőm is mélyen érintette, hogy amíg ő prezentált addig is látta hogy a lány (akivel amúgy mindketten beszélőviszonyban vagyunk, szóval kurva nagy pofa kell ahhoz, hogy azokat az embereket is kifigurázd akiket elvileg bírsz:D) szánalommal figyelte a mindössze pár perces előadást. Később megkérdezte, hogy mi volt ez a nagy leszarom stílus, mire a válasz annyi volt, hogy nem volt szép a dia, nem volt benne semmi érdekes. Na itt azt hittem felkötöm magam, értem én, hogy lehetett volna sokkal szebben megcsinálni barátnőmnek a bemutatót, de ne egy olyan lány ossza az észt, aki nem csak hogy egy tájképre mindenféle esztétikai szempontot elkerülve bevágott néhány metálzenekaros képet (??:D:D), de olyan szinten szarta telibe az alaptémát, a különböző országok gazdasági kultúráját a kis zenekarjaival, hogy élmény volt nézni. És egy ilyen ember forgatja a szemét, egy ilyen ember ítéli el mások munkáját, aki amúgy legalább képes volt a témáról beszélni.

Tudom, hogy soha nem lesz mindenki egy szinten, és tudom hogy nekem is elég sokminden az arcomra van írva, főleg ha kárörvendek, viszont azért tudom hol a helyen. Tudom, hogy nem fogok úgy kritizálni mást, hogy én sem tettem meg mindent amit tudtam volna, és hiába lennék jobb valamiben, nem nevetnék ki senkit sem. Itt egy egyszerű példa, ha lenne valaki aki elkezdene íjászkodni (nyilván az elején azt sem tudná mit melyik kezével tegyen), nem röhögném képen és forgatnám a szemem, mert én már „tudok”, hanem oda mennék és segítenék neki. Utálom, amikor ismeretlenből ossza valaki az észt és aláz meg másokat.