Hát, eljutottunk ide is. Ma van egy éve, hogy közzétettem az első bejegyzésem, azóta pedig rengeteg mérföldkő lett az életemben. A bejegyzéseimen keresztül valamennyire megismerhettetek, és bár tényleg szeretném megtartani az anonimitást, úgy érzem mégis eléggé ismerjük már egymást. Legalábbis ti engem.

Az elmúlt egy évben meséltem nektek a gimiről, a felvételiről, az érettségiről és az egyetemi tanulmányaimról is. Szó került barátokra, barátságra, emberekre, akik ki-be jártak az életemben ez idő alatt. Kicsit jobban belegondolva, lehet feledésbe is merülne akár R egykori viselkedése velem, vagy az a sok történet, amit csak itt meséltem el. Jelentőségük igazából nincs, amolyan délutáni kávé mellé férnek el, mégis, nekem gyakran jót tett a lelkemnek az, hogy mesélhettem.

Rengeteg helyen jártam, amikről sikerült olyan tartalmas beszámolót írnom, hogy ha valamikor szeretném kicsit újra átélni akár Szlovéniát, akár valamelyik kalandos pesti estét, csak megkeresem azt a bejegyzést, és máris hónapokat repültem vissza az időben.

Meséltem nektek a jogosítványszerzésem rögös útjáról, és remélem végtére is sikerült néhány tanácsot adnom a sorstársaimnak. :D

Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy tényleg ennyien látogattátok az oldalt (egy év alatt közel 10000) látogatóm lett. Régebben naponta írtam (reqiuem), ezen a blogon már valamelyest visszafogtam magam, és nem akartam feleslegesen írni a sorokat (előzőleg  gyakran csak azért írtam bejegyzést, hogy meglegyen a napi egy, tartalma nem igen volt). Mostanra már élvezetből írok, és kicsit olyan, mintha egy nagyon érdeklődő barátnak mesélném a napjaimat. Tudom, hogy néha elég nagyok a kihagyások, de annyi új benyomás van az életemben, hogy higgyétek el én is örülök, ha végre bejegyzést tudok írni.

Szóval, szeretnék köszönetet mondani minden kedves látogatómnak, leginkább a visszatérőknek. Köszönöm, hogy vagytok, remélem még sokáig együtt leszünk!:)

Végre, ilyen hosszú idő után ismét sikerült ide keverednem. Rengeteg minden történt az elmúlt hetekben, nem is tudom hogyan fogok mesélni mindenről. Február 11-én megkezdődött számomra a 2. szemeszter, ezzel együtt a tanulás, az egyetemi bulik, és sajnos ez a reggel 8-tól este 5-ig suliban vagyok dolog is. Ezeket leszámítva viszont nagyon örülök, hogy újra napi szinten találkozhatok az ottani barátaimmal.
De a lényeg. :D

Sajnos a Valentin napot nem tudtuk semennyire sem megünnepelni (itt szeretnék kiszállni ebből a harcból, hogy nem magyar ünnep, meg minek ünnepled, szerintünk egy romantikus vacsora és egy kedves ajándék bele fér az év elejébe), így másnap, pénteken barátom eljött Budapestre, és elmentünk vacsorázni. Másnap, szombaton kora reggel indultunk Bécsbe, ahol eltöltöttük talán életünk legjobb hétvégéjét.

Engem valamiért most februárban talált meg ez az új évi motivációs dolog. Már több bejegyzésben említettem mennyi célom van erre az évre, és most az egyik ilyen „célom” szeretném kicsit jobban kifejteni. Már régóta terveztem megírni egy ilyen bejegyzést, és emellett azt is szerettem volna, hogy az információ releváns legyen, ergo nem akartam csak beszélni, semmi tartalommal a háta mögött. Pesten megismertem egy csodálatos lányt, akivel nagyon jó barátok lettünk, és bár vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, van egy dolog, amiben sokat tudok tanulni tőle. Ez pedig nem más, mint a környezettudatossága. 

Az egyszerűség kedvéért legyen R. R kicsit már átesett a ló túloldalára, legalábbis az én értékrendem szerint, a lány vegán, soha nem látni nála semmit, ami műanyagból készült, még a fogkeféje is bambuszból van. Számomra ez a vegánság nem tudna működni, mivel vidéki vagyok (bár nem falusi, de eléggé olyan életet élünk :D), nálunk elképzelhetetlen a vacsora nagycsaládi összejövetel és rántotthús nélkül.

Hiába tart még a vizsgaidőszak, és hiába végeztem mindegyik vizsgámmal, tökre nincs időm. Mármint, amire nagyon nagyon szeretnék időt fordítani arra tudok, de ez a nagy semmit tevés is le tud dönteni a lábamról. Tervben volt, hogy olvasni és edzeni fogok, kinyomozom hogyan is működik az Erasmus rendszer (amivel elég jól haladok amúgy), szóval van mit tenni. Igazából az időm nagy részében a barátommal vagy a barátaimmal találkozom, ide-oda megyünk, tervezzük a nyaralásokat, szóval tartalmasak a napok, de mégsem.

Nemsokára elérkezünk a blog első születésnapjához, pontosabban február 24-én tettem közzé a legelső bejegyzésem itt, a bordahajtogatón. Nem szeretnék most belemenni a részletekbe, érzelgős bejegyzés 24-én várható. :D